Vonzó valóság, vonzó közösség kell a mai gyermekeknek!

 

Rubovszky Rita a Ciszterci Iskolai Főhatóság főigazgatójának előadását hallgathattuk meg 2024. február 21-én délután a Nagykanizsai Piarista Iskola rendezvénytermében. Az előadáson szülők, pedagógusok, a téma iránt érdeklődő vendégeink vettek részt.

Az előadás címe: Mi fán terem az alfa generációs gyerek?

Az alfa generáció a Z generációt követő demográfiai csoport, a 2010 után születetteket soroljuk ide. Nagyon korai életszakaszban alakult ki a kapcsolatuk a digitális világgal, az ő eszközeik az okos eszközök. Ez bizony rengeteg fejtörést okoz a szülőknek, pedagógusoknak és sok kérdést vet fel.

Rubovszky Rita kérdések mentén, statisztikai felmérések alapján, szakmai tapasztalataira támaszkodva boncolgatta a témát, majd a 45 perces, magával ragadó, színvonalas előadás után a hallgatóság kérdéseket is feltehetett az előadónak. 

összefoglaló az előadásból:

Kik vagyunk? Milyenek a fiatalok? Mit teszel, ha találsz egy pénztárcát az utcán?

Míg régen az információ strukturált és hierarchizált volt, addig a mai világ információja nem strukturált, és rengeteg egyidejű információ éri a gyermekeinket. Hogy ettől a megterhelő információáradattól eltávolíthassuk a gyermekeket, ahhoz vonzóbb valóságot, és offline közösséget kell nyújtanunk nekik. A vonzóbb valóság a közösség lehet számukra. Amikor közösségbe összefonódva a Nagykanizsai Piarista Iskolában hol a kápolnában, hol a tornateremben, hol a tanteremben vagy az udvaron kézműveskedünk, énekelünk, akadálypályán haladunk, akkor egy vonzó valóságot és vonzó közösséget kínálunk a gyermekeknek, mint ahogyan a szülő is felkínálhat egy vonzóbb családi életet a gyermekének, szemben a digitális világgal. Minden offline közösség megoldást jelenthet a mai gyerekeknek.

Miért jó közösségben lenni? Mert személyes, emberi kapcsolatokat nyújt.

Miért jó a személyes kapcsolat? Mert ez nyújthat támaszt és védelmet a magány, a betegség és a boldogtalanság ellen.

Mit okozhat a gyermekünknek a telefon- és közösségi oldal-függőség? Társas izoláció prédájává válhat a fiatal, és a körükben pusztító néma pestis áldozata lehet, aminek a neve: magány. A helyzet annyira fenyegető, hogy Nagy-Britanniában magányügyi minisztériumi biztost neveztek ki!

Rubovszky Rita saját receptjét vázolta fel a hallgatóságnak a gyermekeket fenyegető magány ellen:

Esti, fejből mondott mese – Közös étkezés – Kirándulás – Anyaprogram – Apaprogram – Gyerekek közös nyaraltatása – Beszélgetés – Délutáni önfeledt játék – A semmittevés fontossága – Nem folyamatosan beosztott idő – A szülői minta: internetdetox – Az unalmas programok jótékony hatása (mise) – A gyerek partnerként értelmezése a családban

Az előadó felhívta a figyelmet arra is, hogy az iskolák jobbára a bal agyféltekés gondolkodást preferálják, ugyanakkor szükségesnek látja, hogy az egész agyat megmozgató feladatokat kapjanak a gyerekek így fejlesztve a jobb agyféltekét is.

A Nagykanizsai Piarista Iskola közössége köszönetét fejezi ki Rubovszky Ritának, és hisszük, hogy az előadása hozzájárult ahhoz, hogy továbbra is vonzó közösséget, támaszt és védelmet nyújtó valóságot jelentsünk diákjaink és családjaik számára

Virovecz Adrienn 2023 júniusában érettségizett iskolánkban, jelenleg a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán folytatja tanulmányait. Vele készült az alábbi interjú a váltásról, a kezdeti élményeiről és az első félév tapasztalatairól.

Milyen élmény volt elkezdeni a teológiai főiskolát? 

Abszolút egy megérkezésként éltem meg. Tulajdonképpen már a döntésemben is éreztem, hogy jó helyre fogok kerülni, hiszen az Istennek mondtam igent. Az utána következő személyes élmények pedig egyre jobban megerősítettek ebben, az első két hónapban szinte a föld felett jártam. Hála Istennek, azóta is otthon érzem magamat itt.  

Milyen tárgyakat tanulsz, és milyen programok tartoznak még a képzéshez? 

Az első félévben túlnyomórészt bevezető és módszertani óráim voltak. Tanultam pszichológiát, filozófiát, szociológiát. A hittudományi tárgyak között szerepelt többek közt a bibliaismeret, az ókori egyháztörténet, a keresztény lelkiség, a bevezetés a teológiába. Ezenfelül október végén lehetőségünk volt részt venni egy nemzetközi konferencián a csehországi Olmützben, a tavaszi vizsgaidőszakot követően pedig hasonló minőségben utazunk Bécsbe. Szándékozom elmenni az augusztusi SzNBK-ra (Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia). Kollégistaként a szakkollégium tagja is vagyok, ami azt jelenti, hogy öt különböző kategóriában kell ún. „kolicoin”-t gyűjteni. Ilyen a közösségért, a teremtett világért végzett szolgálat, a sport-, a szellemi és a lelki programok szervezése, az azokban való részvétel stb. A kollégium egyébként sok rejtett tehetséget ki tud hozni belőlünk, de ugyanezt tapasztalom a tanulmányaimban is, hiszen rengeteg támogatást kapok minden oldalról. 

Miben különbözik a teológia más felsőoktatási képzésektől? 

Erre igazán hiteles választ akkor adhatnék, ha másik intézménnyel is lenne kapcsolatom. A hallottak alapján az a benyomásom, folytatva az előbbi gondolatot, hogy meghatározó szerepe van a főiskola családiasságából adódó jó légkörének. Kicsi intézmény vagyunk, kevés hallgatóval, ezért nálunk gyakorlatilag mindenki ismer mindenkit, beleértve a tanárokat is. Ennek köszönhetően pedig ők is könnyebben, szívesebben adnak visszajelzést kinek-kinek a munkájáról, de jóleső dolog, hogy mi is megoszthatjuk az észrevételeinket, sőt, kifejezetten kérik is.  

Melyek voltak a legszebb tapasztalataid? 

Egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet fogalmazok meg, de itt mintegy „kiszeretik” az emberből a talentumait, a tehetségét. Az első órákon már mondták nekünk, hogy keressük meg a célunkat, az okot, amiért ezt a három vagy épp öt évet itt akarjuk tölteni. Ezen olyannyira elgondolkodtam, hogy időközben rájöttem, hogy én komolyan bele akarom ásni magamat a teológiába, s éreztem, hogy ehhez a katekéta szak nekem nem lesz elég, tekintve azt, hogy kevésbé mélyre menő tantárgyaim lennének ott. December végén leültem beszélgetni ugyanezzel a tanárommal, mivel titkon megerősítést vártam tőle a szakváltás kapcsán, mert sok kétely volt bennem. Teológiára akartam ugyanis átjelentkezni, ami két évvel hosszabb és jóval nehezebb, alaposabb képzés, mint a katekéta. Akkor és ott óriási segítség volt az ő visszajelzése és az, hogy látja bennem a lehetőséget. Még aznap beadtam a kérelmet, amit azóta el is fogadtak. Hivatalosan is teológushallgató lettem, noha a neheze még csak ezután következik, de én azzal a gondolattal indultam el ezen az úton, hogy akarok tudni válaszolni a kérdésekre. Égető vágy van az emberekben a válaszokra, s akármilyen rögös is lesz, be akarok ülni az órára, és meg akarom érteni ezt a tudományt. Anélkül nem lehet továbbadni. De meghatározó élmény maradt a bibliaismeret-vizsgám is, ahol életemben először hallottam azt, hogy nem kapok plusz kérdést, mert mindent elmondtam. Lehet, hogy ez egy egyszeri, meg nem ismétlődő alkalom, de azóta is mosolyt csal az arcomra, főleg hogy ez volt számomra a legfontosabb vizsga mind közül. 

Mi volt a legnehezebb? 

A tanulmányokat tekintve: volt egy vizsgám, amire éjjel-nappal készültem, előtte pedig óráról órára is, és csak egy kettest tudtam összehozni. Nyomban el is könyveltem, hogy én ide kevés vagyok, később viszont a tanárom a következőt mondta: ha a Jóisten másfél talentumot adott volna nekem, akkor jobb jegyet ír be. De mivel látja, hogy több van bennem, ezzel a kettessel akart rábírni, hogy menjek javítani a következő vizsgára. Bevált a javaslata, mert aznap egy négyessel tértem nyugovóra, ami ugyan lehetett volna jobb is, de a vizsgaidőszak végi fáradtság miatt már alig tudtam készülni rá, s inkább próbáltam alaposan kipihenni magam előtte. Lelkileg talán az volt a megterhelő, amikor a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, s egyre több lett a feladat. Ekkor kicsit nehéz volt utolérni magam, hogy az istenkapcsolatra is tudjak időt szánni, de a vizsgák előtti fohászok könnyen megtérésre sarkallják az embert… A január végi vizsgákra meg már eléggé elfáradtam, leginkább mentálisan. Én, aki a gimnáziumot minimális tanulással vittem végig, most volt, hogy napokig zsinórban 10-12 órákat ültem a könyvek felett, természetesen éjszaka, Isten tudja, mennyi koffeinnel a szervezetemben. Úgyhogy a végére akkora boldogsággal mentünk ki sétálni a városba, és ettünk meg egy húslevest, mint akik évtizedeket öregedtek… 

Hogyan készített fel a Piarista Iskola a teológiai tanulmányokra? 

Hit nélkül a teológiának nem volna értelme. Tavaly a tablónkra Pilinszkytől választottam az idézetem: „Halandóból így lettem halhatatlan”. Ez sok mindent jelent a számomra. Benne van a piaristaságom kezdetének a története, a megtérésem folyamata, az ahhoz kapcsolódó személyek tanúságtételei, akikkel ma már igen jó kapcsolatot ápolunk. Benne foglaltatik még az évek alatt kapott megannyi szeretet és jóság, ugyanakkor a szigor is, benne van mindaz a sok beszélgetés, amit az atyákkal vagy épp egykori osztályfőnökeimmel folytattam, s végül, de nem utolsósorban, az Istentől kapott, Őbenne gyökerező hitem. Sok dolgot felsoroltam, de valamennyi kellett ahhoz, hogy ma egy teljes életet élhessek. Másodízben természetesen óriási szakmai segítség volt, hogy minőségi felkészítést kaptam a hittanérettségire, ami nélkül már az első hetekben elvesztem volna itt a fősulin. Nem tudok elég hálás lenni a faktokért, amelyeken bár egyedüli „versenyzőként” a szigor is gyorsabban utolért, ha nem készültem fel, most mégis azt látom, enélkül a nulláról indultam volna szeptemberben. Érdekes, hogy a szárnyaim bontogatása közepette gyakran eszembe jut Kalazancius, s az egykori gimnáziumom épületére kiszegezett „pietas et litterae” felirat most már számomra is egyre nagyobb jelentőséggel bír. 

Kinek és miért ajánlanád, hogy teológiát tanuljon érettségi után? 

Az igazat megvallva az utolsó időszakban én nem ide készültem. Nem indították el azt a szakot, amelyre menni akartam, és kétségbeesetten elkezdtem bel- és külföldi munkalehetőségek után kutatni. Egy napon Fábry Kornél püspök atya egyik előadását hallgattam, s akkor vágott belém újra a vágy a teológia iránt, amelyet előtte hosszú ideig elnyomtam magamban. Egy biztos: ezt istenkapcsolat nélkül lehet, de nem érdemes és sokkal nehezebb is csinálni. Az elsősök között van, aki évek óta ide készült, de van köztünk kereső is, aki még ismerkedik az Egyházzal, magával Istennel egyáltalán. Szóval azt mondanám, hogy teológiára bárki jöhet, akit valamilyen módon vonz az Isten, és hajlandó az Ő megismerésébe komoly energiát fektetni. Az érettségire épülő képzések közül választható az egyszakos hittan-nevelőtanár, a kétszakos tanári, amelynél a közismereti szak a PTE-n hallgatandó, a katekéta – lelkipásztori munkatárs, valamint a teológia szak. 

Nem létezik. Nevelés csakis értékek mentén lehetséges.

Minden nevelő arra nevel, amit ő maga fontosnak tart és megél. A gyerek ezeket a megélt mintákat másolja.

Kik a mintaadók?

Elsősorban és a gyerek legkorábbi időszakában a szülők. Ez a legmeghatározóbb minta. Mert a gyerek akaratlanul is olyanná válik, amit a szülőktől megtapasztal.

A másik nagyon meghatározó mintaadó: az iskola, a maga közösségi tapasztalataival. Ez a gyerek  egész iskolás korát végigkíséri.

Kamaszkor tájékán, mikor a kamasz megkezdi a szülőktől való leválását,  a kortárs közösség hatása erősebbé válik, mint a szülői ráhatás. A kortárs baráti közösséget  legnagyobb részben az iskola adja.
Az az iskola, amely a nevelést is felvállalja, és értékek mentén nevel, mederben tudja tartani a lázadó kort, mikor az ifjú a saját lábára szeretne állni, és új mintákat keres, de bizonytalan. Az iskola segít neki nyitni a világra.

A harmadik nagy mintaadó a média (az internet), amely az érzelmileg amúgy is csapongó, útját kereső fiatalt még inkább elbizonytalanítja a rázúduló információhalmazzal és az egymásnak ellentmondó mintákkal. Ha a szülői ház és az iskola által közvetített minta nem elég stabil, a fiatal könnyen sodródik olyan utakra, amelyek során sérül, és amelyek sok kárt okoznak benne.

Mindezeket figyelembe véve nem mindegy, milyen értékrendű közösség veszi körül gyermekünket pont élete legérzékenyebb, legkiforratlanabb, legfogékonyabb korszakában: a  kamaszkorban.

„Nem bírok a kamaszodó gyermekemmel, tiszteletlen, szófogadatlan, és egy erős, szigorú iskolát keresek neki…” – van olyan szülő, aki így gondolkodik.

Iskolánkban valóban nagy hangsúlyt kap a nevelés is az oktatás mellett (közösségi programok, keresztény értékrend), de nem nevelőintézet vagyunk, hanem iskola. Nem különleges módszereket alkalmazunk, pusztán merünk követelni és következetesnek lenni. Ha a gyermek otthon homlokegyenest más értékrenddel találkozik, akkor kettős nevelésben részesül, és kétarcúvá válik. Akkor hatékony a nevelés, ha a család és az iskola egyazon értékek mentén működik együtt.

Óra végén a tanár lelkesülten mondja:

– Van egy jó hírem, meg egy rossz. Az egyik az, hogy hétfőn az ötödik óra is földrajz lesz.

A feszült csendet Heléna töri meg.

– Tanárnő, és mi a jó hír?

Az osztály harsogva nevet, majd Bocsárd megjegyzi:

– A jó hír az, hogy csak egy rossz hír van!

 

Lejegyezte: a földrajztanár

Karácsonyra kaptam egy egész dobozzal. Hát nem kell mondanom, hogy már csak alig-alig van benne néhány, mert nagyon nehéz neki ellenállnom. De azért mindig megkínálom az éppen idetévedőt is. Meg néha gondolkodni is szoktam.

Tegyük fel, hogy öt darab Ferrero Rocher van a dobozban. (Annál sokkal több volt, de tekintsük a jelenlegi állást. A többi hollétéről nincsenek pontos információink.) Öt darab Ferrero Rocher-d van, meg egy testvéred. Nem is feltétlenül Lauráról van szó, hanem egy  felebarátodról. Lehet, hogy afrikai, mongol, vagy amerikai, gazdag vagy szegény, nem tudjuk. Azt se, hogy életében evett-e már Ferrero Rocher-t, vagy, hogy ehet-e egyáltalán csokit.

Kibontod a dobozt. Egyedül vagy. Nincs itt, de tudod, hogy nemsokára megérkezik. És gondolkodsz:

1. Megeszem mind az ötöt. Úgysem tudja, hogy van nálam. Eltűntetem, amiről nem tud, az nem fáj. Lehet, hogy nem szereti a csokit. Lehet, hogy nem is örülne neki. Amúgy is kicsit pocakos, minek még nehezíteni a diétáját. Sőt még jót is teszek vele ezáltal, mert nem teszem próbára az akaraterejét. Na jó, nem eszem meg mind az ötöt, megeszek kettőt, a többit pedig eldugom, jó lesz az még szűkösebb időkben.

2. Egyet hagyok azért neki is. Illendőségből. Mégse járja, hogy befaljak öt bonbon-t szó nélkül. Biztos ő is szereti, meg ritkán jut ilyen édességhez. Nem kell tudnia, hogy mennyi volt eredetileg, annak is örülni fog, hogy gondoltam rá, és kapott valamit.

3. Elosztozunk rajta szépen, tudom, hogy nagyon szereti a Ferrero-t. Öt darab van, hát az sajnos páratlan, akkor nekem jut három, mert mégis én kaptam, neki kettőt adok. Mégse akarok háládatlan lenni azzal szemben aki nekem adta. Milyen dolog lenne, hogy az ő ajándékát én csak úgy továbbpasszolom. Meg különben is, én is nagyon szeretem a Ferrero Rocher-t.

4. Fifty-fifty. Tesók vagyunk, mindent felezni kell. Odaadok neki kettőt bontatlanul, a harmadiknak leharapom a felét. A mogyorót azt nem, az azért mégis kicsit gusztustalan lenne. A mogyorót megeszem szépen.

5. Csak nem fogok egy félig megrágott csokit odatenni az asztalára, legyen övé a három, és nekem jusson a kettő. Hiszen annyira imádja. Én is, de lemondok róla. Különben is nekem van még másféle csokim is. Igaz, az nem annyira finom, de azt is meg kell enni valakinek.

6. Odaadom neki a Ferrero Rocher-imat. Hát egyet azért mégis megkóstolok, olyan régen ettem már.

7. Inkább ki se bontom, mert csak elcsábulok, a végén még megenném az összeset. Legyen inkább az összes aranygolyó az övé. Sőt, nem most van a névnapja? Ú bakker, ajándéknak pont jó lesz! Hol egy szalag? Még szerencse, hogy nem én fogok tőle hízni.

Most akkor hogy is van ez?

Ja és hogy hol van ebben a matematika? A matematika mindenben ott van. Hányféleképpen lehet az 5-öt felírni két egész szám összegeként vagy két egyenlő szám összegeként?

Kanizsai Rita öregdiák (2009)

 

A zeneiskolának rengeteg előnye van. A kottaolvasás, a különböző hangszereken való játék (legyen az billentyűs vagy fúvós) segíti mindkét agyfélteke fejlődését. Amelynek később nagy hasznát vehetjük a tanulásban, főleg a memóriánkat és a logikánkat fejleszti.

Azok a gyerekek, akik valamilyen művészetet tanulnak, sokkal kreatívabbak lesznek, könnyebben fejezik ki önmagukat. A zene fontos szerepet játszik a személyiségfejlődésben is. Azért könnyű a zenével kifejezni magunkat, mert a zene mindenkihez szól, a megértése sem okoz komolyabb gondokat.

Ha egy zenekar tagja vagy, megtanulhatod, milyen egy közösséghez tartozni, és ez csapatmunkára ösztönöz, mivel senki sem szeretné cserbenhagyni a többieket, akik számítanak rá.

Tévedés ne essék, a zeneiskolát is ugyanolyan komolyan kell venni, akárcsak egy gimnáziumot vagy általánost. Azonban mégis teljesen más atmoszférája van a zenesulinak. Számomra nagy kikapcsolódást jelent egy hosszú tanítási nap után leülni gyakorolni a zongoránál, akár otthon, akár a zeneiskolában.

Bár sokan úgy gondolják, hogy csak akkor érdemes zenére oktatni a gyereket, ha zenész lesz belőle, szerintem ez téves gondolat. Én sosem akartam zenész lenni, de mégis 10. éve járok zenesuliba. Voltak nehézségek (mint mindig), de megéri folytatni, bennem nem fordult meg az a gondolat, hogy komolyan abbahagyjam a zongorázást.

Például Dr. Freund Tamásnak (világhírű agykutató, az MTA tagja) van egy saját jazz-zenekara. Ő nagyon fontosnak tartja a zenét, és a kutatásai mellett is folytatja szenvedélyét.

Én csak ajánlani tudom mindenkinek a zeneiskolát, szerintem heti pár zenével töltött óra rövid és hosszú távon is kifizetődő. Így sokkal könnyebben oldhatjuk fel a bennünk és a másokban rejlő feszültséget és korlátokat is, legyen szó bármilyen stílusú zenéről.

,,Aki zenével indul az életbe, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti őt a bajon.” (Kodály Zoltán)

Hetyésy Dávid 11. a

 

Én már két éve tanulok filozófiát, és szeretnék mindenkit bátorítani arra, hogy nyugodtan kezdje el. Ez a cikk arról fog szólni, hogy mit adhat a számunkra ez a tantárgy.

Kívülről haszontalannak, unalmasnak és feleslegesnek tűnhet. Az emberek többségének nincsen elképzelése róla, hogy mit tanulhatunk itt, vagy, hogy mi a lényege. A filozófia szó jelentése a következő: philo egy görög szó, ami azt jelenti, hogy szeretet valami iránt, a sophia pedig a bölcsességet jelenti. A filozófusok azok az emberek, akik a bölcsesség szeretetével foglalkoznak. A bölcsesség célja pedig az elégedettség.

Hogy van-e haszna a filozófiának?

Szerintem a filozófia segít megérteni a fogalmakat, az összefüggéseket, és a logikánkat is fejleszti. Ha a mindennapi életben is fel tudod fedezni az összefüggéseket, és ezzel átlátod a dolgokat, akkor ez a tantárgy rendkívül hasznos tud lenni.

A társadalmunk is azért képes a fejlődésre, mert az emberek felteszik maguknak a miért? kérdést. Ez ösztönzi őket a dolgok megértésére, így tudnak választ kapni a világ kérdéseire.

A filozófiának köszönhetően nagyon sokféle látásmódót ismerhetünk meg. Megtanulhatjuk azt, hogy hogyan kell gondolkozni, és új kapuk nyílnak meg a tudatunkban.

Lezárásként pedig hadd idézzem David E. Schradert, az Amerikai Filozófiai Társaság elnökét: ,,A filozófia szakon a diákok megtanulják, hogyan kell gyorsan új ismereteket szerezni. A hallgatók elsajátítják a kritikai gondolkodás képességét, és javul az íráskészségük.”

Hetyésy Dávid 12.a

Isten jelen van iskoláinkban

Áldalak jó Atyám, mert nem hagyod, hogy folyton csak nézzek, itt-ott meg is láthatlak.

Például, amikor együtt munkálkodsz az irodai dolgozókkal, és ők nem csak számokat és betűket látnak maguk előtt, hanem embereket és kapcsolatokat.

De ott vagy a vizitációk izgalmában, alig várod, hogy bemutathasd mire jutottál.

Te vagy a legbüszkébb, amikor a takarítónővel végignéztek az együtt rendbe rakott tiszta termeken, bár lehet, hogy másnap ez senkinek sem tűnik majd fel.

Az angyalok néha megdöbbennek: ott visongsz a kislányokkal a nappali szellőben az udvaron, vagy köveket és botokat gyűjtesz a fiúkkal a fák alatt. Máskor a nagyobbak közt vihogsz, és belefeledkezel a lányok csevegésébe, vagy vadul űzöd a nagyfiúkkal a labdát és nagyon szeretsz velük birkózni a sarkokban.

Olyan nyugalommal tölt el reverendád suhogása, amikor futva igyekszel valamilyen órára.

Istenem tudom, hogy te lépsz be közénk Szent Miklós palástjában. Megdicséred a kávét a kiskonyhákban.

Én igaz Atyám, volt már, hogy fellázítottad ifjainkat az unalmas óráimon. Rosszul is éreztem magam. A tisztességes kritikára te tanítod őket.

Az agapékon néha annyira belendülsz, hogy teli szájjal is mondod, de kezed mindig a vállunkon hagyod.

Ott ülsz közöttünk a hosszú konferenciákon és nyugalmad ad nekünk is türelmet.

Mindig látni téged a repetára várakozó sor végén. A legkisebbek közötti tolongásban készségesen nyújtod koszos kezeidet, hogy megmoshassuk.

Leülsz az alagsorban a technikai dolgozok közé, hogy elfogyaszd velük szerény ebédjüket. Szereted hallgatni őket.

Kedveled a kamaszok poénjait, a hátba veregetéseket, na meg láttam már, ahogy odafurakodsz a csoportosan kockulók közé.

És áldalak, mert megengeded, hogy a téged szívük mélyéből kereső diákjaink megtaláljanak.

Te vagy a titoktartás a felnőttben és a csend a szegénygyerekben, aki hazaviheti az uzsonna maradékait.

És amikor egy kisgyerek felkacag, te sem bírod és dőlsz velünk a nevetéstől.

Igen Uram, dicsőítünk téged, mert kinyilvánítod magad a kicsinyeknek és iskoláinkban gyakran visszhangzik szavad: Íme: az én szeretett Fiam!

 

Nagykanizsa, Piarista Iskola, 2017. október

A következő írás Kalazanci Szent József rendalapítónk írásaiból vett gondolatokra támaszkodik vagy belőlük ihletet merítve született. A veracruzi piaristák (Mexikó, Kolumbusz Kristóf Egyetem) vetették papírra. 

A tanár tanít, – a nevelő alakít.

A tanár tudományt nyújt, – a nevelő életet.

A tanár a jelennel foglalkozik, – a nevelő a jövőt is figyelembe veszi.

A tanár kijön a sodrából, – a nevelő megőrzi reményét.

A tanárnál mindent betéve kell tudni, – a nevelőnél az ismeretek integrálása fontos.

A tanár fenyít, – a nevelő segít megjavulni.

A tanár kényszerít, – a nevelő javaslatot tesz.

A tanár számára a tudomány átadása a minden, – a nevelő bölcsességet plántál.

A tanár előtt mindenki egyforma, – a nevelő egyénekből közösséget formál.

A tanár hajthatatlan, – a nevelő megfontolt.

A tanár magasabb rendűnek képzeli magát, – a nevelő iránymutatónak.

A tanár információval szolgál, – a nevelő értékekkel.

A tanár ismereteket közöl, – a nevelő viselkedésformákat ébreszt.

A tanár a betűhöz ragaszkodik, – a nevelő a betű mögött rejtőző szellemhez.

A tanár elítél, – a nevelő megért.

A tanár folyton kiabál, – a nevelő eléri, hogy figyeljenek rá.

A tanár parancsol, – a nevelő párbeszédet folytat.

A tanár célt lát a fegyelemben, – a nevelő a célhoz vezető eszközt.

A tanár kérdéseket tesz föl, – a nevelő eléri, hogy neki tegyenek föl kérdéseket.

A tanár elidegenít, – a nevelő felszabadít.

A tanár mindenbe beleköt, – a nevelő végighallgat.

A tanár nem hagyja el katedrája magasát, – a nevelőnek nincs is katedrája.

A tanár tanítja a hitet, – a nevelő tanítja és éli.

A tanár jó magaviseletet követel meg, – a nevelő maga ad rá példát.

A tanár elbátortalanít, – a nevelő biztat.

A tanár megtöltendő edényt lát a diákban, – a nevelő meggyújtandó lángot.

A tanár célja kiművelni az emberfőt, – a nevelőé fölnevelni az embert.

Az az iskola, amely tanárokkal működik: diákgyár,
                   amely nevelőkkel: az emberség melegágya.

Tehát tanár vagy-e vagy nevelő?

Fordította: Tőzsér Endre Sch.P.

 

Göde Edit – Köves Gabriella (OFI): Miért tanítsunk még ma is latint?  című elemzése nyomán

„Félig sem olyan fontos az, amit tanítunk gyermekeinknek, mint az, hogy’ tanítjuk. – Amit az iskolában tanultunk, annak legnagyobb részét elfelejtjük, de a hatás, melyet egy jó oktatási rendszer szellemi tehetségeinkre gyakorol, megmarad.” (báró Eötvös József)

A 2006-os PISA jelentés[1] Mi a versenyképes tudás? című fejezete szerint „nem annyira az ismeretek, mint inkább az általános kompetenciák – jó szövegértési képességérvelő (szóbeli és írásbeli) kifejezőképesség, az ismeretalkalmazás képessége, valamint a természettudományi megismerés –  elsajátítása”  a cél.
Véleményünk szerint ezek a képességek a latin nyelv tanításával fejleszthetők.

Azt, hogy 2015-ben milyen a latintanítás helyzete Magyarországon a középiskolákban két szóval kifejezhetjük: eltűnőben van.

Miért is tanuljunk latint?

Megválaszolhatjuk a kérdést ismert, meghaladott érvekkel, például: „Kell az orvosi-, jogi egyetemre.”, vagy „A latin ismeretében könnyebb megtanulni spanyolul, olaszul, stb.” „Az idegen szavak könnyebben megjegyezhetők.”  „Latint csak az elitnek, illetve az egyházi iskolában tanulóknak kell tanítani. ”….

Vannak azonban reális, kutatással alátámasztott érvek is, például a Barber[2] vizsgálat.
Gesztesi Enikő : A latintanítás helyzete… Antik Tanulmányok 2009/53. alapján
 

Latint tanulók eredményei

Latint nem tanulók eredményei

1. Helyesírás

82,5%

72,6%

2. A szavak használata a mondatokban

57,5%

40,6%

3. Definíciók értelmezése

69,5%

33,3%

4. A szavak értelme, jelentése, helyesírás

57,0%

27,5%

5. Szókincs

36,0%

6,8%

6. A szavak értelme, jelentése, helyesírás

65,3%

12,3%

A 6. pontban olyan latinul tanuló és nem tanuló diákok eredményei vannak, akiknek minden tárgyból azonos az osztályzatuk.

 „A vizsgálat eredményéhez nem kell kommentár, A LATINOS DIÁKOK – nem egy vagy néhány, de MINDEN TERÜLETEN! – sokkal JOBB TELJESÍTMÉNYT NYÚJTOTTAK, mint latint nem tanuló társaik-, ha a mérések átlagát nézzük, a latinos diákok esetében az eredmény 61,8%, a nem latinosoké pedig ennek alig a fele, 32,18%.” (Gesztesi, 2009)

 Latin és a PISA felmérés

2006-ban a finnek európai elnöksége alatt létrehoztak egy latin nyelvű on-line újságot (ConspectusRerum)[3], melyből latin nyelven lehet tájékozódni az EU ügyeiről. Mivel Finnországban erős a latintanítás, nem véletlen talán, hogy akkor, 2006-ban harmadszor is a PISA felmérés I. helyén végeztek.

Azoknak, aki azt mondják, hogy ma már az angol lett a világ – és szaknyelv, az angol vette át azt a szerepet, amit előtte a latin töltött be, azoknak a British Dental Journal 2009-es cikkét[4] ajánljuk, amelyben a szerző leírja, hogy az angol nyelv oly mértékben változik a különböző kulturális és technikai kihívások következtében, hogy nem lesz képes ezt a szerepet sokáig betölteni. Ellenben a latin nyelvvel, ami még mai is megőriz számunkra információkat, egyértelmű a szavak jelentése és mondanivalója.

Amit a latin hátrányára írhatunk, hogy holtnyelv, épp ez az előnye is egyben: a nyelv, a szavak nem erodálódnak, ezért az információt eredeti állapotában őrzi meg.

 Mi fejlődhet a latin nyelv tanulása által?

Tudjuk, hogy az intellektuális, emocionális, spirituális intelligencia összefüggő egységet alkot, mereven nem szétválasztható. Most csak az elemzés kedvéért választjuk szét.

Nem kétséges, hogy a latin tanulása által fejlődik az intellektus (IQ)

A latin egy logikai váz (….),melyre bármely más idegen nyelv ráépíthető. ” (Borzsák István)

A fordítás, valamint a nyelvtan tanulása által fejlődnek az anyanyelvi kompetenciák, mint szövegértés, az aktív és passzív latin és magyar szókincs, a gondolkodási műveletek, a  memoriterek  tanulása által pedig az implicit, nem asszociációs memória is fejlődik. Mindennek hatása a logikus gondolkodás, a nyelv tudatosabb használata, valamint a képzelőerő fejlődése. Éppen ezeket a képességeket említi a Nature folyóiratban megjelent oktatás témájú tanulmány, mint ami elengedhetetlen  a XXI. századi tudósképzéshez[5].

A tantárgyak ismeretanyaga Európában a tudományok közös kiinduló alapja. Akár a reál tárgyak mint a matematika, biológia, fizika , akár a humán és társadalomtudományi tárgyak mint az irodalom és történelem, akár a művészeti alkotások az európai önazonosság közös forrásai és alapjai.

Tényként kezeljük a latin nyelvoktatás transzfer hatását, miszerint a különböző tantárgyak szakszavainak tanulása, értelmezése és használata is hatékonyabb, a magyar és az idegen nyelvek tanulása hatékonyabb.

Fejlődik az érzelmi intelligencia (EQ)

A nyelvórákon használt irodalmi művek érzelmi töltete által, az erkölcsi példákon megfigyelhető érzelmek és emocionális indíttatású tettek kapcsán.

S hogy ez milyen fontos egy közösségben! A képzelőerősegítségével tudjuk beleképzelni magunkat a másik ember helyébe, helyzetébe, még akkor is, ha nincs közvetlen tapasztalat, vagy ismeret, vagy nincs külsődleges racionalitás, akkor is képes az ember az empátiára (s ez már az SQ felé mutat) a majd ennek segítségével fejlődik ki azönismeret, amiből pedig a társadalmi kohézió lesz.

Pedagógiai és tanulás-módszertani előnyök keletkezése

mint az értő olvasás, lényegkiemelés, információ szűrése, tömörítés, memorizálás, figyelem, kérdés felvetés

Amikor a tanulóknak azt mondjuk latinórán, hogy „A fordítást az állítmánnyal kezdd! ”akkor arra vezetjük rá, hogy egy olyan gondolati struktúrát hozzon létre,(amelyből a fordítás lesz) amiben az egyszerűbbtől a bonyolult felé halad. Van egy mag, ami köré csoportosítjuk az információkat. Ha a fordítás során mindig visszatérünk az első, lényeges elemhez, az állítmányhoz (a maghoz) és ezzel egyeztetve, ehhez kötjük a többi elemet (mondatrészt), akkor egy algoritmust adtunk meg az egzakt megoldáshoz. Az út többszöri bejárásával fejlődik az algoritmikus gondolkodás is, ezáltal a tanuló általában megtanulja, hogy a beáramló információkat így rendszerezze. Ha ez belsővé válik, nagy esély van arra, hogy a tanulók világlátása is egy logikus rendszerbe integrálódjon, s így kevésbé van kitéve a manipulációknak! Ugyanakkora nyelvtani kategóriák rutinszerű használata segíti a dolgok pontosabb megértését, elemzését és a tudatosabb nyelvhasználatot.

A memória is fejlődik ennek a gondolati struktúrának az alkalmazásával, hiszen egyrészt az információk rendezve kerülnek be a rövidtávú-, majd a hosszú távú memóriába. Másrészt a tanult versek, prózák ritmusa, az időmértékes verselés – hexameter, pentameter, stb. – is – segíti a megértés, a memorizálás folyamatát és a ritmusérzéket is fejleszti.  A latin nyelv tanulása precizitásra késztet, és készít fel,segíti a beáramló információk rendezését, rendszerezését, rögzítését.

Brooklyni példa a tehetséggondozásra: return to latin in New York

2014-ben jelent R. Janoff tanulmánysorozata Classical Wordben[6], New York-ban kísérleti jelleggel bevezetett latin oktatásról. 2007-ben a brooklyni Willamsburgh Charter HighSchool (WCHS) bevezette a három éves latin képzést, mint egyedüli idegen nyelvet. Az iskola tanulói[7] általában tanulási nehézségekkel és gyenge nyelvi képességekkel érkeznek, akikre a tanuláshoz való negatív attitűd a jellemző.

K. Pattersonnak sikerült olyan módszereket bevezetni a latin oktatásba, hogy a diákok nem csak elfogadták és profitáltak a tanultakból, hanem azt is elérte, hogy a latint nem tekintik „halott” nyelvnek. Például olyan olvasmányokat válogatott az óráira, amelyeknek a tartalma a diákok hétköznapi életét is érintette – pl. tetoválás, kábítószer fogyasztás, rabszolgaság az ókori Rómában.

A kurzus tapasztalata, a tanuláshoz szükséges analitikus skillek kialakítása, valamint a latin transzfer hatásának köszönhetően a latin megteremtette a tanulás kultúráját, — ami az iskola legfőbb missziója!

Janoff leírja, hogy azért is lehetett ezekben az iskolákban bevezetni a latint, mert azt valami speciálisnak értelmezték, aminek az üzenete, hogy a tanulók valami különleges dolognak vannak elkötelezve, egyfajta világklasszisnak. Erre a tanulók és a szülők is büszkék. Ezáltal ezek a problémás gyerekek a társadalom öntudatosabb tagjaivá képesek válnak.

Ezek az iskolák azért vezették be a latint elsősorban,hogy a gyerekek jobban beszéljék az angolt. Mi is tanítsunk több latint, hogy a gyerekek jobban tudjanak magyarul!

 

Konklúzió

Napjaink felgyorsult információ áramában, ahol a linearitásnak egyre kevesebb szerep jut, (pl. az internetes olvasás terén) a latin tanulás által is elsajátítható gondolati struktúráknak komoly szerep jut nem csak az iskolai oktatás-tanulás alkalmával, hanem a mindennapi életben is. Segíthet rendezni az információkat. Segíthet eligazodni és megfelelően jó döntéseket hozni a mindennapi életben, politikában, erkölcsi kérdésekben, művészetben. 

Ráadásul a latin egy írott szöveg központú tárgy, egyrészt tehát nincs se hallott szöveg értés, sem beszédértés és produkció, és tapasztalataink szerint, ezáltal azoknak a diákoknak is könnyebb, akik nehezebben fejezik ki magukat szóban.

A latin által egyszerre fejlesztett kompetenciák segítenek eligazodni a szöveges és képi világban, ami a mai információs társadalom alapja.

A NAT által előírt 9 fejlesztendő kulcskompetencia közül a latin 7-et fejleszt: anyanyelvi, idegen nyelvi kommunikáció, matematikai, digitális, hatékony, önálló tanulás, szociális és állampolgári valamint az esztétikai –művészeti tudatosság és kifejezőképesség kompetenciáját.

Ma az egyetemeken a nyelvvizsga hiánya miatt át nem vett diplomák száma magas[8], majdnem eléri a 30%-ot. Úgy tűnik, hogy van egy jelentős diákréteg, aki nem tud meg szerezni két nyelvvizsgát az érettségi után, illetve az egyetem alatt.

Célunk az, hogy a latin egyenrangú legyen a többi tárggyal, választható legyen.

 (A teljes elemzés IDE KATTINTVA olvasható.)



[2]idéziGesztesi Enikő: Antik Tanulmányok 2009/53.116. o.

[5]http://www.nature.com/news/stem-1.17959#/Editorial  „Building the 21st centuryscientist”

[6] 2012 Teaching Latin in New York City ’s Public Schools – R. Janoff: The elitemeetsthestreet: Teaching latin in a  nonselective Brooklyn Charter School

iskolák még,ahol bevezették a latint: South Bronx Classical Charter,The Brooklyn Latin School, MaspethHigh School,https://muse.jhu.edu/login?auth=0&type=summary&url=/journals/classical_w…

[7] A tanulói összetétel: 31% ázsiai, 27% fekete, 20% spanyol-amerikai, 15% fehér, 7% szegény, latin-amerikai hátterű családokból származik.