SZÉPIRODALOM

Ezen az oldalon olyan szépirodalmi szövegeket gyűjtöttünk össze, amelyek az istenkereső emberhez, a pedagógiához és az iskolá(nk)hoz kapcsolódnak.

„Ne félj a fájdalomtól. Nem kontár kése koncol. Próbált sebész az Isten, Megifjodol, ha boncol.” (Sík Sándor: Ne félj) Napok óta készülődött valami a természetben. A súlyos felhőket szinte a földig nyomta terhük. Az öreg János bácsi – Isten nyugtassa! – azt mondta volna „Üdő lössz!”(sic!) Ember, állat nyugtalan volt. Csak az aprócska gyerekek reménykedtek […]

Az ember még nem ember, csak hadonászó veszélyes kamasz. Az ember akkor lesz ember, ha átvilágítja lelke mélyéig önmagát, s a benső világosságból környezetére sugarat bocsát.

Sem öröklétet, sem gyémánt tudást nem adhatok, boldogságot se békét, s nem rejthetlek el biztos menedékként: gonosz ne lásson, s a gonoszt ne lásd. Nem tudhatom, jobb kort vagy pusztulást hoz majd jövőd, – én még élek, te élsz még, – s ha férfiként érzed idők verését, nem vigyázhatlak, hogy magad vigyázd. De tudd: csábít, […]

Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! […]

Egyik gimnazista diákunk az őszi hónapokban versben fogalmazta meg gondolatait, amikor az idősebb évfolyamok digitális oktatásba kényszerültek. Most elkészült a vers folytatása, amelyben a visszatérés élményéről és öröméről olvashatunk. Lélek-emelő II. Továbbra sem tettem csodákat, Váram sem építtetett, S megköszönöm a kegyelmeket. Esélyeket mindig csak kapom, pedig Pétered voltam, tagadtam, kínlódtam, megbántam, s magadhoz emeltél […]

Az alábbiakban osztjuk meg diákunk versét, amelyben megfogalmazza gondolatait, érzéseit a jelenlegi helyzettel kapcsolatban. Lélek-emelő Nem tettem én nagy csodákat, várat sem építettem, hát akkor minek köszönhetem kegyelmeidet? Annyi új esélyt adott, pedig nem érdemelném, de még így is, így is szeret. Csak egy hétköznapi diák vagyok, mint sokan mások, de mégis. Mégis szeret. Normál […]

Skip to content