Kincsestár tagozatok szerint: gimnázium

Göde Edit – Köves Gabriella (OFI): Miért tanítsunk még ma is latint?  című elemzése nyomán

„Félig sem olyan fontos az, amit tanítunk gyermekeinknek, mint az, hogy’ tanítjuk. – Amit az iskolában tanultunk, annak legnagyobb részét elfelejtjük, de a hatás, melyet egy jó oktatási rendszer szellemi tehetségeinkre gyakorol, megmarad.” (báró Eötvös József)

A 2006-os PISA jelentés[1] Mi a versenyképes tudás? című fejezete szerint „nem annyira az ismeretek, mint inkább az általános kompetenciák – jó szövegértési képességérvelő (szóbeli és írásbeli) kifejezőképesség, az ismeretalkalmazás képessége, valamint a természettudományi megismerés –  elsajátítása”  a cél.
Véleményünk szerint ezek a képességek a latin nyelv tanításával fejleszthetők.

Azt, hogy 2015-ben milyen a latintanítás helyzete Magyarországon a középiskolákban két szóval kifejezhetjük: eltűnőben van.

Miért is tanuljunk latint?

Megválaszolhatjuk a kérdést ismert, meghaladott érvekkel, például: „Kell az orvosi-, jogi egyetemre.”, vagy „A latin ismeretében könnyebb megtanulni spanyolul, olaszul, stb.” „Az idegen szavak könnyebben megjegyezhetők.”  „Latint csak az elitnek, illetve az egyházi iskolában tanulóknak kell tanítani. ”….

Vannak azonban reális, kutatással alátámasztott érvek is, például a Barber[2] vizsgálat.
Gesztesi Enikő : A latintanítás helyzete… Antik Tanulmányok 2009/53. alapján
 

Latint tanulók eredményei

Latint nem tanulók eredményei

1. Helyesírás

82,5%

72,6%

2. A szavak használata a mondatokban

57,5%

40,6%

3. Definíciók értelmezése

69,5%

33,3%

4. A szavak értelme, jelentése, helyesírás

57,0%

27,5%

5. Szókincs

36,0%

6,8%

6. A szavak értelme, jelentése, helyesírás

65,3%

12,3%

A 6. pontban olyan latinul tanuló és nem tanuló diákok eredményei vannak, akiknek minden tárgyból azonos az osztályzatuk.

 „A vizsgálat eredményéhez nem kell kommentár, A LATINOS DIÁKOK – nem egy vagy néhány, de MINDEN TERÜLETEN! – sokkal JOBB TELJESÍTMÉNYT NYÚJTOTTAK, mint latint nem tanuló társaik-, ha a mérések átlagát nézzük, a latinos diákok esetében az eredmény 61,8%, a nem latinosoké pedig ennek alig a fele, 32,18%.” (Gesztesi, 2009)

 Latin és a PISA felmérés

2006-ban a finnek európai elnöksége alatt létrehoztak egy latin nyelvű on-line újságot (ConspectusRerum)[3], melyből latin nyelven lehet tájékozódni az EU ügyeiről. Mivel Finnországban erős a latintanítás, nem véletlen talán, hogy akkor, 2006-ban harmadszor is a PISA felmérés I. helyén végeztek.

Azoknak, aki azt mondják, hogy ma már az angol lett a világ – és szaknyelv, az angol vette át azt a szerepet, amit előtte a latin töltött be, azoknak a British Dental Journal 2009-es cikkét[4] ajánljuk, amelyben a szerző leírja, hogy az angol nyelv oly mértékben változik a különböző kulturális és technikai kihívások következtében, hogy nem lesz képes ezt a szerepet sokáig betölteni. Ellenben a latin nyelvvel, ami még mai is megőriz számunkra információkat, egyértelmű a szavak jelentése és mondanivalója.

Amit a latin hátrányára írhatunk, hogy holtnyelv, épp ez az előnye is egyben: a nyelv, a szavak nem erodálódnak, ezért az információt eredeti állapotában őrzi meg.

 Mi fejlődhet a latin nyelv tanulása által?

Tudjuk, hogy az intellektuális, emocionális, spirituális intelligencia összefüggő egységet alkot, mereven nem szétválasztható. Most csak az elemzés kedvéért választjuk szét.

Nem kétséges, hogy a latin tanulása által fejlődik az intellektus (IQ)

A latin egy logikai váz (….),melyre bármely más idegen nyelv ráépíthető. ” (Borzsák István)

A fordítás, valamint a nyelvtan tanulása által fejlődnek az anyanyelvi kompetenciák, mint szövegértés, az aktív és passzív latin és magyar szókincs, a gondolkodási műveletek, a  memoriterek  tanulása által pedig az implicit, nem asszociációs memória is fejlődik. Mindennek hatása a logikus gondolkodás, a nyelv tudatosabb használata, valamint a képzelőerő fejlődése. Éppen ezeket a képességeket említi a Nature folyóiratban megjelent oktatás témájú tanulmány, mint ami elengedhetetlen  a XXI. századi tudósképzéshez[5].

A tantárgyak ismeretanyaga Európában a tudományok közös kiinduló alapja. Akár a reál tárgyak mint a matematika, biológia, fizika , akár a humán és társadalomtudományi tárgyak mint az irodalom és történelem, akár a művészeti alkotások az európai önazonosság közös forrásai és alapjai.

Tényként kezeljük a latin nyelvoktatás transzfer hatását, miszerint a különböző tantárgyak szakszavainak tanulása, értelmezése és használata is hatékonyabb, a magyar és az idegen nyelvek tanulása hatékonyabb.

Fejlődik az érzelmi intelligencia (EQ)

A nyelvórákon használt irodalmi művek érzelmi töltete által, az erkölcsi példákon megfigyelhető érzelmek és emocionális indíttatású tettek kapcsán.

S hogy ez milyen fontos egy közösségben! A képzelőerősegítségével tudjuk beleképzelni magunkat a másik ember helyébe, helyzetébe, még akkor is, ha nincs közvetlen tapasztalat, vagy ismeret, vagy nincs külsődleges racionalitás, akkor is képes az ember az empátiára (s ez már az SQ felé mutat) a majd ennek segítségével fejlődik ki azönismeret, amiből pedig a társadalmi kohézió lesz.

Pedagógiai és tanulás-módszertani előnyök keletkezése

mint az értő olvasás, lényegkiemelés, információ szűrése, tömörítés, memorizálás, figyelem, kérdés felvetés

Amikor a tanulóknak azt mondjuk latinórán, hogy „A fordítást az állítmánnyal kezdd! ”akkor arra vezetjük rá, hogy egy olyan gondolati struktúrát hozzon létre,(amelyből a fordítás lesz) amiben az egyszerűbbtől a bonyolult felé halad. Van egy mag, ami köré csoportosítjuk az információkat. Ha a fordítás során mindig visszatérünk az első, lényeges elemhez, az állítmányhoz (a maghoz) és ezzel egyeztetve, ehhez kötjük a többi elemet (mondatrészt), akkor egy algoritmust adtunk meg az egzakt megoldáshoz. Az út többszöri bejárásával fejlődik az algoritmikus gondolkodás is, ezáltal a tanuló általában megtanulja, hogy a beáramló információkat így rendszerezze. Ha ez belsővé válik, nagy esély van arra, hogy a tanulók világlátása is egy logikus rendszerbe integrálódjon, s így kevésbé van kitéve a manipulációknak! Ugyanakkora nyelvtani kategóriák rutinszerű használata segíti a dolgok pontosabb megértését, elemzését és a tudatosabb nyelvhasználatot.

A memória is fejlődik ennek a gondolati struktúrának az alkalmazásával, hiszen egyrészt az információk rendezve kerülnek be a rövidtávú-, majd a hosszú távú memóriába. Másrészt a tanult versek, prózák ritmusa, az időmértékes verselés – hexameter, pentameter, stb. – is – segíti a megértés, a memorizálás folyamatát és a ritmusérzéket is fejleszti.  A latin nyelv tanulása precizitásra késztet, és készít fel,segíti a beáramló információk rendezését, rendszerezését, rögzítését.

Brooklyni példa a tehetséggondozásra: return to latin in New York

2014-ben jelent R. Janoff tanulmánysorozata Classical Wordben[6], New York-ban kísérleti jelleggel bevezetett latin oktatásról. 2007-ben a brooklyni Willamsburgh Charter HighSchool (WCHS) bevezette a három éves latin képzést, mint egyedüli idegen nyelvet. Az iskola tanulói[7] általában tanulási nehézségekkel és gyenge nyelvi képességekkel érkeznek, akikre a tanuláshoz való negatív attitűd a jellemző.

K. Pattersonnak sikerült olyan módszereket bevezetni a latin oktatásba, hogy a diákok nem csak elfogadták és profitáltak a tanultakból, hanem azt is elérte, hogy a latint nem tekintik „halott” nyelvnek. Például olyan olvasmányokat válogatott az óráira, amelyeknek a tartalma a diákok hétköznapi életét is érintette – pl. tetoválás, kábítószer fogyasztás, rabszolgaság az ókori Rómában.

A kurzus tapasztalata, a tanuláshoz szükséges analitikus skillek kialakítása, valamint a latin transzfer hatásának köszönhetően a latin megteremtette a tanulás kultúráját, — ami az iskola legfőbb missziója!

Janoff leírja, hogy azért is lehetett ezekben az iskolákban bevezetni a latint, mert azt valami speciálisnak értelmezték, aminek az üzenete, hogy a tanulók valami különleges dolognak vannak elkötelezve, egyfajta világklasszisnak. Erre a tanulók és a szülők is büszkék. Ezáltal ezek a problémás gyerekek a társadalom öntudatosabb tagjaivá képesek válnak.

Ezek az iskolák azért vezették be a latint elsősorban,hogy a gyerekek jobban beszéljék az angolt. Mi is tanítsunk több latint, hogy a gyerekek jobban tudjanak magyarul!

 

Konklúzió

Napjaink felgyorsult információ áramában, ahol a linearitásnak egyre kevesebb szerep jut, (pl. az internetes olvasás terén) a latin tanulás által is elsajátítható gondolati struktúráknak komoly szerep jut nem csak az iskolai oktatás-tanulás alkalmával, hanem a mindennapi életben is. Segíthet rendezni az információkat. Segíthet eligazodni és megfelelően jó döntéseket hozni a mindennapi életben, politikában, erkölcsi kérdésekben, művészetben. 

Ráadásul a latin egy írott szöveg központú tárgy, egyrészt tehát nincs se hallott szöveg értés, sem beszédértés és produkció, és tapasztalataink szerint, ezáltal azoknak a diákoknak is könnyebb, akik nehezebben fejezik ki magukat szóban.

A latin által egyszerre fejlesztett kompetenciák segítenek eligazodni a szöveges és képi világban, ami a mai információs társadalom alapja.

A NAT által előírt 9 fejlesztendő kulcskompetencia közül a latin 7-et fejleszt: anyanyelvi, idegen nyelvi kommunikáció, matematikai, digitális, hatékony, önálló tanulás, szociális és állampolgári valamint az esztétikai –művészeti tudatosság és kifejezőképesség kompetenciáját.

Ma az egyetemeken a nyelvvizsga hiánya miatt át nem vett diplomák száma magas[8], majdnem eléri a 30%-ot. Úgy tűnik, hogy van egy jelentős diákréteg, aki nem tud meg szerezni két nyelvvizsgát az érettségi után, illetve az egyetem alatt.

Célunk az, hogy a latin egyenrangú legyen a többi tárggyal, választható legyen.

 (A teljes elemzés IDE KATTINTVA olvasható.)



[2]idéziGesztesi Enikő: Antik Tanulmányok 2009/53.116. o.

[5]http://www.nature.com/news/stem-1.17959#/Editorial  „Building the 21st centuryscientist”

[6] 2012 Teaching Latin in New York City ’s Public Schools – R. Janoff: The elitemeetsthestreet: Teaching latin in a  nonselective Brooklyn Charter School

iskolák még,ahol bevezették a latint: South Bronx Classical Charter,The Brooklyn Latin School, MaspethHigh School,https://muse.jhu.edu/login?auth=0&type=summary&url=/journals/classical_w…

[7] A tanulói összetétel: 31% ázsiai, 27% fekete, 20% spanyol-amerikai, 15% fehér, 7% szegény, latin-amerikai hátterű családokból származik.

Végzős diákjaink mesélik el azokat az eseményeket, amelyeket nagyszüleiktől, dédszüleiktől hallottak 1956-ról. Komoly, sőt megható történeteket hallhattunk tőlük. (Az anyag itt hallgatható meg, a 2. részben 14.37-től.)

2021 október 17-én vasárnap tartottuk a végzős diákjaink szalagtűző szentmiséjét. A jeles eseményen a 12.a és a 12.b osztályok tagjainak Nagyné Koósz Zsuzsanna tanárnő és Dósai Attila piarista atya osztályfőnökök tűzték fel a szalagokat. 

Mindannyian misszióban vagyunk. – Dósai Attila piarista atya ezekkel a szavakkal kezdte a prédikációját a végzős diákok ünnepélyes szalagtűző szentmiséjén. Majd így folytatta:

– Kedves Diákok, kedves Testvérek! A szalagtűzés egy apró kis jel, hogy a végéhez közeledik az idő, amit a nagykanizsai Piarista Iskola falai között töltöttetek. A szalagon lévő évszám, a piarista jelvény és fölötte a kereszt nem egyszerűen csak arra emlékeztet, hogy hamarosan befejezitek a középiskolai tanulmányaitokat. Ennél sokkal többre. Arra, hogy Jézus küldetéséből mindannyian részesültök. Missziós vasárnapot ünnepel ma az egyház, azt hogy küldetése van minden keresztény embernek. Nektek különösen, akik ide jártatok a Piarista Iskolába. Talán sokan nem vagytok tudatában a küldetéseteknek. Nem baj. Ahogy Jézus is nagy bizalommal tekintett tanítványaira és bízott abban, hogy előbb-utóbb mindenképp eszükbe jut majd a tanítványoknak a megfelelő tanítás, és mindenki megtalálja azt a küldetést, ami rá vár, úgy én is bízom ebben. Jézus tanításának az a lényege, hogy lehetőséget kínál. Alternatívát kínál azon túl, amit a világ nyújt nekünk. Jézus nem naív, aki nem tudja, hogy a világ milyen. Jézus mindenkinél jobban tudta, hogy milyen a bűnnek a világa, ő saját bőrén is megtapasztalta ezt. De Jézus azt mondja, nem muszáj, hogy így legyen, hogy az önzés érvényesüljön, a hatalom és az erőszakosság. Jézus azt üzeni, hogy köztetek ez lehet másképp. Erőt kaphattok ehhez. Ez Jézus küldetésének az értelme. Lehetőség van arra, hogy Isten-központúan éljünk, hogy ne a magunk érdekeit nézzük, hogy tudjunk nagylelkűen viszonyulni a másik emberhez. Azt remélem, hogy ez a szalag és a piarista jelvény a kereszttel eszetekbe juttatja ezt a megfelelő pillanatban. Lehet, hogy nem most, lehet, hogy félév múlva vagy akár évtizedekkel később, találkozni fogtok azzal a kérdéssel, hogyan viszonyultok a világhoz. Hogy ami veletek történik, arra hogyan reagáltok, és mi a ti küldetésetek. Hogy valami mást, valami alternatívát tudjatok az életetekkel felmutatni az önzésnek és hatalomnak az értékrendje mellet. A mai missziós vasárnap is ezt üzeni, hogy minden keresztyén embernek ez a küldetése. Érezhetjük úgy, hogy ez egy nagyon nagy feladat és parancs, és nem szeretjük, ha parancsolgatnak nekünk. De nem erről van szó. Jézus nem parancsol nekünk, hanem küldetést ad. Azt mondja, hogy a világon nem véletlenül vagyunk, nem sodródunk, a létünk nem esetleges, hanem helyünk, feladatunk, küldetésünk van a világban. Ha ezt a küldetésünket mi nem találjuk meg, az hiányozni fog a világból. Ennél nagyobb biztatás és útravaló az élethez – hogy feladatom van, helyem van, hogy küldetésen van – nem kell. Ez erőt adhat. Akkor is, ha ez nem fog simán menni. Nem fog áldozatok nélkül menni. Nem fog szenvedés nélkül menni. Az életünkben szenvedésekkel, nehézségekkel mindenképpen találkozunk, rajtunk áll, hogy ez értelmes nehézség lesz, vagy pedig csak magunkban kesergünk és bosszankodunk. Vegyük észre azt, hogy mindennek van értelme és minden segíthet minket abban, hogy megtaláljuk a küldetésünket. Azt kívánom, hogy ez a mai nap egy pici lépéssel segítsen titeket abban, hogy megtaláljátok a feladatotokat az életben. – Zárta prédikációját Dósai Attila atya.

a képeket Bodó Tamás készítette:

Tovább olvasom

A világ olyan gyorsan fejlődik, hogy az emberi kultúra nem képes lépést tartani vele. Az elmúlt húsz-harminc évben nagyobb és gyorsabb fejlődésen ment keresztül, mint előtte századokon át. Lett Skype, Facebook, Twitter, és még rengeteg sok minden.

Nap, mint nap szembesülök azzal, hogy a Facebook-on mennyire kulturálatlanul viselkednek az emberek, ami valljuk be, néha legalább annyira visszataszító, mintha az utcán csinálná az illető ugyanazt amit leír, vagy amiről képet tesz fel. Az, hogy milyen témájú videót teszel fel, olyan, mintha egy nyakadba akasztott táblával járkálnál: “Hívő/rasszista/magányos/jobboldali/… vagyok.”

Biztos, hogy az egész világ látni akarja minden személyes dolgodat, biztos, hogy látnia kell?

Néhány dolog, amit szerintem érdemes megfontolni:

Facebook ID:
  • A Facebook-ra feltett adataid nyilvánosak, és nem törölhetők  a rendszerből. Így a Facebook-os profilod olyan, mint egy mindenki számára elérhető e-ID, azaz e-személyi azonosító. Azért e-, mert a felhőben van. 
  • Az adataidat nemcsak a barátaid, hanem a munkáltatód, a tanáraid, a szomszédok, mindenki, látni fogja, aki az ismeretségi körödbe tartozik. 
  • Ez az ID tehát egy félhivatalos személyiségi azonosító. 
  • Nem mindegy, hogy milyen a profilképed. Ha egy félpucér képet teszel ki magadról, lehet, hogy népszerű leszel bizonyos körökben, de felsőbb körökben biztos, hogy nem fognak komolyan venni.
Facebook Chat:
  • Ha valakit megszólítasz, köszönj, mint ahogyan a való életben is köszönsz, ha találkozol valakivel. 
  • Kerüld a helyesírási hibákat, a rövidítéseket, úgy mint, nemtom, sztem, vmi… Az androidos készülékeken már rendelkezésünkre áll egy szótár, ami két beütött betű után beírja neked  a szót. Ha gyorsan akarsz írni, hasznos. 
  • Ha beszélgettél valakivel és már menni akarsz, köszönj el. Az a legrosszabb, amikor a másik kérdez valamit és utána tíz percig a te válaszodra vár, mire rájön, hogy már rég elmentél. Ez egész egyszerűen olyan szintű bunkóság, mintha találkoznál egy ismerősöddel az utcán, beszélgetnétek, és te a mondat közepén köszönés nélkül faképnél hagynád. 
  • Ne beszélgess egyszerre több emberrel. A multitasking talán segít abban, hogy megtanulj egyszerre többfelé koncentrálni, de a másik következménye, hogy egyikre sem tudsz majd igazán figyelni.
  • Miközben valakivel beszélsz, ne játssz, ne nézz filmet. Megalázó a másikra nézve. 
  • Ha valakinek levelet írsz, legyen megszólítás, elköszönés. Szólítsd néven, ez mindenkinek jól esik. Ha magyar levelet írsz, a megszólítást felkiáltójel, az Üdvözlettel-t pedig kettőspont követi. Angolban pedig mindkettő után vesszőt írunk.
Facebook Albums:
  •  Senkire nem tartoznak az intim együttlét utáni szelfik. Ez a kettőtök dolga. Nem kell azzal büszkélkedni, hogy milyen jó volt egymással az éjjel. 
  • Lehet, hogy büszke vagy a gyerekedre, de ne őt tedd a profilképre. Még akkor is, ha jelenleg ő az életed legfőbb értelme és minden gondolatod körülötte forog, ő nem te vagy. Egyáltalán, ne tegyél fel a gyerekedről képeket, mert ez személyi jogsértés. Nem biztos, hogy a gyereked 15 év múlva szeretné a bébifotóit viszontlátni illetéktelenek kezében. Ezzel egyenes úton hozzájárulsz a gyereked elleni cyberbulling-hoz. 
  • Csoportképeken ne jelölj be másokat. Ez szintén személyi jogsértés. A másik lehet, hogy nem szeretne szerepelni azon a fotón. 
  • Ne tegyél fel magadról csücsörítős, félmeztelen, előnytelen vagy visszataszító képeket, mert ezekkel mások visszaélhetnek.
  • Ami a Facebook-ra egyszer felkerült, az már senki előtt sem titok.
Facebook Wall:
  • A falra ne írj ki semmit az aktuális érzelmi állapotodról. Senkit nem érdekel. Ha problémád van, írj az egyik barátodnak, hogy társaságra vágysz, és igyatok meg együtt egy sört. A felhőbe kiírni a problémáidat nincs értelme, mert vagy senki nem fog reagálni, s ezáltal még rosszabb lesz a közérzeted, vagy jönnek majd a like-ok, a bátorító,  semmitmondó félmondatok, amitől maximum azért fogsz megnyugodni, mert azt hiszed, hogy sok barátod van, akiknek fontos vagy, holott ők is csak két játék-menet között írtak valamit sebtiben.
  • Sem a sikereid, sem a sikertelenségeid nem tartoznak az egész világra. Lehet, hogy te éppen nagyon örülsz, vagy nagyon szomorú vagy, de ez szintén visszaélés tárgya lehet. Az sem feltétlenül érdekli az olvasóközönséget, hogy te most éppen melyik vizsgádra készülve szenvedsz az unalomtól.
  • A falat nagyon sok ember látja, s amit felteszel, beszél rólad. Jól válogasd meg a szavaidat.
Facebook Games:
  • Ne küldj körértesítéseket, hogy melyik alkalmazással játszol éppen, és 500 másik embernek is javaslod. Nagyon idegesítő ilyen értesítéseket kapni. 
Facebook Groups:
  • Ha egy csoport tagjaként valamit írsz a csoportba, mindig a témához szólj hozzá. 
  • Ne terheld a csoportlistát személyes dolgokkal, és ne folytassatok privát levelezést a csoportban.

És ne feledd, amit felteszel az örök időkre ott marad. Ne tegyél fel olyant, amit ne tudnál felvállalni évek múlva is. Nem tudod törölni a profilodat, a Facebook-szervereken minden információ tárolva van rólad. 

Kanizsai Rita

 Forrás: http://emigransmatekfuzet.blogspot.hu/2015/01/facebook-kulturaltan.html

2021-ben elhunyt tanár kollégánk, Kanizsainé Rezsek Mária hosszú időn keresztül gyűjtötte össze saját és mások gondolatait az élet legfontosabb kérdéseiről. Közkinccsé tesszük ezeket a szövegeket, hogy ezzel is emlékezzünk rá, és lelki táplálékot nyújtsunk honlapunk olvasóinak.

Egyik gimnazista diákunk az őszi hónapokban versben fogalmazta meg gondolatait, amikor az idősebb évfolyamok digitális oktatásba kényszerültek. Most elkészült a vers folytatása, amelyben a visszatérés élményéről és öröméről olvashatunk.

Lélek-emelő II.

Továbbra sem tettem csodákat,
Váram sem építtetett,
S megköszönöm a kegyelmeket.
Esélyeket mindig csak kapom,
pedig Pétered voltam,
tagadtam,
kínlódtam,
megbántam,
s magadhoz emeltél
– megedzettél.
A négy fal között ámbár,
de fél év alatt értelmet nyert minden,
mint Simonék a csodálatos halfogás történetében a hálót,
úgy engedem el a felesleges aggodalmakat szavadra,
s ha Nálad vagyok, nem kívánok semmit sem e világon.
Visszatértünk a suliba,
sok minden változott,
de Te, Uram,
még mindig csak hívogatsz.
Reggel a szívemben örömmel,
s nem a végtelen félelemmel indulok útnak,
hanem boldogan,
csillapíthatatlanul vágok neki a napnak.
Tudom, hogy Te ott vársz mindenkiben,
a társaimban,
papjainkban,
s alig várom minden egyes nap az újabb találkozásokat.
Féltő és óvó szeretettel ölelsz magadhoz,
s meghívsz,
hogy társammá fogadjalak utamon.
Kezedben akarom tudni életem,
hiszen csak Benned van értelme élnem.
Általad akarok reggel ébredni,
aztán útra kelni,
s napközben Veled felfedezni az életet,
hazatérni Tebenned megpihenve,
a nap porát magamról lemosni estére.
Éjjel Te virrassz nyugvó testem felett,
hogy másnap ismét értelmét nyerje minden.
Mert, én Istenem,
nem érek semmit sem,
csakis Általad,
Veled,
és Benned élhetek örökre.

Timár Zselyke

Az alábbiakban osztjuk meg diákunk versét, amelyben megfogalmazza gondolatait, érzéseit a jelenlegi helyzettel kapcsolatban.

Lélek-emelő

Nem tettem én nagy csodákat,
várat sem építettem,
hát akkor minek köszönhetem kegyelmeidet?
Annyi új esélyt adott, pedig nem érdemelném,
de még így is, így is szeret.
Csak egy hétköznapi diák vagyok,
mint sokan mások,
de mégis. Mégis szeret.
Normál helyzetben óráról órára,
teremről teremre járunk az épületekben,
legtöbbször közömbösen,
olykor bosszankodva valami miatt,
de unottan is. Unottan is szeret.
Legtöbben csak egy érettségit akarnak,
minél előbb túlesni ezeken az éveken,
de Ő mindenkit. Mindenkit IS szeret.
A reggeli imákat van, hogy nem is mondom,
csak állok némán, méltatlannak tartva magamat Hozzá,
pedig Ő szeret. Akkor is szeret.
Észre nem vettem a pillanatok csodáit,
pedig most így bezárva sokszor jól esnének.
Hiányzik az a „valami más”,
ami olyan mássá teszi a piár diák napjait,
aminek hatására a suli otthonává lehet.
Látva a reverendás atyákat,
amolyan jelként,
hogy „ez az iskola más”,
és valóban; teljesen más.
Kicsiny távolságra tőlünk a lehetőség,
hogy megismerjük az Istent – mégsem élünk vele.
Hiányzik a légkör, az osztálytársak, a régi-régi szentségimádások,
amikor együtt lehettünk, közösen az Isten előtt.
Milyen különös, már értékelem a legnagyobb szenvedésekkel járt órákat,
s ha lehetne, önszántamból mennék be most rájuk.
Hiányoznak az elmúlt évek,
mikor még csak gyermekek voltunk; de az Ő gyermekei.
Azok vagyunk most is, csak már másképpen,
több és nagyobb feladattal eltelve.
Vajon jut időnk az Istenre, s igényünk a megismerésére?
– Na és a piarista lét megértésére?
Az az Isten kísér mindannyiunkat nap mint nap,
Akire az atyák az életüket bízták.
Értékeljük eléggé a lehetőséget, hogy ide járhatunk,
vagy csak a „legyek már túl rajta” gondolatokkal futnak el az évek?
És igen, hiányoznak az atyák is,
mert tudom, hogy jó emberek, s szeretem őket.
Hiányoznak azok a néhány pillanatnyi felismerések,
amikor órán a reverendájukat szemlélve belém vágott az a bizonyos Béke.
Ezek azok a pillanatok,
amikor a szürke hétköznapok rohanásaiban megszólít az Isten.
Lágyan, féltő és óvó szeretettel,
de magához ölel.

Timár Zselyke

Alább Sziné Horváth Beátának a piarista Szülői Közösség elnökének gondolatai olvashatók a Piarista Pedagógiai Napokkal és annak célkitűzéseivel kapcsolatosan. A Piarista Pedagógiai Napokon iskolánk összes pedagógusa és a szülők illetve a diákok képviselőinek csoportjával vettünk részt Nagykanizsáról, és hasonlóan az ország 7 piarista intézményéből. A közel 500 fős konferencia 2 napos volt.

Közösség. Idő. Odafigyelés.

Ezzel a három szóval tudnám legjobban kifejezni azt a plusz értéket, amit a Piarista Pedagógia Napok kétnapos rendezvénye adott nekem. Megerősített abban, hogy az egymásra fordított minőségi idő az alapja a fejlődésnek, a párbeszéd az alapja a jó közösségnek és egymásra figyelés nélkül nem működik az iskola-diák-család hármasának segítő ereje.

A két napban egy olyan közösség tagja lehettem, ahol pedagógusok, lelki atyák, előadók, meghívott szülők és diákok együtt, közösen keresték a megoldást arra, hogyan lehet a mai modern világban megtalálni a megújulás helyes útját. Egy olyan megújulást, amelynek állandó szereplője a gyermek, célja pedig a gyermek személyiségének kiteljesedése. Ennél többre egy szülő nem is vágyhat.

A kétnapos rendezvény különlegessége az volt, hogy nem a „mondom és hallgasd” elv alapján összeállított előadások sorozatát kellett végigülni, hanem a „hallgassuk meg mindenki véleményét” elv alapján 16 fős kis csoportokat alakítottunk, és a „beszéljük meg – találjuk ki közösen” elv alapján folyt a közös munka.

A pedagógusokból, lelki vezetőkből, szülőkből, diákokból álló csoportok a 10 piarista indentitáselem köré szerveződtek, ahol csoporttagok először alapjaiban szedték szét a témát, majd megkeresték a probléma forrását, végül közösen, többféle megoldási utat vázoltak fel a probléma megoldására és végül konkrétan meghatározták a megvalósítás gyakorlati formáját.

Az alkalmazott módszertan jó szemléltető példája volt annak, hogy ha a tanítás és tanulás is ilyen keretek között, ilyen inspiráló formában valósulhatna meg, akkor mennyivel hatékonyabb, sikeresebb és boldogabbak lennének a munkában résztvevő diákok és tanárok.

Én a családok bevonása identitáselem munkacsoportjába kerültem, ahonnan számtalan új ötlettel, gondolattal, lehetőséggel tértem haza. Sokat tanultam a két nap alatt az együttgondolkodásról. Örülök, hogy volt lehetőségem belelátni a pedagógusok mindennapi problémáiba, megismerni hitvallásukat és látni elkötelezettségüket a gyerekek iránt. Megerősített abban, hogy a szülők támogatására nemcsak a diákoknak, hanem a tanároknak is szükségük van és egy kölcsönös elfogadáson alapuló közösség olyan erőket tud megmozgatni maga körül, aminek az eredménye nem más lesz, mint boldog, életvidám, célokat elérni akaró gyerekek.

És mire van szüksége a diákoknak? Ezt is megtudtam a konferencián, mert megüzenték nekünk,  felnőtteknek.

Közösségre vágynak. Éltető Isten kapcsolatra. Támogatásra. Segítségre az útkeresésben. Válaszokat a kérdéseikre. Felelősséget és lehetőséget.

Ez már egy segélykiáltás a részükről, amit meg kell hallanunk nekünk szülőknek, a pedagógusoknak és az iskola vezetésének. Tény, hogy a Piarista iskolákban már most többet kapnak a gyerekek érzelmi és lelki fejlődésük szempontjából, mint más iskolákban, hiszen a mindennapjaikban jelen van a feléjük irányuló hit, szeretet, segítés, bátorítás egysége. A keresztény hitvallás és a piarista értékrend megerősíti őket céljaik elérésben, viszont ők ennél többre vágynak.

Elismerés.

Ösztönzés.

Személyes kísérés.

Erre vágynak. Erre lenne szükség ahhoz, hogy gyermekeink igazán szárnyalni tudjanak és megtalálják önmagukat, és hogy boldogan, a keresztény értékrend szerint éljék felnőtt életüket. Ebben pedig a pedagógusok-lelki atyák, szülők tudnak nekik leginkább segíteni. Mi hárman vagyunk – képletesen írva -, akik közösen, egymást segítve és kiegészítve, egymást elismerve, tisztelve és megbecsülve tudjuk terelni a diákokat a helyes irányba.

Szülőként úgy vélem, hogy a megújulási program egyik legnagyobb feladata az kellene hogy legyen, hogy kimondjuk: a piarista iskolák alap szellemisége – a szegények segítése – és küldetése mellett kötelezettséget vállal a piarista oktatás az egyéni tehetséggondozásra is. Ez a mindekori fejlődés alapja.

A Piarista Pedagiai Napok élménye erőt ad további munkámhoz és bízom benne, hogy át tudom adni én is majd a szülőknek, az iskola szülői közösségének tagjainak mindazt, amivel én abban a két napban gazdagodtam.

Öröm volt hallani és megélni, hogy jó értelemben véve, de ebben a két napban minden a gyerekek körül forgott. Éreztem, hogy a jelenlévő tanárok, lelki vezetők egy irányba tartanak, nem félnek a változtatástól. Lépni és tenni akarnak azért, hogy gyermekeink jövőjét, értékrendjét, személyiségét, kibontakozását és hitbéli elköteleződését segítsék. Ennek megvalósításához a pedagógusok semmi másra nem vágynak, csak több oktatói szabadságra, több időre és együttműködő szülőkre. Nagyon bízom benne, hogy a Piarista Rend megújulási programja lehetővé teszi számukra az oktatói szabadságot és a több időt, mi szülők pedig azon leszünk, hogy támogassuk őket, segítő jobbkezet nyújtsunk nekik.

Hiszen csak így tudják gyermekeinkből a lehető legtöbbet kihozni.

Sziné Horváth Beáta
A Szülői Közösség elnöke

Hittanórákon a 8. a osztályos diákok is gyakran kapnak olyan lehetőségeket, amelyekkel alternatív módon mélyedhetnek el az aktuális témákban. Decemberben Márk evangéliumának tanulmányozása során kapták azt a feladatot, hogy jelenítsék meg, emeljék ki valamelyik történet fontosabb elemeit.
 
Három diák a gadarai megszállott történetét (Mk 5,1-20) rajzolta meg képregény formában:
 
 
Ötlet: Vető Balázs és Illés Karolina
Rajz: Illés Karolina
Színezés: Andik Zétény
 
Annyira jól sikerült, hogy most itt a honlapon is közzétesszük. Az eredeti példány reményeim szerint a tanári folyosón lesz látható.
Dicséret az alkotóknak!

A következő elmélkedés az öröm vasárnapján Dósai Attila atya homíliájában hangzott el, szerzője ismeretlen.

A karácsony a jelen, nem a múlt.

A karácsony nem egy megünneplendő történelmi dátum, hanem élő ajándék.

Amikor úgy döntünk, hogy szeretjük embertársainkat magunk körül, az a nap a karácsony.

Amikor mi tesszük meg az első lépést, hogy békében éljünk szeretteinkkel, az a nap a karácsony.

Amikor találkozunk valakivel, aki segítséget kér, és mi teljes szívből támogatjuk, az a nap a karácsony.

Amikor időt szánunk rá, hogy beszélgessünk valakivel, aki magányos és szomorú, az a nap a karácsony.

Amikor megértjük, hogy a neheztelést elűzheti a megbocsátás, az a nap a karácsony.

Amikor elengedünk valamit, hogy odaadjuk annak, akinek nagyobb szüksége van rá, mint nekünk, az a nap a karácsony.

Amikor rájövünk, hogy a szeretet, a szívesség és az odaadó törődés a legjobb ajándék, az a nap a karácsony.

Amikor úgy döntünk, hogy jókedvűen és bizakodva élünk, ahelyett, hogy átadnánk magunkat a félelelmnek és szomorúságnak, az a nap a karácsony.

Forrás: Karácsony füveskönyve 17. o.