A zeneiskolának rengeteg előnye van. A kottaolvasás, a különböző hangszereken való játék (legyen az billentyűs vagy fúvós) segíti mindkét agyfélteke fejlődését. Amelynek később nagy hasznát vehetjük a tanulásban, főleg a memóriánkat és a logikánkat fejleszti.

Azok a gyerekek, akik valamilyen művészetet tanulnak, sokkal kreatívabbak lesznek, könnyebben fejezik ki önmagukat. A zene fontos szerepet játszik a személyiségfejlődésben is. Azért könnyű a zenével kifejezni magunkat, mert a zene mindenkihez szól, a megértése sem okoz komolyabb gondokat.

Ha egy zenekar tagja vagy, megtanulhatod, milyen egy közösséghez tartozni, és ez csapatmunkára ösztönöz, mivel senki sem szeretné cserbenhagyni a többieket, akik számítanak rá.

Tévedés ne essék, a zeneiskolát is ugyanolyan komolyan kell venni, akárcsak egy gimnáziumot vagy általánost. Azonban mégis teljesen más atmoszférája van a zenesulinak. Számomra nagy kikapcsolódást jelent egy hosszú tanítási nap után leülni gyakorolni a zongoránál, akár otthon, akár a zeneiskolában.

Bár sokan úgy gondolják, hogy csak akkor érdemes zenére oktatni a gyereket, ha zenész lesz belőle, szerintem ez téves gondolat. Én sosem akartam zenész lenni, de mégis 10. éve járok zenesuliba. Voltak nehézségek (mint mindig), de megéri folytatni, bennem nem fordult meg az a gondolat, hogy komolyan abbahagyjam a zongorázást.

Például Dr. Freund Tamásnak (világhírű agykutató, az MTA tagja) van egy saját jazz-zenekara. Ő nagyon fontosnak tartja a zenét, és a kutatásai mellett is folytatja szenvedélyét.

Én csak ajánlani tudom mindenkinek a zeneiskolát, szerintem heti pár zenével töltött óra rövid és hosszú távon is kifizetődő. Így sokkal könnyebben oldhatjuk fel a bennünk és a másokban rejlő feszültséget és korlátokat is, legyen szó bármilyen stílusú zenéről.

,,Aki zenével indul az életbe, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti őt a bajon.” (Kodály Zoltán)

Hetyésy Dávid 11. a