PÁLYÁZATOK

EFOP-1.3.5-16-2016-00961

2018

Beszámoló – lelkigyakorlat

A Nagykanizsai Piarista Iskola 12.b osztálya lelkigyakorlaton vett részt a Nyolc Boldogság Közösség homokkomáromi házában, február 23-a és 25-e között. A programot a közösség nővérei tervezték meg és bonyolították le, a nevelői feladatokat nappal a diákok osztályfőnökeként én láttam el, a két éjjelre segítségként érkezett egy-egy kolléga.

Már az előkészületeken látható volt a nővérek e területen szerzett tapasztaltsága. Az esemény előtt két héttel elküldték a program teljes menetrendjét és időtervét a technikai részletekről adatokkal szolgáló információs levéllel együtt. A változatos módszereket (előadás, csoportmunka, mozgásos és kommunikációs játékok, szentségimádás, tanúságtétel, stb.) felvonultató program alaptémája a hétköznapi hősiesség volt. Mind a diákoktól mind a nővérektől csak pozitív visszajelzéseket kaptam az eseménnyel kapcsolatban: sokban gyarapíthatták az érettségire készülő osztály lelki életét az itt megélt tapasztalások.

A programok közti szünetekben a játékok megszervezését megkönnyítette az időjárás: szép nagy hó volt ezen a hétvégén, így az osztály a nővérekkel együtt szánkózhatott a környék dombjain.

Kiss Zoltán osztályfőnök

2018_02_23_25_lelkigyakorlat_12b_kepek.pdf

Lelkigyakorlat

10a

  1. március 27-28.

Idén a lelkigyakorlatunk Murakeresztúron volt a Közösségi Házban.

Kíváncsian érkeztünk a helyszínre, mivel tudtuk, hogy a fő téma a szerelem/párválasztás lesz. Első programunk a szavazás volt, amit szavazógépek segítségével oldottunk meg. Különböző kérdésekről döntöttünk a témával kapcsolatban. Nagyon modern és érdekes volt számomra. Ezután kisebb előadás következett, ahol a felnőttek kamasz szerepbe lépve előadtak egy randi szituációt, amit később jól átbeszéltünk. A két nap folyamán sok előadáson vettünk részt, amiről sokat jegyzeteltem. Érdekes ábrákkal, képekkel, könyen érthetően beszéltek a szerelemről, tapasztalatokról, szexualitásról és hasonló témákról. Az előadásokat követően kis csoportokban dolgoztuk fel a témát. Közvetlenül, felszabadultan beszélhettünk személyes véleményünkről, mindennapi kérdésekről. Tanúságtételek is voltak; házaspárok meséltek nekünk az életükről, tapasztalataikról. Igazán példaértékű embereket ismerhettünk meg ezáltal.

Az ételek finomak voltak, senki sem maradt éhesen a két nap alatt. Személyes kedven programom a szentségimádás volt, énekekkel, általunk felolvasott imákkal kértük Istent a helyes párválasztásért, jövőnkért, ahogy azt a záró misén is tettük.

Pozitívan álltam hozzá és az utóérzetem is egy szép emlék.

Röviden: vidáman, finom ételekkel, eseménydúsan zajlott a hétvégénk.

2018_03_27_28_lelkigyakorlat_10a_fenykepek.pdf

Mi is az a “Tantermi Színház” ?

A hivatalos terminológia szerint “osztálytermi színházi nevelési előadás”-nak nevezük azokat a színházi előadásokat, melyek kifejezetten osztálytermi környezetben való eljátszásra készültek.

Mi a TIE (Theatre In Education) angolszász metódust választottuk.

A TIE meghatározott témában, -pedagógiai, egyben művészi célzattal-, valós interakciók segítségével vizsgálja, a speciálisan az adott korosztályt érintő társadalmi, egyéni kérdéseket, közösen keresve azokra a lehetséges válaszokat.

A gyermekek számára rendkívül élvezetes és hasznos forma, hisz valós, őket érdeklő dilemmákat, helyzeteket vizsgál, ugyanakkor a színház és társművészetei segítségével mindezt nem direktben, hanem egy-egy dramatizált színházi helyzetetre  “projektálva” teszi. Lehetőséget nyújt a közönség számára, hogy saját közegükben, a számukra biztonságot jelentő, ismert közösségben ( lehetőség szerint mindig egy adott osztály vagy összeszokott csoport – max.35 fő- vesz részt a foglalkozáson) közösen gondolkodva, a véleményeket megvitatva drámapedagógiai eszközök segítéségével mélyülhessen el egy-egy fókuszpontnak választott kérdéskörben. A közönség itt nem nézőként, sokkal inkább résztvevőként van jelent.

Ebben az évben Geoff Gillham:  Csontketrec c. darabját mutattuk be és játszottuk a gimnazista korosztálynak. Ez a darab és az abból készült TIE elődás a szabadság, az otthon és a felelősség témaköreiben vizsgálódik.

Röviden a darabról:

Egy , az arcát eltakaró férfi egy ketrecet húz, majd megáll, mert sötétedik.

A ketrec alján lévő rongyok alól egy fiatal lány mászik elő. A férfi kiengedi, hogy elvégezhesse a dolgát, majd visszazárja a ketrecbe. Mindketten készülődnek a lefekvéshez, az egyik a szabad ég alatt, a másik benn a ketrecben. A fiatal lány és a férfi fura kapcsolata rajzolódik ki a párbeszédfoszlányokból, az eljátszott milliőből, cselekvésekből.

Miután a férfi -Kharón- elalszik, egy másik lány jelenik jelenik meg.

Kiderül, hogy régóta figyeli az utazókat. Innentől a történet végig arról szól, hogy a szabadon lévő lány megpróbálja rávenni a bezárt lányt, hogy szökjön meg…

A rab nem akar menni

A foglalkozás alkalmával számos fogalkozási formát hívtunk segítségül:

– kiscsoportos beszélgetés

– állókép állítás és annak elemzése

– előzmény megalkotása kiscsoportban (képregény készítés ) majd közös megosztás

– forró szék

– a történet lehetséges befejezései

– egyéni ( anonim) visszacsatolás ( mi az én “ketrecem” ? )

A foglalkozás szinte minden kétséget kizáróan elnyerte a résztvevő fiatalok figyelmét.

Mind a fiataloktól mind a pedagógusaiktól kaptunk szóban és írásban is visszajelzéseket:

Fontosnak és számukra relevánsnak tartották a fókuszpontot : “ mi tart minket a ketreceinkben? “ , érezhetően könnyedén lefordították a metaforikus történetet, ugyanakkor végig a “mesében maradva” biztonságban nézhettek saját vagy környezetük lehetséges “rácsai mögé”…

-Mihály Péter-

2018_04_24_tantermi deszkak_Thury_fenykepek.pdf

Mi is az a “Tantermi Színház” ?

A hivatalos terminológia szerint “osztálytermi színházi nevelési előadás”-nak nevezük azokat a színházi előadásokat, melyek kifejezetten osztálytermi környezetben való eljátszásra készültek.

Mi a TIE (Theatre In Education) angolszász metódust választottuk.

A TIE meghatározott témában, -pedagógiai, egyben művészi célzattal-, valós interakciók segítségével vizsgálja, a speciálisan az adott korosztályt érintő társadalmi, egyéni kérdéseket, közösen keresve azokra a lehetséges válaszokat.

A gyermekek számára rendkívül élvezetes és hasznos forma, hisz valós, őket érdeklő dilemmákat, helyzeteket vizsgál, ugyanakkor a színház és társművészetei segítségével mindezt nem direktben, hanem egy-egy dramatizált színházi helyzetetre  “projektálva” teszi. Lehetőséget nyújt a közönség számára, hogy saját közegükben, a számukra biztonságot jelentő, ismert közösségben ( lehetőség szerint mindig egy adott osztály vagy összeszokott csoport – max.35 fő- vesz részt a foglalkozáson) közösen gondolkodva, a véleményeket megvitatva drámapedagógiai eszközök segítéségével mélyülhessen el egy-egy fókuszpontnak választott kérdéskörben. A közönség itt nem nézőként, sokkal inkább résztvevőként van jelent.

Ebben az évben Geoff Gillham:  Csontketrec c. darabját mutattuk be és játszottuk a gimnazista korosztálynak. Ez a darab és az abból készült TIE elődás a szabadság, az otthon és a felelősség témaköreiben vizsgálódik.

Röviden a darabról:

Egy , az arcát eltakaró férfi egy ketrecet húz, majd megáll, mert sötétedik.

A ketrec alján lévő rongyok alól egy fiatal lány mászik elő. A férfi kiengedi, hogy elvégezhesse a dolgát, majd visszazárja a ketrecbe. Mindketten készülődnek a lefekvéshez, az egyik a szabad ég alatt, a másik benn a ketrecben. A fiatal lány és a férfi fura kapcsolata rajzolódik ki a párbeszédfoszlányokból, az eljátszott milliőből, cselekvésekből.

Miután a férfi -Kharón- elalszik, egy másik lány jelenik jelenik meg.

Kiderül, hogy régóta figyeli az utazókat. Innentől a történet végig arról szól, hogy a szabadon lévő lány megpróbálja rávenni a bezárt lányt, hogy szökjön meg…

A rab nem akar menni

A foglalkozás alkalmával számos fogalkozási formát hívtunk segítségül:

– kiscsoportos beszélgetés

– állókép állítás és annak elemzése

– előzmény megalkotása kiscsoportban (képregény készítés ) majd közös megosztás

– forró szék

– a történet lehetséges befejezései

– egyéni ( anonim) visszacsatolás ( mi az én “ketrecem” ? )

A foglalkozás szinte minden kétséget kizáróan elnyerte a résztvevő fiatalok figyelmét.

Mind a fiataloktól mind a pedagógusaiktól kaptunk szóban és írásban is visszajelzéseket:

Fontosnak és számukra relevánsnak tartották a fókuszpontot : “ mi tart minket a ketreceinkben? “ , érezhetően könnyedén lefordították a metaforikus történetet, ugyanakkor végig a “mesében maradva” biztonságban nézhettek saját vagy környezetük lehetséges “rácsai mögé”…

-Mihály Péter-

2018_04_24_tantermi deszkak Zsigmondy_fenykepek.pdf

Beszámoló

Lelkigyakorlat – 10c

  1. május 13-14.

A lelkigyakorlatot már nagyon vártuk, főleg, mert olyan téma várt ránk, ami nagyon foglalkoztatja a mi korosztályunkat: párkapcsolatok.

Murakeresztúron töltöttünk két napot, az ottani közösségi házban. Egy házaspár tartotta a foglalkozásokat és egy segítőt hívtak a kiscsoportos foglalkozásokhoz.

Az első nap egy játékkal indítottunk, amiben a házapár kapcsolatával kapcsolatban beszélgettünk velük. Ezzel egy kicsit ráhangolódtunk a lelkigyakorlat témájára.

Utána kiveséztük a fiúk és a lányok egymással szembeni elvárásait, nagy nevetések között lerajzoltuk az ’ideális’ férfi és női kinézetet, majd megbeszéltük, hogy mégis mennyire élünk rózsaszín világban és mégis mi a valóság. Belső és külső tulajdonságokról beszélgettünk őszintén, de nagyon jó hangulatban.

Előkerült a szexualitás téma is, amennyire ez ránk tartozik, és sikerült kuncogva, de komolyan elbeszélgetnünk a házasság előtti párkapcsolatokról is.

Este csoportokba verődve versenyeztünk kint a sötét udvaron, ami egy kicsit összehozta a kis csoportokat, majd egy témához kapcsolódó filmet is megnéztünk.

Másnap délelőtt misén vettünk részt, majd egy meghívott házaspártól lehetett kérdezgetni a kapcsolatuk kezdetéről, a jegyességükről és a gyermekvállalásukról.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, mert közösen élhettük meg ezt a témát, és már ismerjük az osztálytársaink véleményét olyan dolgokról, amikről az iskolában, szünetekben nem igazán kezdünk beszélgetni, főleg nem a lányok a fiúkkal, vagy fordítva. Még jobban összekovácsolt bennünket ez az alkalom, mert például volt olyan osztálytárs, aki egy kicsit ki volt rekesztve, de most érződött, hogy közénk való és ez neki is nagyon jólesett.

2018_05_13_14_lelkigyakorlat_10c_fenykepek.pdf

Mi is az a “Tantermi Színház” ?

A hivatalos terminológia szerint “osztálytermi színházi nevelési előadás”-nak nevezük azokat a színházi előadásokat, melyek kifejezetten osztálytermi környezetben való eljátszásra készültek.

Mi a TIE (Theatre In Education) angolszász metódust választottuk.

A TIE meghatározott témában, -pedagógiai, egyben művészi célzattal-, valós interakciók segítségével vizsgálja, a speciálisan az adott korosztályt érintő társadalmi, egyéni kérdéseket, közösen keresve azokra a lehetséges válaszokat.

A gyermekek számára rendkívül élvezetes és hasznos forma, hisz valós, őket érdeklő dilemmákat, helyzeteket vizsgál, ugyanakkor a színház és társművészetei segítségével mindezt nem direktben, hanem egy-egy dramatizált színházi helyzetetre  “projektálva” teszi. Lehetőséget nyújt a közönség számára, hogy saját közegükben, a számukra biztonságot jelentő, ismert közösségben ( lehetőség szerint mindig egy adott osztály vagy összeszokott csoport – max.35 fő- vesz részt a foglalkozáson) közösen gondolkodva, a véleményeket megvitatva drámapedagógiai eszközök segítéségével mélyülhessen el egy-egy fókuszpontnak választott kérdéskörben. A közönség itt nem nézőként, sokkal inkább résztvevőként van jelent.

Ebben az évben Geoff Gillham:  Csontketrec c. darabját mutattuk be és játszottuk a gimnazista korosztálynak. Ez a darab és az abból készült TIE elődás a szabadság, az otthon és a felelősség témaköreiben vizsgálódik.

Röviden a darabról:

Egy , az arcát eltakaró férfi egy ketrecet húz, majd megáll, mert sötétedik.

A ketrec alján lévő rongyok alól egy fiatal lány mászik elő. A férfi kiengedi, hogy elvégezhesse a dolgát, majd visszazárja a ketrecbe. Mindketten készülődnek a lefekvéshez, az egyik a szabad ég alatt, a másik benn a ketrecben. A fiatal lány és a férfi fura kapcsolata rajzolódik ki a párbeszédfoszlányokból, az eljátszott milliőből, cselekvésekből.

Miután a férfi -Kharón- elalszik, egy másik lány jelenik jelenik meg.

Kiderül, hogy régóta figyeli az utazókat. Innentől a történet végig arról szól, hogy a szabadon lévő lány megpróbálja rávenni a bezárt lányt, hogy szökjön meg…

A rab nem akar menni

A foglalkozás alkalmával számos fogalkozási formát hívtunk segítségül:

– kiscsoportos beszélgetés

– állókép állítás és annak elemzése

– előzmény megalkotása kiscsoportban (képregény készítés ) majd közös megosztás

– forró szék

– a történet lehetséges befejezései

– egyéni ( anonim) visszacsatolás ( mi az én “ketrecem” ? )

A foglalkozás szinte minden kétséget kizáróan elnyerte a résztvevő fiatalok figyelmét.

Mind a fiataloktól mind a pedagógusaiktól kaptunk szóban és írásban is visszajelzéseket:

Fontosnak és számukra relevánsnak tartották a fókuszpontot : “ mi tart minket a ketreceinkben? “ , érezhetően könnyedén lefordították a metaforikus történetet, ugyanakkor végig a “mesében maradva” biztonságban nézhettek saját vagy környezetük lehetséges “rácsai mögé”…

-Mihály Péter-

2018_05_23_tantermi deszkak_Cserhati_fenykepek.pdf

Mi is az a “Tantermi Színház” ?

A hivatalos terminológia szerint “osztálytermi színházi nevelési előadás”-nak nevezük azokat a színházi előadásokat, melyek kifejezetten osztálytermi környezetben való eljátszásra készültek.

Mi a TIE (Theatre In Education) angolszász metódust választottuk.

A TIE meghatározott témában, -pedagógiai, egyben művészi célzattal-, valós interakciók segítségével vizsgálja, a speciálisan az adott korosztályt érintő társadalmi, egyéni kérdéseket, közösen keresve azokra a lehetséges válaszokat.

A gyermekek számára rendkívül élvezetes és hasznos forma, hisz valós, őket érdeklő dilemmákat, helyzeteket vizsgál, ugyanakkor a színház és társművészetei segítségével mindezt nem direktben, hanem egy-egy dramatizált színházi helyzetetre  “projektálva” teszi. Lehetőséget nyújt a közönség számára, hogy saját közegükben, a számukra biztonságot jelentő, ismert közösségben ( lehetőség szerint mindig egy adott osztály vagy összeszokott csoport – max.35 fő- vesz részt a foglalkozáson) közösen gondolkodva, a véleményeket megvitatva drámapedagógiai eszközök segítéségével mélyülhessen el egy-egy fókuszpontnak választott kérdéskörben. A közönség itt nem nézőként, sokkal inkább résztvevőként van jelent.

Ebben az évben Geoff Gillham:  Csontketrec c. darabját mutattuk be és játszottuk a gimnazista korosztálynak. Ez a darab és az abból készült TIE elődás a szabadság, az otthon és a felelősség témaköreiben vizsgálódik.

Röviden a darabról:

Egy , az arcát eltakaró férfi egy ketrecet húz, majd megáll, mert sötétedik.

A ketrec alján lévő rongyok alól egy fiatal lány mászik elő. A férfi kiengedi, hogy elvégezhesse a dolgát, majd visszazárja a ketrecbe. Mindketten készülődnek a lefekvéshez, az egyik a szabad ég alatt, a másik benn a ketrecben. A fiatal lány és a férfi fura kapcsolata rajzolódik ki a párbeszédfoszlányokból, az eljátszott milliőből, cselekvésekből.

Miután a férfi -Kharón- elalszik, egy másik lány jelenik jelenik meg.

Kiderül, hogy régóta figyeli az utazókat. Innentől a történet végig arról szól, hogy a szabadon lévő lány megpróbálja rávenni a bezárt lányt, hogy szökjön meg…

A rab nem akar menni

A foglalkozás alkalmával számos fogalkozási formát hívtunk segítségül:

– kiscsoportos beszélgetés

– állókép állítás és annak elemzése

– előzmény megalkotása kiscsoportban (képregény készítés ) majd közös megosztás

– forró szék

– a történet lehetséges befejezései

– egyéni ( anonim) visszacsatolás ( mi az én “ketrecem” ? )

A foglalkozás szinte minden kétséget kizáróan elnyerte a résztvevő fiatalok figyelmét.

Mind a fiataloktól mind a pedagógusaiktól kaptunk szóban és írásban is visszajelzéseket:

Fontosnak és számukra relevánsnak tartották a fókuszpontot : “ mi tart minket a ketreceinkben? “ , érezhetően könnyedén lefordították a metaforikus történetet, ugyanakkor végig a “mesében maradva” biztonságban nézhettek saját vagy környezetük lehetséges “rácsai mögé”…

-Mihály Péter-

2018_05_29_Tantermi deszkak_11a_fenykepek.pdf

Családi napok 4.a osztály
A 2017. / 2018-as tanév során három alkalommal hívtuk a családokat – közösségépítő

céllal – egy kis kötetlen együttlétre.

Első nagyszabású összejövetelünk december 20-án, osztályunk karácsonyi

ünnepségével kezdődött. A gyerekekkel színvonalas kis színdarabbal készültünk, ezt

követően karácsonyi hangulatot varázsoltunk az aulába. A szülők nagyon nagy számban

képviseltették magukat! Igazi öröm volt ez nekünk! (A költségeket a tanítók vállalták

magukra.)

Második alkalommal, június 5-én a családokat köszöntöttük. Ennek is hagyománya van

nálunk, szívesen jön hozzánk a család apraja, nagyja. Örömmel láttuk vendégül az

anyukákat, apukákat, nagyszülőket, testvéreket.

Harmadik alkalom a nyári táborunk idejére tevődött. Idén helyszínül a gelsei Hét Vezér

Ifjúsági- és Turistaszállót választottuk. Fantasztikus három napot töltöttünk ott, a

szülőknek pedig lehetőségük volt június 20-án bekapcsolódni ebbe a forgatagba.

Éltek is a lehetőséggel.

Meglepetés-szülinap, állatsimogató, sajtkészítés mind-mind a közös program része volt.
Pedagógusi hitvallásom, hogy a háromlábú szék nem inoghat. Ha gyermek, szülő,

pedagógus együtt munkálkodik, együtt halad a közös úton, baj nem lehet. Egyik láb sem

lehet rövidebb, vagy kevésbé fontos. Ennek az egységnek a megteremtéséhez minden

alkalmat meg kell ragadnunk. Ha a család egyszer eljön hozzánk és jól érzi magát, jönni

fog legközelebb is! Így alakul ki a bizalom légköre, a hely, ahol szeretnek, elfogadnak,

megbecsülnek. Ahol az ajtó nem csak akkor van nyitva, ha kérünk valamit.

Kolléganőmmel, Domjánné Oblián Dórával ezen dolgoztunk a tanév során, hiszem,

hogy nem hiába.

Nagykanizsa, 2018. 06. 25.
Tóth Marianna

2018_06_05_csaladi nap_4a_fenykepek.pdf

Beszámoló az iskolai sportnapról

  1. 06. 15.

Az iskolai sportnapot a tornatanárok szervezték a DÖK tanulóival együtt. 15-20 fős csoportokat válogattak össze a gyerekekből, úgy, hogy minden osztályból legyenek, fiatalabbak és nagyobbak is. Ez azért volt fontos, hogy ne csak az év közben egy osztályban tanuló gyerekek legyenek megint együtt, hanem az iskola, mint közösség legyen jelen ezen a napon.

15 állomást kellett minden csoportnak teljesíteni, amik között rotációs rendszerben vándoroltak a csapatok. Sajnos esett az eső az utolsó napon, ezért az iskola termei és a tornaterem között kellett vándorolni, de szerencsére az állomásvezetők ügyesen átváltoztatták a szabadtéri feladatokat beltérire.

Az állomásokon volt büdös tornacipő hajító verseny, planking, húzódzkodás, kosárra dobás, zsámolyba hajítás kislabdával, sportkupába célbadobás, labdaadogatás, mocsáron átkelés, súlyemelés, és még más labdajátékok és ügyességi feladatok is. A csapatokat tanárok kísérték, és az ő részvételük a feladatokban néhány állomáson plusz pontot ért.

Hatalmasat küzdöttek a gyerekek, és a különböző állomásokon jó volt látni, hogy a kicsik ámulattal nézték a nagyokat a kiemelkedő, néha emberfeletti teljesítmények láttán, és szurkoltak is nekik. Fordítva is igaz volt. Az idősebbek figyeltek a kisebbekre, hogy ők is beálljanak a feladatokba, biztatták és elismerően dicsérték őket. Magatartási probléma egyáltalán nem volt a nap során.

A pontok összeszámolása alatt minden csoportnak kiosztottak zabkekszeket és almalevet.

Az eredményhirdetés során minden csapatot megtapsolt mindenki, mert mindenki ügyes volt. Az első három helyezett csapat között minimális volt a pontkülönbség. A helyezettek tagjai gyümölcsöt kaptak, az egészséges életmód jegyében.

fenykepek_sportnap.pdf

Mi is az a “Tantermi Színház” ?

A hivatalos terminológia szerint “osztálytermi színházi nevelési előadás”-nak nevezük azokat a színházi előadásokat, melyek kifejezetten osztálytermi környezetben való eljátszásra készültek.

Mi a TIE (Theatre In Education) angolszász metódust választottuk.

A TIE meghatározott témában, -pedagógiai, egyben művészi célzattal-, valós interakciók segítségével vizsgálja, a speciálisan az adott korosztályt érintő társadalmi, egyéni kérdéseket, közösen keresve azokra a lehetséges válaszokat.

A gyermekek számára rendkívül élvezetes és hasznos forma, hisz valós, őket érdeklő dilemmákat, helyzeteket vizsgál, ugyanakkor a színház és társművészetei segítségével mindezt nem direktben, hanem egy-egy dramatizált színházi helyzetetre  “projektálva” teszi. Lehetőséget nyújt a közönség számára, hogy saját közegükben, a számukra biztonságot jelentő, ismert közösségben ( lehetőség szerint mindig egy adott osztály vagy összeszokott csoport – max.35 fő- vesz részt a foglalkozáson) közösen gondolkodva, a véleményeket megvitatva drámapedagógiai eszközök segítéségével mélyülhessen el egy-egy fókuszpontnak választott kérdéskörben. A közönség itt nem nézőként, sokkal inkább résztvevőként van jelent.

Ebben az évben Geoff Gillham:  Csontketrec c. darabját mutattuk be és játszottuk a gimnazista korosztálynak. Ez a darab és az abból készült TIE elődás a szabadság, az otthon és a felelősség témaköreiben vizsgálódik.

Röviden a darabról:

Egy , az arcát eltakaró férfi egy ketrecet húz, majd megáll, mert sötétedik.

A ketrec alján lévő rongyok alól egy fiatal lány mászik elő. A férfi kiengedi, hogy elvégezhesse a dolgát, majd visszazárja a ketrecbe. Mindketten készülődnek a lefekvéshez, az egyik a szabad ég alatt, a másik benn a ketrecben. A fiatal lány és a férfi fura kapcsolata rajzolódik ki a párbeszédfoszlányokból, az eljátszott milliőből, cselekvésekből.

Miután a férfi -Kharón- elalszik, egy másik lány jelenik jelenik meg.

Kiderül, hogy régóta figyeli az utazókat. Innentől a történet végig arról szól, hogy a szabadon lévő lány megpróbálja rávenni a bezárt lányt, hogy szökjön meg…

A rab nem akar menni

A foglalkozás alkalmával számos fogalkozási formát hívtunk segítségül:

– kiscsoportos beszélgetés

– állókép állítás és annak elemzése

– előzmény megalkotása kiscsoportban (képregény készítés ) majd közös megosztás

– forró szék

– a történet lehetséges befejezései

– egyéni ( anonim) visszacsatolás ( mi az én “ketrecem” ? )

A foglalkozás szinte minden kétséget kizáróan elnyerte a résztvevő fiatalok figyelmét.

Mind a fiataloktól mind a pedagógusaiktól kaptunk szóban és írásban is visszajelzéseket:

Fontosnak és számukra relevánsnak tartották a fókuszpontot : “ mi tart minket a ketreceinkben? “ , érezhetően könnyedén lefordították a metaforikus történetet, ugyanakkor végig a “mesében maradva” biztonságban nézhettek saját vagy környezetük lehetséges “rácsai mögé”…

-Mihály Péter-

2018_06_14_tantermi deszkak_10c_fenykepek.pdf

Program neve: Családos kirándulás

Időpont: 2018. június 18.

Helyszín: Obornak

Résztvevők: Piarista Iskola 3. A osztály tanulói, tanítói, szülők

A program célja: Közösségépítés

A program ismertetése:

Kirándulás a Zalai – dombság egyik gyöngyszemének helyszínére, Obornakra.

Közös szülinapozás, gyertyafújás, tortaevés.

Séta a mezítlábas tanösvényen.

Szabad játék a játszótéren.

Focibajnokság.

Csodálatos természeti környezet felfedezése a friss levegőn.

2018_06_18_csaladi nap_3a_fenykepek.pdf

Családi nap beszámoló

Helyszín: Murakeresztúr, Római katolikus Plébánia

Időpont: 2018. június 20. Szerda

Célok: Mura-part élővilágának megismerése, játék, közösségépítés

Résztvevők: Az 1.A osztály tanulói, szüleik, testvéreik, tanítóik

A nyári táborunk utolsó napján egy családi nap keretében a tanulókkal és a szüleikkel közösen töltöttünk el egy napot a festői Murakeresztúron. Itt a programban szerepelt közös gyalogtúra a Murafolyóhoz, közös játék és ételkészítés. A tervezés során figyelembe vettük az egyéni igényeket, ételérzékenység, terhelhetőség, mobilitás.

A szülők részéről már korábban megfogalmazódott az igény a közösségépítésének magasabb szintre emelésére és a szülői közösség kapcsolatainak szorosabbra fonására. Erre is biztosítottunk lehetőséget ezen a napon. Fontosnak tartottuk, hogy a szülők lássák a gyermekeiket a kötetlen játék során kortársaikkal, hogy tudnak együttműködni, játszani. A megvalósítás során számottevő probléma nem merült fel a közös játékban önfeledten tudtak részt venni mind a szülők, mind a gyerekek. A kezdeti feszélyezett hangulat hamar feloldódott a jó hangulatú, nevetéssel, gyerekkacajjal tűzdelt nap során.

A szülők testvérek megérkezése után egy nagy csoportban vonultunk le a Murapartra, ahol idegenvezető segítségével a kijelölt területen tekintettük megy a határfolyót, annak élővilágát, annak jellegzetességeit. Itt költöttük el a hideg ebédünket majd vonultunk vissza hűs árnyékos plébánia kertjébe.

Itt kis csapatokat alkotva sor és váltó, játékos versenyfeladatokban múlattuk az időt, a résztvevők nagy örömére. Ezután a labdáé és a frizbié volt a főszerep, addig az anyukák előkészítették a nyárson sütéshez a hozzávalókat. A közös sütögetés nagyon jó csapatkovácsolónak bizonyult. A finom falatok elfogyasztása közben és után a beszélgetés alakult ki

A plébániakertben egy gyönyörű játszótér is volt, mászókával, hintával, trambulinnal, mely a délután második részében kötötte le a kisebbeket, ezzel lehetőséget adva felnőtteknek is a kötetlenebb beszélgetésre.

Összességében nagy sikeresnek és a jövőre előretekintve úgy gondolom gyümölcsöző napon vagyunk túl.

Körmendi István

2018_06_20_csaladi nap_1a_ fenykepek.pdf

Családi nap programja  2.a

  1. június 23-án reggel elindultunk 12 családdal a Csónakázó- tóhoz. Úticélunk a Zöldtábor épülete volt.

A pályázati pénzből játékokat is vásároltunk, többek között labdát is. A fiúk percek alatt két csapatot szerveztek, egyet az apákból is. Míg a meccs zajlott, az anyukák és nagyobb lányok előkészültek az ebédhez. Szalonnát vágtunk, virslit, grillkolbászt tettünk az sztalra. Néhányan paradicsomot, paprikát vágtak, mások a kenyeret porciózták ki.

A mérkőzés végeztével a férfiak hozzákezdtek a tűzrakáshoz a fiúk segítségével.

A többség önállóan készítette el az ebédjét (bőségesen volt nyársunk).

Ebéd után a felnőttek beszélgettek, a gyerekek egy része a helyiségben társasozott, kártyázott, sakkozott, volt aki olvasott. Más részük az új játékokat próbálta ki a szabadban.

Pihenő után sétálni indultunk. A Csónakázó- tó környékét jártuk be, megetkintettük az új kilátót. Egy rövid túrát tettünk az erdőben, majd visszatértünk a „szálláshelyünkre”.

A gyerekek és a szülők szinte mindegyike részt vett a takarításban, padok, székek visszarendezésében, és egy szép nap élményével hazatértünk.

Kertésztné Tóth Éva

osztályfőnök

2018_06_23_csaladi nap_2a_fenykepek.pdf

Lelkigyakorlat beszámoló

A fő témánk az önismeret volt, valamint az osztálytársaink megismerése, célunk az általunk kialakított közösség összetartásának megerősítése. Napirend szerint a lelkigyakorlat elején kijelölt, állandó tagokból álló kiscsoportokban oldottunk meg különböző feladatokat, melyekkel közelebb kerülhettünk a célunkhoz. Egy ilyen helyen sokkal könnyebb azonosulni a többiekkel, mint például az iskolában az órák és köztük lévő szünetek váltakozása közben. Mind a kiscsoportos foglalkozások, mind a beszélgetések, a filmnézés, még az étkezések utáni közös mosogatás is jó hangulatot teremtett köztünk. Még az is pozitívum volt, hogy a kötelező feladatok mellett elegendő szabadidőt kaptunk, melynek során ugyanúgy megélhettük a lelkigyakorlat pillanatait a közös focizás, röplabdázás által. Vagy éppen a teljesen véletlenül megtalált fakardokkal való vívás a játszótéren álló kis fahajóért, ami folytán igazán nem hazudtoltuk meg a képzeletünk határtalanságát. Nem kiránduláson voltunk, mégis megannyi élménnyel gazdagodhattunk. A Mura folyóhoz való sétánk, amit nem szigorúan rendezett sorban, hanem csak úgy kisebb-nagyobb csoportokban tettünk meg… Úgy érzem, még ha nem is mentünk mindannyian teljesen együtt, az úticélunk mégis közös volt. Ahogy a sétára, úgy erre a két napra is vonatkozik, hogy mindenki kivehette a saját részét ebből a közös emlékből, és ugyanakkor mindenki saját része hozzáadódott a közös emlékünkhöz, még színesebbé téve ezáltal.

9a_lelkigyakorlat_fenykepek.pdf

Családi nap – 3.b osztály

  1. június 23.

Az idei családi napunkat az osztálytábor utolsó napjára szerveztük. Az obornaki Nyitnikék Erdei Szállót tartottam alkalmasnak a program megrendezésére. A helyszín megválasztásánál fontos szempont volt, hogy alkalmas legyen ekkora létszám befogadására. Az épület rendelkezik egy belső rendezvényteremmel valamint kinti fedett-nyitott térrel. A gyerekek nagy lelkesedéssel készültek a családjaik köszöntésére. A saját készítésű ajándékok mellett, egy meglepetés műsorral is kedveskedtünk a hozzátartozóknak. Az asztal megterítésében a diákok is részt vettek. A szülők is szívesen álltak be a lángoskészítés folyamatába. Gyümölcsöt, süteményeket is kínáltunk a frissítő üdítők mellett. A játszótéren, erdőszélen lehetőség volt játékra, sportolásra is. Alkalmunk adódott személyes beszélgetésekre is.  A festői környezetben egy jó hangulatú, vidám napot töltöttünk együtt a családokkal.

2018_06_23_csaladi nap_3b_fenykepek.pdf

Apa programok 2018. nyár

A piaristák negyedik fogadalmának lényege: a gyermeket Jézushoz vezetni. Az apa programokat is emiatt szervezzük, az apa meghatározó módon vezeti a gyermekét Jézushoz. Az apákat képezzük a fiaikkal együtt közös erőpróbák során. A lányaikkal együtt közös tevékenységekkel. Továbbá irányított lelki beszélgetésekkel és a program részét képező liturgián keresztül. Ezek a programok, túrák a Piarista Iskola számára kiemelten lelki, missziós jelentőséggel bírnak. Apák fiaikkal / lányaikkal zarándokoltak ismét együtt, miközben megpróbáltunk nekik segítséget nyújtani, hogy teljes felelősséget vállaljanak gyermekeikért (Lk 1,80).

Az apa programokon ragaszkodtam adott létszámkerethez és életkori küszöbökhöz, valamint hogy minden résztvevő gyermek a Nagykanizsai Piarista Iskola diákja legyen. Ezek a feltételek megkönnyítik a kommunikációt az apák között is. A diákok számára pedig hosszútávu baráti kapcsolatokat biztosítanak. Nem utolsó sorban pedig a programok vezetését is megkönnyíti az ismerős közeg.

Apa-fiai gyalogtúra Dél-Zalában

            Dél-Zala ismeretlen terep volt számomra. Teljesen ráhagyatkoztam az interneten talált információkra. Kizárólag az első nap koradélutáni szakaszt ismertem, minden további nekem is újdonság volt. Mégis nagyon jó és kedves emberek fogadtak minket, ez nagyon jól eső érzés volt. Magyarország elhagyott, mégis kiváló túrahelyeit fedeztük fel. A jó minőségű és bőséges ellátás egyben olcsó is volt ebben a régióban.

            Apák és fiaik már az első nap össze lettek kötve a hátizsákjaiknál, ezzel rákényszerültek, hogy egymás mellett haladjanak és beszélgessenek. Általános tapasztalatom, hogy csak férfiak között az apukák előszeretettel keresik egymás társaságát, hiszen a fiúkkal alig van teendő.

            Az apukák és a fiúk is hálásak voltak a túra végén.

2018_06_29_07_02_Apa_fia_tabor_fenykepek.pdf

2019

Közösség a közösségben – A Piarista Iskola szerepvállalása Nagykanizsán a közösségi élet és társadalmi összetartozás megerősítésében


Kedvezményezett neve: Piarista Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Boldog Donáti Celesztina Óvoda

A projekt címe: Közösség a közösségben – A Piarista Iskola szerepvállalása Nagykanizsán a közösségi élet és társadalmi összetartozás megerősítésében

A projekt azonosító száma: EFOP-1.3.5-16-2016-00961

A szerződött támogatás összege: 24.751.951 Ft

A támogatás mértéke: 100%

A projekt tartalma: Három tanév alatt a következő programokat szervezzük iskolánkban közösségépítő és közösségfejlesztő szándékkal: Diák-öregdiák találkozók, Szent Márton napi lámpás felvonulás, Zarándoklat Homokkomáromba, Karácsonyi hangversenyek, Sportnapok és irodalmi estek szervezése TESZI-s intézmények részére, Évvégi sportnap szervezése a diákság számára, Családi napok szervezése alsó tagozaton, Októberi esték előadássorozat, Diák lelkigyakorlatok 9-11. évfolyamokon, Tantermi színház előadások, Apa-fia táborok

A projekt befejezési dátuma: 2020. 08. 01.

Események

2017

Biciklivel a Fertő-tó környékén

Apa-fia tábor

Első nap délelőtt Apukámmal és két testvéremmel elindultunk a nagykanizsai vasútállomásra, hogy ott találkozzunk az Apa-fia tábor résztvevőivel. Ebbe a biciklis táborba csak apukák jöhettek a fiaikkal. Idén a Fertő-tóhoz mentünk. Vonattal indultunk Szombathelyen át Sopronba. Ott megnéztük a Főteret és fölmentünk a Tűztoronyba azután bicikliúton elmentünk a bob-pályához, ahol boboztunk és ebédeltünk. Egy nehéz úton – ahol el is tévedtünk és egy 300 méter magas hegyre is feltekertünk – eljutottunk egy Fertőd melletti kis faluba, Sarródra. Ott volt a szállásunk és az étterem, ahol étkeztünk.

Másnap, kedden reggel korán ébresztettek bennünket, mert egy hosszú út állt előttünk: majdnem 70 kilométer. A Fertő-Hanság Nemzeti Park felé indultunk. Mikor odaértünk rögtön észrevettünk egy madár-lest, ahol két fiút darázscsípés ért, mert a kerékpárjukat föld alatti darázsfészekre tolták. Miután mindenki felment a madár-lesre, továbbindultunk. Útközben még bivalyokat is láttunk! Azután a Magyar-Ausztriai határhoz mentünk, ami nem volt más, mint egy bukkanó. Sokan megcsinálták azt, hogy leszálltak a biciklijükről, és elkezdtek ugrálni a „határ” felett. Volt, aki 48-szor ugrotta át, így elmondhatja magáról: 48-szor volt Ausztriában! Onnét Pátfaluba, németül Podersdorf am See-be mentünk. Ott fürödtünk a Fertő-tóban, majd hajóval átutaztunk Rusztra. Két csapatban tekertünk. Ruszt után kettéváltunk egy félreértés miatt, de este az étteremben újra találkoztunk. Vacsora után megnéztük a magyar férfi vízilabda válogatottjának a meccsét.

Szerdán Balfra bicikliztünk, hogy a Csárdakapui-főcsatornában kenuzzunk. Három kenuban eveztünk, úgy mentünk a Fertő-tó nádasában. Nagyon sok állatot láttunk és a táj is gyönyörű volt. A vasfüggöny idejéről is lehetett látni őrtorony-maradványokat. Visszafelé a Bozi Rozi Csárdában ebédeltünk. Hegykőn fürödtünk a fürdőben. Hegykőn gyógyvizes medence is van, de sajnos mi gyerekek nem mehettünk be oda. Hirtelen sötét felhők kezdtek gyülekezni az égen, így volt, aki hazasietett Sarródra, de volt, aki maradt a fürdőben. Egyik testvérem útközben kétszer is elesett, de szerencsére volt az apukák között bőrgyógyász, így gyorsan ellátta a sebet.

A vihar elkerülte a szálláshelyünket, így ki tudtunk menni a közelben lévő focipályára. Ezután elmentünk vacsorázni, majd újra visszamentünk a szállásra, és ott kipihentük a nap fáradalmait.

Utolsó nap, csütörtökön reggel mindent összepakoltunk, reggeliztünk, és indultunk Nagycenkre, a vasútállomásra. Mikor odaértünk fölszálltunk a vonatra és Szombathelyre mentünk. Ott átszálltunk egy másik szerelvényre, és már robogtunk is Nagykanizsa felé.

Kéthelyi Gergely

 Apa fia tábor fénykepek.pdf 

Beszámoló

Szeptember elején ismerkedős családi délutánt szerveztünk. Mivel “első osztályosok vagyunk”, ezért mindenképp az egyik tanítványunk családjánál szerettük volna ezt megtartani.

A Valler család azonnal elvállalta a hely biztosítását. Mellette meg kell jegyezni, hogy remek vendéglátóknak is bizonyultak. Csapiban élnek, egy Nagykanizsához közeli kis faluban. A szülők a városból kiköltözve gazdálkodni kezdtek: lovat, sertést és egyéb kisebb állatot tenyésztenek, méhészkednek, földet művelnek, mindenféle növényt termesztenek, karácsonyfa árusítással is foglalkoznak. Mindezeket a délután folyamán meg is nézhettük, az elsőseink játszva tanulhattak. Miután az osztályba járó gyermekek szülei röviden meséltek magukról, a gyerekeikről, a családról, kezdetét vette a móka. Tanítványaink sokat mozogtak, futkároztak, játszottak, trambulinoztak, aszfaltkrétáztak, kézműveskedtek, ajándékot készítettek egymásnak, szüleiknek, a befogadó családnak. Miután jól kifáradtak, az udvaron terített asztal várt mindnyájunkat. A bográcsos pincepörkölt és a kemencés kakaós csiga kóstolása után kicsit csendesebb lett a délután. Mély, gondolatébresztő beszélgetések és a siserehad lassú megfogyatkozása, ill. hazaindulása után mi is búcsút és köszönetet mondtunk házigazdáinknak.

Tavasszal folytatás következik!

Cséplő Erzsébet, tanító, osztályfőnök, 1.b

Csaladi nap 1b fenykepek.pdf

Családi kirándulás 2017. ősz

2.b

A családi kirándulás helyszíneként a városunkhoz közeli Miklósfai Parkerdőt választottuk. Célunk az volt, hogy az osztályunkba járó családok jobban megismerjék egymást.

A parkerdőhöz délelőtt 9 órakor személygépkocsikkal érkeztünk. Letelepedtünk körbe az asztalokhoz. Míg a gyerekek ismerkedtek a környezettel, mi felnőttek kávézgatás közben könnyed beszélgetésbe kezdtünk. A reggeli frissítő után közös ismerkedős játékokra került sor, amiben kicsitől a nagyig mindenki jól érezte magát. A tízórai elfogyasztása után egy kisebb túrára invitáltuk a jelenlévőket a parkerdőben lévő tó felé. A túra közben a gyerekek nevetgélve szaladgáltak körülöttünk, a felnőttek pedig folytatták a vidám, olykor elmélyült beszélgetéseket. Letelepedve a tónál egy horgász apuka kiselőadását hallgathattuk a tavak növény és állatvilágáról.  Majd gyerekek a tó mellett felfedeztek egy hatalmas fára felfüggesztett hintát, ami szempillantás alatt a  kedvenc játékukká vált.  Az apukák, anyukák is kedvet kaptak és  örömmel próbálták ki a vidám játékszert. Az idő előrehaladtával , a gyerekek bánatára,  visszaindultunk a táborhelyünkre. Az erdei ösvényen visszafelé már egy összeszokott, jó kedélyű kiránduló csapat haladt végig.

Azt gondoljuk  célunkat ezzel a szervezett kirándulással elértük. Mindenki örömmel az arcán, barátokat szerezve, jó beszélgetéseket begyűjtve indult hazafelé.

Hétfőn a folyosón azt, hallottuk fél füllel a szülők beszélgetéséből: „ Jövőre  főzünk is egy jót közösen!”

2.b osztályos tanító nénik

Csaladi nap 2b fenykepek.pdf

Osztályunk egy szép novemberi hétvégén elutazott Murakeresztúrra egy három napos lelkigyakorlatra. Amikor odaértünk elfoglaltuk a szállást, ami egyébként nagyon jó volt, szépen fel voltak újítva a különböző helyiségek, az udvaron pedig jókat lehetett játszani. Kiosztottuk a szobákat és mindenki kiválasztotta, hogy melyik ágyon szeretne aludni. Ezután pedig megebédeltünk és bemutatkoztak a lelkigyakorlat vezetők, akik a Szentjánosbogár közösségtől érkeztek hozzánk. Az osztály három kiscsoportra lett osztva és minden kiscsoportnak kettő vezető jutott. Megkezdődtek a kiscsoportos foglalkozások, ahol először megismerkedtünk a vezetőkkel, elmondtunk magunkról pár tulajdonságot, majd a vezetők is bemutatkoztak nekünk. Ezután voltak különböző beszélgetések, a jövőnkről, hogy mit szeretnénk majd csinálni, hogyan képzeljük el magunkat a jövőben. Játszottunk is két beszélgetés között, volt, amit bent és volt, amit kint az udvaron. Este pedig a nap zárásaként megvacsoráztunk, imádkoztunk és játszottunk. A második nap reggelén megreggeliztünk és utána egyből kezdődtek a kiscsoportos foglalkozások, ahol beszélgettünk a családunkról és utána pedig kimentünk az udvarra játszani számos fogócskát. Hamar ment az idő és elérkezett az ebédidő. Az ebéd egyébként nagyon finom volt. Délután is különböző beszélgetések és játékok voltak a kiscsoporttal. Este pedig az egész osztály kiment az udvarra a vezetőkkel és játszottunk egy bújócskát a sötétben, ami nagyon izgalmas volt. Ezután megvacsoráztunk, utána ismét játszottunk és imádkoztunk. Az ima után a vezetők elmentek a saját szállásukra, mi pedig a másnap reggeli misére készültünk. Az utolsó nap reggelén reggeli után mise következett, amit iskolánk egyik papja, Dósai Attila atya tartott. Mise után ismét kiscsoportos foglalkozás volt. Ez már inkább búcsúzó jellegű volt, megbeszéltük, hogy mit kaptunk ebben a három napban és játszottunk még egy utolsót. Ebéd után összepakoltunk és elhagytuk a szállást. Szerintem ezen a lelkigyakorlaton kovácsolódott össze igazán ez az egész osztályközösség. A szabadidőkben sokat beszélgettünk, viccelődtünk. A vezetők pedig nagyon aranyosak voltak, jókat lehetett velük beszélgetni. Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a lelkigyakorlaton és remélem lesz még ilyen alkalom.

Lelkigyakorlat 9b kepek.pdf

Lelkigyakorlat – 11a

Murakeresztúron töltöttük a lelkigyakorlatunkat. A Szentjánosbogár közösségből jött négy fiatal, akik megszervezték nekünk ezt a hétvégét. A lelkigyakorlat témája a pályaválasztás volt, és a négy fiatal olyan játékokat és csoportos beszélgetéseket tartott nekünk, amik segítségül szolgáltak nekünk a hivatásunk tisztázásában.

Két csoportra lettünk osztva vegyesen és naponta kétszer, háromszor összeültünk beszélgetni és játszani. Volt, hogy az egész osztály együtt volt. Nagyon jó csapatépítő programnak tűnik így utólag is.

Az étkezéseknél csoportokban készítettük el a terítéket, majd együtt is mosogattunk el.

Sok szabadidőnk is volt a programok között, ami segített abban, hogy kis csoportokban is tudjunk beszélgetni elvonulva.

Összefoglalva az egész hétvégénket Murakeresztúron, nagyon jól érezte mindenki magát és ahogy a Piarista Iskolában nagyon fontos a közösségépítés, úgy ez is remek alkalom volt erre.

Lelkigyakorlat 11a fenykepek.pdf

Lelkigyakorlat 9a

A lelkigyakorlatunk szeptemberben volt Murakeresztúron. A program elején kiscsoportokra osztották az osztályunkat. Délután, már elkezdtük a csoportos foglalkozásokat, és minden csoport élére ki volt jelölve egy-egy tanár. A templomi és a friss levegőn való játékok jobban összekovácsolták az osztályközösségünket. A személyiségtesztek és az összpontosítást igénylő feladatok által közelebbről is megismerhettük egymást. Többet megtudhattunk az ember és Isten közötti kapcsolatról. A közös étkezések is hangulatosak voltak.

Nagyon értékes volt az ott töltött idő.

Lelkigyakorlat 9a fenykepek.pdf

„Szent Mártonnak ünnepén égő lámpást viszek én…”

Óvodánkban minden évben megemlékezünk Szent Márton püspökről. Hagyománnyá vált, hogy amellett hogy bemutatjuk gyermekeinknek az életét Szent Márton életét.

Az elmúlt évekkel ellentétben idén sokkal komplexebb programsorozatot tudtunk megvalósítani a pályázatnak köszönhetően. A november 6-ával kezdődő hét Szent Márton ünnepléséről szólt. A hét folyamán a négy csoport munkaestet tartott, ahol a gyermekek és a szülők közösen készítették el lámpásaikat. Az egyszerű befőttes üvegeket csodaszéppé varázsolták decoupage-technikával és üvegestéssel.

A hét utolsó napján, péntek délelőtt került sor a szent életének a bemutatására. A süni csoport rövid dramatizálása mindenki számára érthetővé tette, hogy miért is ünnepeljük Szent Mártont. A gyermekek teljes beleéléssel mutatták be, ahogy Márton kettévágja vörös köpenyét, és a koldusra teríti. Igazán megható, szívhez szóló pillanat volt mindenki számára.

A nap zárásaként az óvoda dolgozói, a gyermekek és a szüleik közösen vonultak fel a Szent Márton-kápolnához. Az utat a hét során készített lámpások világították meg. A templomhoz érve Nyeste Pál igazgató-atya egy rövid köszöntés után áldást adott a jelenlévőknek, ami egy közös imával zárult. Minden résztvevőt pogácsával és teával kínáltak hazaindulás előtt.

Németh Réka, óvónő

szent marton nap fenykepek.pdf

Beszámoló – Karácsonyi hangverseny

A hangverseny az iskola karácsonyi készülődésének záró akkordja volt. Az iskola apraja-nagyja összegyűlt a Felsővárosi templomban, hogy zenével ünnepelje a karácsonyi ünnepkört.

Az iskola minden kórusa megszólalt néhány dal erejéig: a Matthiasz Károly Vegyeskar, a Schola Gregoriana és a Kamarakórus is. Jól és kevésbé ismert, egyházi és világi karácsonyi kórusművek és énekek csendültek fel. Az énekek között a karácsonyi versmondóverseny díjazottjai szavalták el megtanult verseiket. A műsor repertoárját úgy állította össze Rácz András Gyuláné, a kórusok karnagya, hogy minden korosztályt lenyűgözzön minden hang. Ez sikerült is, a különböző blokkok után hatalmas taps kerekedett, a műsor végén pedig vastaps közepette vonultak el az énekkar tagjai. Ismét jó volt Piarista diáknak lenni, egy közösséghez tartozni. Ezzel az érzéssel térhetett mindenki otthonába a jól megérdemelt téli szünetre és az ünnepekre.

karacsonyi hangverseny fenykepek.pdf

Mi is az a “Tantermi Színház” ?

A hivatalos terminológia szerint “osztálytermi színházi nevelési előadás”-nak nevezük azokat a színházi előadásokat, melyek kifejezetten osztálytermi környezetben való eljátszásra készültek.

Mi a TIE (Theatre In Education) angolszász metódust választottuk.

A TIE meghatározott témában, -pedagógiai, egyben művészi célzattal-, valós interakciók segítségével vizsgálja, a speciálisan az adott korosztályt érintő társadalmi, egyéni kérdéseket, közösen keresve azokra a lehetséges válaszokat.

A gyermekek számára rendkívül élvezetes és hasznos forma, hisz valós, őket érdeklő dilemmákat, helyzeteket vizsgál, ugyanakkor a színház és társművészetei segítségével mindezt nem direktben, hanem egy-egy dramatizált színházi helyzetetre  “projektálva” teszi. Lehetőséget nyújt a közönség számára, hogy saját közegükben, a számukra biztonságot jelentő, ismert közösségben ( lehetőség szerint mindig egy adott osztály vagy összeszokott csoport – max.35 fő- vesz részt a foglalkozáson) közösen gondolkodva, a véleményeket megvitatva drámapedagógiai eszközök segítéségével mélyülhessen el egy-egy fókuszpontnak választott kérdéskörben. A közönség itt nem nézőként, sokkal inkább résztvevőként van jelent.

Ebben az évben Geoff Gillham:  Csontketrec c. darabját mutattuk be és játszottuk a gimnazista korosztálynak. Ez a darab és az abból készült TIE elődás a szabadság, az otthon és a felelősség témaköreiben vizsgálódik.

Röviden a darabról:

Egy , az arcát eltakaró férfi egy ketrecet húz, majd megáll, mert sötétedik.

A ketrec alján lévő rongyok alól egy fiatal lány mászik elő. A férfi kiengedi, hogy elvégezhesse a dolgát, majd visszazárja a ketrecbe. Mindketten készülődnek a lefekvéshez, az egyik a szabad ég alatt, a másik benn a ketrecben. A fiatal lány és a férfi fura kapcsolata rajzolódik ki a párbeszédfoszlányokból, az eljátszott milliőből, cselekvésekből.

Miután a férfi -Kharón- elalszik, egy másik lány jelenik jelenik meg.

Kiderül, hogy régóta figyeli az utazókat. Innentől a történet végig arról szól, hogy a szabadon lévő lány megpróbálja rávenni a bezárt lányt, hogy szökjön meg…

A rab nem akar menni

A foglalkozás alkalmával számos fogalkozási formát hívtunk segítségül:

– kiscsoportos beszélgetés

– állókép állítás és annak elemzése

– előzmény megalkotása kiscsoportban (képregény készítés ) majd közös megosztás

– forró szék

– a történet lehetséges befejezései

– egyéni ( anonim) visszacsatolás ( mi az én “ketrecem” ? )

A foglalkozás szinte minden kétséget kizáróan elnyerte a résztvevő fiatalok figyelmét.

Mind a fiataloktól mind a pedagógusaiktól kaptunk szóban és írásban is visszajelzéseket:

Fontosnak és számukra relevánsnak tartották a fókuszpontot : “ mi tart minket a ketreceinkben? “ , érezhetően könnyedén lefordították a metaforikus történetet, ugyanakkor végig a “mesében maradva” biztonságban nézhettek saját vagy környezetük lehetséges “rácsai mögé”…

-Mihály Péter-

tantermi deszkak fenykepek.pdf

Mi is az a “Tantermi Színház” ?

A hivatalos terminológia szerint “osztálytermi színházi nevelési előadás”-nak nevezük azokat a színházi előadásokat, melyek kifejezetten osztálytermi környezetben való eljátszásra készültek.

Mi a TIE (Theatre In Education) angolszász metódust választottuk.

A TIE meghatározott témában, -pedagógiai, egyben művészi célzattal-, valós interakciók segítségével vizsgálja, a speciálisan az adott korosztályt érintő társadalmi, egyéni kérdéseket, közösen keresve azokra a lehetséges válaszokat.

A gyermekek számára rendkívül élvezetes és hasznos forma, hisz valós, őket érdeklő dilemmákat, helyzeteket vizsgál, ugyanakkor a színház és társművészetei segítségével mindezt nem direktben, hanem egy-egy dramatizált színházi helyzetetre  “projektálva” teszi. Lehetőséget nyújt a közönség számára, hogy saját közegükben, a számukra biztonságot jelentő, ismert közösségben ( lehetőség szerint mindig egy adott osztály vagy összeszokott csoport – max.35 fő- vesz részt a foglalkozáson) közösen gondolkodva, a véleményeket megvitatva drámapedagógiai eszközök segítéségével mélyülhessen el egy-egy fókuszpontnak választott kérdéskörben. A közönség itt nem nézőként, sokkal inkább résztvevőként van jelent.

Ebben az évben Geoff Gillham:  Csontketrec c. darabját mutattuk be és játszottuk a gimnazista korosztálynak. Ez a darab és az abból készült TIE elődás a szabadság, az otthon és a felelősség témaköreiben vizsgálódik.

Röviden a darabról:

Egy , az arcát eltakaró férfi egy ketrecet húz, majd megáll, mert sötétedik.

A ketrec alján lévő rongyok alól egy fiatal lány mászik elő. A férfi kiengedi, hogy elvégezhesse a dolgát, majd visszazárja a ketrecbe. Mindketten készülődnek a lefekvéshez, az egyik a szabad ég alatt, a másik benn a ketrecben. A fiatal lány és a férfi fura kapcsolata rajzolódik ki a párbeszédfoszlányokból, az eljátszott milliőből, cselekvésekből.

Miután a férfi -Kharón- elalszik, egy másik lány jelenik jelenik meg.

Kiderül, hogy régóta figyeli az utazókat. Innentől a történet végig arról szól, hogy a szabadon lévő lány megpróbálja rávenni a bezárt lányt, hogy szökjön meg…

A rab nem akar menni

A foglalkozás alkalmával számos fogalkozási formát hívtunk segítségül:

– kiscsoportos beszélgetés

– állókép állítás és annak elemzése

– előzmény megalkotása kiscsoportban (képregény készítés ) majd közös megosztás

– forró szék

– a történet lehetséges befejezései

– egyéni ( anonim) visszacsatolás ( mi az én “ketrecem” ? )

A foglalkozás szinte minden kétséget kizáróan elnyerte a résztvevő fiatalok figyelmét.

Mind a fiataloktól mind a pedagógusaiktól kaptunk szóban és írásban is visszajelzéseket:

Fontosnak és számukra relevánsnak tartották a fókuszpontot : “ mi tart minket a ketreceinkben? “ , érezhetően könnyedén lefordították a metaforikus történetet, ugyanakkor végig a “mesében maradva” biztonságban nézhettek saját vagy környezetük lehetséges “rácsai mögé”…

-Mihály Péter-

tantermi deszkak kepek.pdf

Beszámoló

Családi életre nevelés képzés

  1. december 06-07.

A Családi életre nevelés (CSÉN) képzésen hangsúlyos szerepet kapott a cselekedve tanítani és cselekedve tanulni szemlélet. A nevelésben mindig is fontos volt a példamutatás, a személyes, bizalmas kapcsolat kialakítása és kialakulása a felnőttek és a gyerekek között. A személyes kapcsolat és a családon belüli párbeszédek kialakítását segítette ez a képzés, mert olyan témákat ölelt fel, mint például az öt szeretetnyelv, a család pillérei, konfliktuskezelés, a párkapcsolatok megbecsülése és ápolása. A képzésen olyan feladatokat végeztünk a fenti témákban, amik segítenek párbeszéd elindítására szülők és gyermekek között, egymás véleményének meghallgatására, illetve ami még fontosabb, annak tiszteletben tartására. Nem okításra tanítottak bennünket, szülőket és pedagógusokat, hanem párbeszédek és meghallgatások indítására. Érzelmeinket a mai világban egyre nehezebben fejezzük ki, bár nagy szükség lenne rá, hiszen nagyon sok konfliktus kerekedik a félreértett érzelmekből. Ezekre is remek feladatokat kaptunk, amik akár a családi otthonban, akár osztályfőnöki órákon, de akár kötetlen beszélgetésekkor is támaszpontot adhatnak.

Szeretnénk a képzésen tanultakat az iskolában rendszerbe foglalni, hogy a jövőben szervezetten adhassuk át azt a diákjainknak és a szülőknek is.

Csaladi eletre neveles_kepek.pdf