Alább Sziné Horváth Beátának a piarista Szülői Közösség elnökének gondolatai olvashatók a Piarista Pedagógiai Napokkal és annak célkitűzéseivel kapcsolatosan. A Piarista Pedagógiai Napokon iskolánk összes pedagógusa és a szülők illetve a diákok képviselőinek csoportjával vettünk részt Nagykanizsáról, és hasonlóan az ország 7 piarista intézményéből. A közel 500 fős konferencia 2 napos volt.
Közösség. Idő. Odafigyelés.
Ezzel a három szóval tudnám legjobban kifejezni azt a plusz értéket, amit a Piarista Pedagógia Napok kétnapos rendezvénye adott nekem. Megerősített abban, hogy az egymásra fordított minőségi idő az alapja a fejlődésnek, a párbeszéd az alapja a jó közösségnek és egymásra figyelés nélkül nem működik az iskola-diák-család hármasának segítő ereje.
A két napban egy olyan közösség tagja lehettem, ahol pedagógusok, lelki atyák, előadók, meghívott szülők és diákok együtt, közösen keresték a megoldást arra, hogyan lehet a mai modern világban megtalálni a megújulás helyes útját. Egy olyan megújulást, amelynek állandó szereplője a gyermek, célja pedig a gyermek személyiségének kiteljesedése. Ennél többre egy szülő nem is vágyhat.
A kétnapos rendezvény különlegessége az volt, hogy nem a „mondom és hallgasd” elv alapján összeállított előadások sorozatát kellett végigülni, hanem a „hallgassuk meg mindenki véleményét” elv alapján 16 fős kis csoportokat alakítottunk, és a „beszéljük meg – találjuk ki közösen” elv alapján folyt a közös munka.
A pedagógusokból, lelki vezetőkből, szülőkből, diákokból álló csoportok a 10 piarista indentitáselem köré szerveződtek, ahol csoporttagok először alapjaiban szedték szét a témát, majd megkeresték a probléma forrását, végül közösen, többféle megoldási utat vázoltak fel a probléma megoldására és végül konkrétan meghatározták a megvalósítás gyakorlati formáját.
Az alkalmazott módszertan jó szemléltető példája volt annak, hogy ha a tanítás és tanulás is ilyen keretek között, ilyen inspiráló formában valósulhatna meg, akkor mennyivel hatékonyabb, sikeresebb és boldogabbak lennének a munkában résztvevő diákok és tanárok.
Én a családok bevonása identitáselem munkacsoportjába kerültem, ahonnan számtalan új ötlettel, gondolattal, lehetőséggel tértem haza. Sokat tanultam a két nap alatt az együttgondolkodásról. Örülök, hogy volt lehetőségem belelátni a pedagógusok mindennapi problémáiba, megismerni hitvallásukat és látni elkötelezettségüket a gyerekek iránt. Megerősített abban, hogy a szülők támogatására nemcsak a diákoknak, hanem a tanároknak is szükségük van és egy kölcsönös elfogadáson alapuló közösség olyan erőket tud megmozgatni maga körül, aminek az eredménye nem más lesz, mint boldog, életvidám, célokat elérni akaró gyerekek.
És mire van szüksége a diákoknak? Ezt is megtudtam a konferencián, mert megüzenték nekünk, felnőtteknek.
Közösségre vágynak. Éltető Isten kapcsolatra. Támogatásra. Segítségre az útkeresésben. Válaszokat a kérdéseikre. Felelősséget és lehetőséget.
Ez már egy segélykiáltás a részükről, amit meg kell hallanunk nekünk szülőknek, a pedagógusoknak és az iskola vezetésének. Tény, hogy a Piarista iskolákban már most többet kapnak a gyerekek érzelmi és lelki fejlődésük szempontjából, mint más iskolákban, hiszen a mindennapjaikban jelen van a feléjük irányuló hit, szeretet, segítés, bátorítás egysége. A keresztény hitvallás és a piarista értékrend megerősíti őket céljaik elérésben, viszont ők ennél többre vágynak.
Elismerés.
Ösztönzés.
Személyes kísérés.
Erre vágynak. Erre lenne szükség ahhoz, hogy gyermekeink igazán szárnyalni tudjanak és megtalálják önmagukat, és hogy boldogan, a keresztény értékrend szerint éljék felnőtt életüket. Ebben pedig a pedagógusok-lelki atyák, szülők tudnak nekik leginkább segíteni. Mi hárman vagyunk – képletesen írva -, akik közösen, egymást segítve és kiegészítve, egymást elismerve, tisztelve és megbecsülve tudjuk terelni a diákokat a helyes irányba.
Szülőként úgy vélem, hogy a megújulási program egyik legnagyobb feladata az kellene hogy legyen, hogy kimondjuk: a piarista iskolák alap szellemisége – a szegények segítése – és küldetése mellett kötelezettséget vállal a piarista oktatás az egyéni tehetséggondozásra is. Ez a mindekori fejlődés alapja.
A Piarista Pedagiai Napok élménye erőt ad további munkámhoz és bízom benne, hogy át tudom adni én is majd a szülőknek, az iskola szülői közösségének tagjainak mindazt, amivel én abban a két napban gazdagodtam.
Öröm volt hallani és megélni, hogy jó értelemben véve, de ebben a két napban minden a gyerekek körül forgott. Éreztem, hogy a jelenlévő tanárok, lelki vezetők egy irányba tartanak, nem félnek a változtatástól. Lépni és tenni akarnak azért, hogy gyermekeink jövőjét, értékrendjét, személyiségét, kibontakozását és hitbéli elköteleződését segítsék. Ennek megvalósításához a pedagógusok semmi másra nem vágynak, csak több oktatói szabadságra, több időre és együttműködő szülőkre. Nagyon bízom benne, hogy a Piarista Rend megújulási programja lehetővé teszi számukra az oktatói szabadságot és a több időt, mi szülők pedig azon leszünk, hogy támogassuk őket, segítő jobbkezet nyújtsunk nekik.
Hiszen csak így tudják gyermekeinkből a lehető legtöbbet kihozni.
Sziné Horváth Beáta
A Szülői Közösség elnöke
