A Patrocínium a piarista iskolák egyik legnagyobb ünnepe: rendalapítónk, Kalazanci Szent József atyai (latinul: pater) pártfogásáról emlékezünk meg ezen a november végi napon.

Idén van a centenáriuma (századik évfordulója) annak, hogy 1765-ben alapított iskolánk a jelenlegi épületébe költözött, ezért a Patrocíniumot is ennek jegyében szerveztük meg 2023. november 24-én.

Az ünnepségről készült képek itt tekinthetők meg, a Zala Online tudósítása itt olvasható.

Zsódi Viktor tartományfőnök atya megtisztelt bennünket azzal, hogy egész nap együtt volt velünk. 

A Patrocíniumot mindig ünnepi szentmisével kezdjük, amelyen vendégül láthattuk Balogh László polgármester urat, valamint Magyar Ferenc igazgató urat és a Nagykanizsai Tankerületi Központ munkatársait. 

Az alsósok ezt követően színielődást láthattak a Pannon Egyetem dísztermében. A nagyok az iskolába vonultak, ahol megírták az iskolatörténeti verseny tesztfeladatait. Ezt követően elfogyasztottuk az évfordulóra készült több száz szeletes tortát (az erről készült félperces kisfilm itt érhető el), majd a centenáriumi versenyek eredményhirdetése következett. A rajzversenyre készült alkotások itt tekinthetők meg.

A napot jó hangulatú öregdiák-találkozóval zártuk, amelyen 11-12.-es diákjaink is részt vettek, hogy szempontokat, tanácsokat kapjanak az idősebbektől a továbbtanulásukkal, pályaválasztásukkal kapcsolatban.

Az alsó tagozatos projekthetet mindig a Patrocínium előtt tartjuk, az idei téma természetesen az iskola története és épülete volt. A projekthéten készült képek itt láthatók.

A felsős és gimnazista osztályok kiállítást készítettek a termükben egy-egy híres nagykanizsai piarista öregdiákról, ezek voltak az „interaktív osztálytermek”. A versenyről szóló részletes információk (képekkel) itt olvashatók.

Szent Márton az alsósokat is „meglátogatta“

Szent Márton napját megelőző pénteken összejött az egész alsó tagozat. Közös népi játékokkal, dalokkal emlékeztünk meg Szent Márton püspökről és az őt „eláruló“ libákról. Mariann néni vezetésével megint – akárcsak a magyar népijáték napján – megtapasztalhattuk az összetartozás jóleső érzését, a felhőtlen játék örömét. Kicsik és nagyok, gyerekek és tanítók egyaránt.

Zengett a tornaterem, vonult a „száz liba egy sorba‘“, jött a“libatolvaj“, aztán minden kis liba „térdig érő nagy sárba‘ rátalált a párjára“… Dalolás, jókedv, tánc és kacagás töltötte be a termet hagyományőrző délutánunkon. Hazánk népi kincsei szemmel láthatóan megérintették a gyerekeket.

Reméljük, még sok hasonló élményben lesz részünk, amikor ismét mindannyian egy szívvel és lélekkel szüretelhetjük népi kultúránk gyümölcseit.

 

Rózsafüzért imádkoztak az alsós kisdiákok

Szent Pió atya szavai szerint: „Ha egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért, akkor a világ meg fog változni”.

Háborúkról, betegségről és sok gonoszságról hallhatunk nap mint nap a világ minden tájáról. Egyre nagyobb félelem üli meg szívünket. Mégis hisszük, hogy Isten a Világ Ura, felénk nyújtott kezét meg kell fogjuk. A Szűzanya az, aki majd Mennyei Atyánk szerető karjaiba vezet, ha hűségesen imádkozunk közbenjárásáért.

Az „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” imakezdeményezés megmutatja, hogy mekkora ereje van a gyermekek közös imájának.

Október 18-án a világ minden táján gyermekek mondták együtt a rózsafüzért. Iskolánk alsó tagozata ismét csatlakozott a felhíváshoz. Idén a békéért, a családi élet szentségéért imádkoztunk.

Reményünk szerint ez a közös imádság is sok kegyelmet hoz a világra és áldást a családok számára.

   

Október 9. A NÉPI JÁTÉK NAPJA

Hazánkban hatodik alkalommal került megrendezésre ez a nagyszerű esemény. Iskolánk alsó tagozatával az idei évben csatlakoztunk az ünnephez. Kis Katival „kását főztünk“, majd a pici elsős és másodikos gyerekekből „bokrétát kötöttünk“. Ezután Szent Mihály napi vásárba „mentünk“ – egészen Pécsváradig, – végül az elkóborolt kecskéinket is sikerült „összeterelnünk“.

Néhány lelkes tanító – a 4. b-s lányokkal kiegészülve – egy moldvai tánccal örvendeztette meg az alsósokat. A kicsik most is boldogan fogadták, hogy tanítóik meglepték őket – ezekre az élményekre később is szívesen emlékeznek vissza.

Az esemény érdekessége, hogy ezen a napon az ország számos pontján ugyanezeket az énekes népi játékokat játszották a gyerekek. A vidám együttlét jó hangulata, az önfeledt játék öröme még sokáig él bennünk.

Már most lelkesen várjuk a következő alkalmat. Addig is játékban, táncban, dalban gazdag néptáncórák várnak rájuk.

A rendezvényről a Kanizsa TV is tudósított, a felvételek a képek alatt tekinthetők meg.

Hosszabb felvétel, 7.00-tól:

A magyar népmese napja iskolánkban
„Erdő, mező, hegy völgy, falu… minden mesél itt. A mesék földje ez – csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő a gyermek?“ Benedek Elek, a nagy mesemondó szavai bizony ma is érvényesek.
Szeptember 30-án, az író születésnapján, a magyar népmese napján különleges élményben volt része óvodásainknak és az elsősöknek. Az egykor ovinkba járt negyedik osztályosok meséltek kis utódaiknak. Az ötödikesek az elsősök számára a mese mellett feladatokkal is készültek. A kicsik szájtátva figyelték idősebb társaikat, akik leendő jó pedagógusként kápráztatták el nemcsak kíváncsi hallgatóikat, hanem a tanító néniket is.