A módosított szöveg itt olvasható.
Piarista DÖK találkozó
Minden tanévben kétszer rendezik meg Budapesten a piarista DÖK (diákönkormányzat) találkozót, amire minden magyarországi piarista iskolából érkeznek képviselők. Ez az idei évben sem volt másképp, ezért október 22-én mi is részt vettünk ezen a programon. A mostani találkozó témája az a kalazanciusi gondolat volt, hogy az iskola középpontjában a gyerekek legyenek.
A nap nagy részében erre a kérdésre kerestük a választ, amihez két témavezetőtől kaptunk segítséget. Délelőtt különböző csoportokra osztottak minket korosztály szerint, hiszen egy 17 évesnek és egy 12 évesnek nem ugyanazok az igényei az iskolával kapcsolatban. Délután pedig iskolák szerint tettünk fel magunknak olyan kérdéseket, mint például „Hogyan segíthetné a DÖK azt, hogy a vezetőség jobban figyelembe vegye a diákok véleményét?”. Erre egy szuper tervet dolgoztunk ki, amit áprilisig igyekszünk megvalósítani. Majd az áprilisi DÖK találkozón pedig beszámolunk a sikereinkről, illetve esetleges kudarcainkról.
Horváth Sára 11/a
a diákönkormányzat elnöke
Október a Szűzanya és a rózsafűzér hónapja.
Az őszi szünet előtti utolsó tanítási napon a 6. b, 7. a és a 7. b osztályokban Csicsek Gabriella tanárnő rózsafűzért imádkozott a diákokkal. Ezek az imaalkalmak évek óta a nevelés részét képezik Gabi néni hittan óráin. Ilyenkor kis mécseseket gyújtanak a diákok, és ezeket körbeülve, elcsendesedve, meghitt pillanatokat átélve együtt imádkoznak.
A Lázár Ervin Program keretében Budapestre utazott a 6. a és a 6. b osztályunk. hogy megnézzék a Fővárosi Nagycirkuszban a Cirkománia című előadást. A Lázár Ervin Program célja, hogy a hatodik évfolyamosok színvonalas cirkuszművészeti alkotásokat tekinthessenek meg. Az előadás előtt a Hősök terét is bejárták a gyerekek Trojkó Ágnes és Takácsné Klepács Adrienn tanárnőkkel, és Chikán István tanárúrral. Nagyon pozitív hozadéka volt a programnak, hogy az évfolyam két párhuzamos osztálya az a-sok és a b-sek közelebb kerültek egymáshoz, örömmel és jókedvűen töltötték egymás társaságában az időt.
Néhány vélemény az utazásról:
„A cirkusz nagyon tetszett, mert életemben egyszer voltam. Az artisták tetszettek a legjobban. Izgalmas volt nézni őket a levegőben. A bohócok is viccesek voltak.” (Csalló Zoltán)
” A cirkusz fantasztikus volt, már a kényelmes, jól belátható helyünk meggyőzött, a műsorról nem is beszélve, a sok artistáról, görkorcsolyásról….. Rengeteg gyakorlás lehetett mögötte. A cirkusz közben volt lehetőségünk elmenni mosdóba és nem voltunk helyhez kötve. ” (Pőcze Nóra)
„Még életemben nem voltam cirkuszban, de ez fantasztikus volt! Amikor a levegőben „hintáztak” az emberek, kicsit furcsa érzés volt. Mi lesz ha leesnek? De hála Istennek ne fordult ilyen elő. Nagyon jó utólag visszaemlékezni rá!” (Kele Zoé)
” Az utazás és a B osztállyal való ismerkedés, szórakozás mindent felülmúlt. ” (Ági néni – osztályfőnök)
az előadásra várva, vidáman:
az izgalmas előadás:
a Hősök terén:
Dervenkár Mihály 5. b osztályos tanuló 1. helyezést érte el, így aranyérmet nyert a Szabadics Gyermek és Családi Futóversenyen, 2800 méteres távon, Zalakarosban.
Gratulálunk a szép eredményhez!
A nagykanizsai Piarista Iskola szép hagyományát újraélesztve tartottunk megemlékezést a Vasemberház udvarán az 1848-as emlékparkban, az aradi vértanúk szoborcsoportnál. 
Reggel nyolc órakor az alsó tagozatosok, felső tagozatosok és a gimnazisták piarista egyenruhában együtt indultak az iskolától a megemlékezés helyszínére, ahol Laskai Lilla tanárnő vezetésével az iskolai kórus fiú tagjai elénekelték az aradi vértanúk balladáját, majd egy búcsúlevél felolvasását hallgattuk meg. 
A levelet Leiningen-Westerburg Károly írta feleségéhez kivégzése előtt. Ezután helyeztük el a tizenhárom aradi vértanú szobránál a megemlékezés virágait, majd mécseseket gyújtottunk a kivégzettek emlékére. Az ünnepséget a szózat közös eléneklésével zártuk.
Möchtest du Spezi?
– Was ist das denn? – Így kezdődött a mi kis törénetünk. 🙂
A német tankönyvünk aktuális leckéjében épp a különböző koktélokról, azok elkészítéséről és rendeléséről, árairól tanulunk, mi 7. b-sek. Ezért ötömmel fogadtuk a Takácsné Klepács Adrienn tanárnő öleltét és a mai napon elkészítettük az egyik koktélt, a Spezit! A csoport együtt keverte ki ezt a finom italt,majd szituációs játékok segítségével meg is tanultunk koktélt kérni. Egészségünkre!
Egy vidám és hasznos óra kerekedett mindebből!
Második alkalommal került megrendezésre a nagykanizsa Piarista Iskolában a Kalazancius Mozgalom Napközis Tábora. Az 5 napos rendezvény az énkép témájára épült, melyet tíz csoportvezető és három további gimnazista segítő irányításával dolgozott fel a felsős évfolyamok négy csoportja, összesen 48 diák.
Fő célunk az volt, hogy a tanulók felé közvetítsük a piarista értékrendet, mindezt játékokkal, imákkal és beszélgetésekkel megvalósítva. Katolikus hitünk keretet adott a tábornak, melyet szentmisével nyitottunk meg, majd hálaadással zártunk.
Igyekeztünk a diákok közösségi érzékét erősíteni, így programjaink között kerékpártúra, balatoni fürdőzés és a zalaszabari Zobori Kalandpark látogatása is szerepelt. Emellett minden nap közösségi játékokkal készültünk, többek között számháborúztunk, métáztunk, hullámrögbi bajnokságot tartottunk vagy épp ponyváslabba pergető versenyen vettek részt a csoportok.
Mind a csoporttagok, mind gimnazista vezetőik gazdag élményekkel tértek haza, várva a folytatást.
Németh Réka, Csicsek Gabriella, Bende Krisztián – pedagógusok
a Kalazanzius Mozgalom fb oldala itt érhető el: https://www.facebook.com/kalazanciusmozgalom
Magyarországon már az ezredforduló előtti évtizedben szerveztek Apa-lány táborokat német területről kapott ötlet és tematika alapján. Párhuzamosan bontakoztak az Apa-fia táborok, többségük kezdetben egyházi közösségek keretein belül. Az országos merítésű programok alapvető jellemzője, hogy bármilyen korú gyermekkel érkezhet az apa és az ismerkedő körök után felváltva vannak a gyermekkel és az apákkal közös programok. A főszereplő természetesen az apa, aki saját gyermekéhez kerül közel a program során.
Nagykanizsán az Apa táborok résztvevőit 2013 óta a Piarista Iskola különböző tagozataira járó gyermekek és szüleik köréből szervezzük, így egyrészt a gyerekek korban nincsenek túl távol egymástól, másrészt a szülők többsége nagy eséllyel ismeri egymást és gyorsabban jön létre a tábori összhang.
Apa-lánya táborban közös kézműveskedések, lassú ünnepi étkezések, kettesben tett séták és változatos páros feladatok mélyítik el az apa-lánya kapcsolatokat. Esténként a lányok külön foglalkozása mellett (pl. virágkötés) párhuzamosan az apáknak irányított beszélgetés zajlik, amelyek során saját apa-képük letisztulása és a többi férfival való őszinte együttműködés valósulhat meg.
Bende Krisztián
Beszámolók (képek a beszámolók alatt tekinthetők meg)
Köszönöm a szervezést és a lehetőséget, hogy Murakeresztúron részt vehettem az apa-lánya hétvégén. A hétvégi együttlétre nyugodtan, nyitottan tudtam érkezni, mert nem közvetlenül a munkából kellett beesnem. A Murakeresztúri Plébánia Közösségi Háza ideális bázis volt. Megtiszteltetés volt számomra, hogy befogadtak a kanizsai apukák. Öröm volt látni, hogy minden leányzó rajong az édesapjáért. Felismertem, hogy a lányom továbbra is szeret, s bízik bennem, ami meghatottsággal töltött el. Remélem ez az érzés kölcsönös volt. Csak az idő rövidségét sajnálom, mert mélyebb tartalmú beszélgetéseket nem tudtam lányommal folytatni. Marika tanárnő önzetlen szeretete kisugárzott a lányokra, levendulás esti programjai igen tetszettek gyermekemnek. A Mura menti kavicsbányászat és a Murán való csónakos evezés nagy élményt nyújtott mindkettőnknek, s a folyóval kapcsolatosan ismertetetett aranymosási tevékenység különösen figyelemfelkeltő volt. Apaként jó volt újra rátalálnom az én egyik drágakövemre, kincsemre, a kamasz lányomra.
F. T.
Nagyon szépen köszönjük a szervezést, az evezés és az aranymosás a lányoknak és nekem is felejthetetlen élmény volt. Legközelebb is szeretnénk eljönni, ha lesz hasonló program.
Sz. B.
Rendszeres „táborozók” vagyunk. Minden évben izgatottan várjuk az apa-lánya tábort, így volt ez idén is. Ez a tábor a többi táborral nem összehasonlítható, egész más élményt nyújt. A tábor ideje alatt sok közös élményt szereztem a kislányommal, nagyon jók voltak a programok. A táborozó apukák és kislányaik is nagyon kedves emberek, az ő jelenlétük szintén kellett ahhoz, hogy ilyen jó hangulatban töltsük el ezt a három napot. Ismét életre szóló élményeket szereztünk. Köszönet a szervezésért, az idei tábor is nagyon színvonalas és tartalmas volt, mind fizikailag, mind lelkileg.
K. M.
A táborra való készülődés során lányom listát készített az útra összekészítendőkről. Ezt a fajta önállóságot előtte soha nem tapasztaltam nála. Igaz szokásomhoz híven az utolsó pillanatban is még találtam tennivalót a ház körül és közel voltunk hozzá, hogy megkésve érkezzünk a táborba mégsem okozott semmilyen stresszt kettőnk számára az indulás. Amikor megérkeztünk hamar kiderült, hogy egyáltalán nem késtünk el és örömmel üdvözöltük az első fecskéket, Noémit és Zsoltot, akik egyedüli hősként kerékpárral érkeztek a tábor helyszínére. Aztán szép lassan befutott minden résztvevő és hamar felismertük, hogy ez a pár nap mindkettőnk számára remek pillanatokat fog hozni. Igaz Nórával nagyobb ívű beszélgetéseket nem folytattam, de komoly fejlődést értünk el a közös tollasozás területén, együtt kerestük a nem talált árnyékot a kavicsbányában és nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat a fazekasság rejtelmeibe. A lefekvéshez készülődve pedig anyai gondoskodást éreztem, mikor a zuhanyzáshoz szükséges kellékeket lányom önként adta át nekem. „Apa hoztam tusfürdőt, hogy te is meg tudjál fürödni.” Ez otthon általában fordítva működött. „Jaj kislányom, már megint törölköző nélkül indultál fürödni? Mikor leszel már kicsit önállóbb?” A nap végén az esti puszit se nekem kellett bevadászni, hanem magától érkezett. Elkényeztetve éreztem magam a tábor teljes ideje alatt és igyekeztem is többet adni a lányomnak magamból. Külön köszönet a szervezőnek, Krisztiánnak, hogy már az első este elcsípte a sör mellet kialakuló felszínes beszélgetéseket és segített az apukák közötti mélyebb kapcsolat kialakulásában. Ami nagyon fáj, hogy a hétköznapi daráló nagyon gyorsan kiemelt ebből a világból, de nem adom fel. Dolgozni fogok rajta, hogy a daráló ne őrölje fel a szülő-gyermek közötti bensőséges viszonyt.
P. B.
