” Az ima megváltoztatja a valóságot, ezt ne felejtsük el! Vagy megváltoztatja a dolgokat, vagy megváltoztatja a szívünket, de mindig változást hoz! ” (Ferenc pápa)

 

Ferenc pápa ajánlásával AZ ÖT UJJ IMÁJA:   

A hüvelykujjad van hozzád legközelebb. Ezért imádat azokért kezdjed, akik legközelebb vannak hozzád. Azok a személyek ezek, akiket a legkönnyebb megjegyezni. Szeretteinkért imádkozni „édes kötelesség”.

Következő ujjad a mutatóujj. Imádkozz azokért, akik utat mutatnak, tanítanak és gyógyítanak. Ide tartoznak tanáraid, mestereid, orvosaid, papjaid és szerzeteseid. Nekik támogatásra és bölcsességre van szükségük, hogy másoknak utat tudjanak mutatni. Legyenek mindig jelen imáidban.

Következő ujjad a középső, amely a legmagasabb. Ez vezetőinkre emlékeztet. Imádkozz országod elnökéért, a kongresszusi tagokért, a vállalatvezetőkért és igazgatókért. Ezek az emberek irányítják hazád sorsát és alakítják a közgondolkodást. Szükségük van Isten vezetésére.

A negyedik ujjad a gyűrűsujj. Bár sokan nem tudják, de ez a leggyengébb ujjunk, bármelyik zongoratanár megmondja neked. A leggyengébbekre emlékeztet, akiknek sok bajuk van, akiket levert a betegség. Szükségük van imáidra éjjel és nappal. Soha nem tudsz eleget imádkozni értük. Gyűrűsujjad hív, hogy imádkozz a házaspárokért is.

Utoljára marad a kisujjad, legkisebb az összes ujj közül, így kell látnunk magunkat Isten és ember előtt. Azt mondja a Biblia: „az utolsókból lesznek az elsők”. Kisujjad arra emlékeztessen, hogy imádkozz magadért. Miután imádkoztál az előző négy csoportért, akkor már megfelelő perspektívából látod saját szükségleteidet és jobban tudsz imádkozni a tieidért.

 

Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.

Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.

Mert aki így ad, az kapni fog,
aki elveszíti magát, az talál,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre.
Amen.

2021 október 17-én vasárnap tartottuk a végzős diákjaink szalagtűző szentmiséjét. A jeles eseményen a 12.a és a 12.b osztályok tagjainak Nagyné Koósz Zsuzsanna tanárnő és Dósai Attila piarista atya osztályfőnökök tűzték fel a szalagokat. 

Mindannyian misszióban vagyunk. – Dósai Attila piarista atya ezekkel a szavakkal kezdte a prédikációját a végzős diákok ünnepélyes szalagtűző szentmiséjén. Majd így folytatta:

– Kedves Diákok, kedves Testvérek! A szalagtűzés egy apró kis jel, hogy a végéhez közeledik az idő, amit a nagykanizsai Piarista Iskola falai között töltöttetek. A szalagon lévő évszám, a piarista jelvény és fölötte a kereszt nem egyszerűen csak arra emlékeztet, hogy hamarosan befejezitek a középiskolai tanulmányaitokat. Ennél sokkal többre. Arra, hogy Jézus küldetéséből mindannyian részesültök. Missziós vasárnapot ünnepel ma az egyház, azt hogy küldetése van minden keresztény embernek. Nektek különösen, akik ide jártatok a Piarista Iskolába. Talán sokan nem vagytok tudatában a küldetéseteknek. Nem baj. Ahogy Jézus is nagy bizalommal tekintett tanítványaira és bízott abban, hogy előbb-utóbb mindenképp eszükbe jut majd a tanítványoknak a megfelelő tanítás, és mindenki megtalálja azt a küldetést, ami rá vár, úgy én is bízom ebben. Jézus tanításának az a lényege, hogy lehetőséget kínál. Alternatívát kínál azon túl, amit a világ nyújt nekünk. Jézus nem naív, aki nem tudja, hogy a világ milyen. Jézus mindenkinél jobban tudta, hogy milyen a bűnnek a világa, ő saját bőrén is megtapasztalta ezt. De Jézus azt mondja, nem muszáj, hogy így legyen, hogy az önzés érvényesüljön, a hatalom és az erőszakosság. Jézus azt üzeni, hogy köztetek ez lehet másképp. Erőt kaphattok ehhez. Ez Jézus küldetésének az értelme. Lehetőség van arra, hogy Isten-központúan éljünk, hogy ne a magunk érdekeit nézzük, hogy tudjunk nagylelkűen viszonyulni a másik emberhez. Azt remélem, hogy ez a szalag és a piarista jelvény a kereszttel eszetekbe juttatja ezt a megfelelő pillanatban. Lehet, hogy nem most, lehet, hogy félév múlva vagy akár évtizedekkel később, találkozni fogtok azzal a kérdéssel, hogyan viszonyultok a világhoz. Hogy ami veletek történik, arra hogyan reagáltok, és mi a ti küldetésetek. Hogy valami mást, valami alternatívát tudjatok az életetekkel felmutatni az önzésnek és hatalomnak az értékrendje mellet. A mai missziós vasárnap is ezt üzeni, hogy minden keresztyén embernek ez a küldetése. Érezhetjük úgy, hogy ez egy nagyon nagy feladat és parancs, és nem szeretjük, ha parancsolgatnak nekünk. De nem erről van szó. Jézus nem parancsol nekünk, hanem küldetést ad. Azt mondja, hogy a világon nem véletlenül vagyunk, nem sodródunk, a létünk nem esetleges, hanem helyünk, feladatunk, küldetésünk van a világban. Ha ezt a küldetésünket mi nem találjuk meg, az hiányozni fog a világból. Ennél nagyobb biztatás és útravaló az élethez – hogy feladatom van, helyem van, hogy küldetésen van – nem kell. Ez erőt adhat. Akkor is, ha ez nem fog simán menni. Nem fog áldozatok nélkül menni. Nem fog szenvedés nélkül menni. Az életünkben szenvedésekkel, nehézségekkel mindenképpen találkozunk, rajtunk áll, hogy ez értelmes nehézség lesz, vagy pedig csak magunkban kesergünk és bosszankodunk. Vegyük észre azt, hogy mindennek van értelme és minden segíthet minket abban, hogy megtaláljuk a küldetésünket. Azt kívánom, hogy ez a mai nap egy pici lépéssel segítsen titeket abban, hogy megtaláljátok a feladatotokat az életben. – Zárta prédikációját Dósai Attila atya.

a képeket Bodó Tamás készítette:

Tovább olvasom

Mi, kollégisták a kollégiumban minden nap esti imán veszünk részt. A lányoknál ez a fajta liturgia arról szól, hogy a napi dolgokat, eseményeket átbeszéljük, és kicsit együtt vagyunk. Mindig van egy felelős, aki az ő beosztott napján készül valamivel. Általában egy tanulságos történetet vagy idézetet szoktunk felolvasni, majd ezt megvitatjuk, hogy kire milyen hatással volt, és ki mit gondol róla. Van, aki egy kisfilmet mutat nekünk, vagy egy hangulatától függő zenét. Többnyire jó hangulatban telnek ezek az alkalmak.

2021-ben elhunyt tanár kollégánk, Kanizsainé Rezsek Mária hosszú időn keresztül gyűjtötte össze saját és mások gondolatait az élet legfontosabb kérdéseiről. Közkinccsé tesszük ezeket a szövegeket, hogy ezzel is emlékezzünk rá, és lelki táplálékot nyújtsunk honlapunk olvasóinak.

Jelenits tanár úr gondolatai a piarista nevelésről 

 

Dr. Jelenits István Széchenyi-díjas író, piarista szerzetes tanár 

 

„A nevelésnek nem az a fő nyelvi fordulata, hogy „nem szabad„, hanem az, hogy „érdemes”. Érdemes fölkelni, két lábra állni, a kezünkkel dolgozni, a szánkkal megszólalni. Mindehhez némi erőfeszítés kell, szükséges az is, hogy lustaságunkat félretegyük, de érdemes mindezt megtennünk, mert járni, dolgozni, beszélni jó. Minden kínjával, kockázatával együtt.

 

Valljuk, hogy:

A nevelés legelső, legfontosabb feladata az, hogy a világban tájékozódó fiatalt rákapassa a jóra.

A jelenben kell megkeresnünk az előrevezető utakat. Nem szavakkal, hanem az életünkkel, nem ostorozással, hanem derűvel.

Embernek lenni nem adottság, hanem feladat. Nem készen születünk embernek, hanem azzal a meghívással születünk, hogy legyen belőlünk ember.

A kultúra nem pusztán ismeretanyag, hanem erkölcs is, viselkedés, érzés iskolázottsága.

A jóság, az erkölcsi rend az emberiség közös kulturális kincse, amelynek ismeretébe, szeretetébe éppúgy be kell vezetnünk a fiatalokat, ahogyan beszélni, közlekedni, játszani megtanítjuk őket.

 

Amit kérünk Önöktől:

Odaállni a keresztény iskolák mögé. Nem elég csak várni tőlük a csodát, mert ezek az iskolák nem arra valók, hogy csodát tegyenek. Az Isten tesz csodát, de az iskola nem a csodatétel fóruma, hanem az emberi életnek egy hétköznapi, szent színhelye. Mellé kell állni, együttműködni vele, javítani, segítő szándékkal, ugyanakkor az iskola segítségét elfogadva együttműködni vele.

Ha megtesszük, ami tőlünk telik, akkor biztos, hogy az Úristen is megáldja munkánkat. Kinek-kinek adnia kell, amije van.”

 

FERENC PÁPA ÜZENETE
A KALAZANCIUSI JUBILEUMI ÉVRE

 

Főtisztelendő
Pedro Aguado Cuesta atyának,
a piarista rend általános elöljárójának

 

Nagy örömmel fordulok Önhöz és az összes piarista testvérhez a Kegyes Iskolák [a Piarista Rend] szerzetesi kongregációként való létrejöttének négyszázadik és Kalazanci Szent József szentté avatásának kétszázötvenedik évfordulója alkalmából. Eme örömteli alkalomból nemcsak azért akartam jelen lenni [köztetek], hogy megünnepeljem a rendkívüli történelmet, amelyet az alapító korától egészen máig írtatok, hanem hogy bátorítsalak: lelkesedéssel, odaadással és reménnyel írjátok azt tovább „Isten dicsőségére és a felebarát javára”. Jóllehet a mai körülmények eltérnek azoktól, amelyek között a rend született, az biztos, hogy a szükségletek, amelyekre az válaszol, lényegében ugyanazok: a gyermekeknek és a fiataloknak szükségük van olyanokra, akik ellátják őket a pietas [istenhit] és a litterae [tudás] kenyerével, a szegények továbbra is hívnak és összefogásra hívnak titeket, a társadalom igényli az evangélium értékei szerinti átalakulást, Jézus örömhírét pedig el kell vinni minden népnek és nemzetnek.

Négyszáz évvel ezelőtt V. Pál pápa felismerte, hogy Kalazanci József a Szentlélek indítására szentelte magát azon gyermekek oktatására, akik abban az időben Róma utcáin csellengtek, s ezért az Ad ea per quae bullával hivatalosan létrehozta a Kegyes Iskolák Isten Anyjának Páli Kongregációját mint az első olyan kongregációt az egyházban, amely kizárólagosan a gyermekek és a fiatalok, különösen is a szegények nevelésével és oktatásával foglalkozik. A múlt században XII. Pius pápa elismerte alapítótok jelentőségét, és – halálának háromszázadik, boldoggá avatásának pedig kétszázadik évfordulója alkalmából – az összes keresztény népiskola égi pártfogójának nyilvánította (vö. Providentissimus Deus bréve, AAS 1948, 11, 454–455).

Tovább olvasom

A következő elmélkedés az öröm vasárnapján Dósai Attila atya homíliájában hangzott el, szerzője ismeretlen.

A karácsony a jelen, nem a múlt.

A karácsony nem egy megünneplendő történelmi dátum, hanem élő ajándék.

Amikor úgy döntünk, hogy szeretjük embertársainkat magunk körül, az a nap a karácsony.

Amikor mi tesszük meg az első lépést, hogy békében éljünk szeretteinkkel, az a nap a karácsony.

Amikor találkozunk valakivel, aki segítséget kér, és mi teljes szívből támogatjuk, az a nap a karácsony.

Amikor időt szánunk rá, hogy beszélgessünk valakivel, aki magányos és szomorú, az a nap a karácsony.

Amikor megértjük, hogy a neheztelést elűzheti a megbocsátás, az a nap a karácsony.

Amikor elengedünk valamit, hogy odaadjuk annak, akinek nagyobb szüksége van rá, mint nekünk, az a nap a karácsony.

Amikor rájövünk, hogy a szeretet, a szívesség és az odaadó törődés a legjobb ajándék, az a nap a karácsony.

Amikor úgy döntünk, hogy jókedvűen és bizakodva élünk, ahelyett, hogy átadnánk magunkat a félelelmnek és szomorúságnak, az a nap a karácsony.

Forrás: Karácsony füveskönyve 17. o.

A piaristák két évvel ezelőtt azért indították útjára ezt az újszerű kiadványt, hogy meghívják a fiatalokat a Jézus szavain elmélkedő életre. Ezzel is szeretnék segíteni a fiatalokat személyes imádságukban, istenkapcsolatuk fejlődésében. Remélik, hogy ezáltal praktikus és tetszetős eszközt adnak az evangélium imádságos olvasásához.

Pedro Aguado piarista rendfőnök atya azt írja: „A hit és Jézus követése nem »elméleti dolgok«, hanem lelkünk mélyén, az életünkben gyökereznek. Valósággá kell válniuk életmódunkban, állásfoglalásainkban, döntéseinkben. Ezért van szükségünk az evangélium olvasására és a vele való imádkozásra. A napról napra történő olvasás így jár majd át minket, mint az eső, mely átnedvesíti és termékennyé teszi a földet.”

Az új, ingyenesen letölthető Emmausz applikációban megtalálható az év minden napjának evangéliuma a katolikus egyház liturgikus naptára és a piarista rend saját naptára szerint, vasárnapokon és a főbb ünnepnapokon pedig a mise összes olvasmánya. Minden naphoz egy rövid, gondolatindító elmélkedés is készült. Az evangéliumok és elmélkedések egy hétre előre kereshetők. De található az applikációban folyamatosan bővülő imagyűjtemény is, sőt a következő hónapokban újabb fejlesztések és bővítmények is várhatóak benne.

Az alkalmazás a különféle operációs rendszerekre az alábbi linkeken tölthető le:

Android: https://play.google.com/store/apps/details?id=hu.piarista.emmausz 

iOS: https://apps.apple.com/us/app/emmausz/id1469035966?ls=1