A módosított szöveg itt olvasható.
A módosított szöveg itt olvasható.
Piarista DÖK találkozó
Minden tanévben kétszer rendezik meg Budapesten a piarista DÖK (diákönkormányzat) találkozót, amire minden magyarországi piarista iskolából érkeznek képviselők. Ez az idei évben sem volt másképp, ezért október 22-én mi is részt vettünk ezen a programon. A mostani találkozó témája az a kalazanciusi gondolat volt, hogy az iskola középpontjában a gyerekek legyenek.
A nap nagy részében erre a kérdésre kerestük a választ, amihez két témavezetőtől kaptunk segítséget. Délelőtt különböző csoportokra osztottak minket korosztály szerint, hiszen egy 17 évesnek és egy 12 évesnek nem ugyanazok az igényei az iskolával kapcsolatban. Délután pedig iskolák szerint tettünk fel magunknak olyan kérdéseket, mint például „Hogyan segíthetné a DÖK azt, hogy a vezetőség jobban figyelembe vegye a diákok véleményét?”. Erre egy szuper tervet dolgoztunk ki, amit áprilisig igyekszünk megvalósítani. Majd az áprilisi DÖK találkozón pedig beszámolunk a sikereinkről, illetve esetleges kudarcainkról.
Horváth Sára 11/a
a diákönkormányzat elnöke
A 9. – 12. évfolyamos tanulóink rendhagyó módon emlékeztek meg 1956-ról.
A Néma forradalom című filmet tekintették meg a Cinema Nagykanizsa moziban. A 2018-ban, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott film igaz történetet dolgoz fel egy egykori kelet-német – érettségi előtt álló – osztályról, amely kiállt a magyar forradalmárok mellett.
Október a Szűzanya és a rózsafűzér hónapja.
Az őszi szünet előtti utolsó tanítási napon a 6. b, 7. a és a 7. b osztályokban Csicsek Gabriella tanárnő rózsafűzért imádkozott a diákokkal. Ezek az imaalkalmak évek óta a nevelés részét képezik Gabi néni hittan óráin. Ilyenkor kis mécseseket gyújtanak a diákok, és ezeket körbeülve, elcsendesedve, meghitt pillanatokat átélve együtt imádkoznak.
Végzős diákjaink mesélik el azokat az eseményeket, amelyeket nagyszüleiktől, dédszüleiktől hallottak 1956-ról. Komoly, sőt megható történeteket hallhattunk tőlük. (Az anyag itt hallgatható meg, a 2. részben 14.37-től.)
2021 október 16-án a hatévfolyamos gimnáziumi képzésünk 7. a osztályának lelkes diákjai és legalább ennyire lelkes szüleik családos kirándulást rendeztek az osztályfőnök, Szabóné Konkolyi Terézia – Teca néni – vezetésével. A Duna-Dráva Nemzeti Park területén fekvő Őrtilos volt az úticél. Szinte valamennyi diák részt vett a kiránduláson, sok szülő, házaspárok, és kistestvérek is szép számmal.
Az egész napos kiránduláson volt szalonna-, gesztenye-, és pillecukor sütés, amit rengeteg finom, otthonról hozott sütemény és gyümölcs egészített ki. A gyönyörű környezetben, a jó levegőn a hetedikesek fogócskáztak, bújócskáztak, fociztak, a szülők jót beszélgettek. A közelben lévő Dráva-ártér tanösvényen sok diák végigment.
A nap végén, a búcsúzáskor már a következő családos kirándulást kezdték tervezni a résztvevők. Talán egy jó szánkózás itt Őrtilosban? Meglátjuk. Egy biztos, ez a lelkes kis osztályközösség újabb és újabb kirándulásokat fog szervezni, és Teca néni örömmel látja ezeken az összejöveteleken a diákok családjainak apraját-nagyját. 🙂
Lipódi Márton 8. a osztályos tanulónk I. helyezést ért el a nyolcadik évfolyamosok között a nagykanizsai Bolyai Általános Iskola által megrendezett Bolyai Matematikaversenyen.
A hír a ZAOL Zala megyei hírportálon is megjelent:
2021 október 17-én vasárnap tartottuk a végzős diákjaink szalagtűző szentmiséjét. A jeles eseményen a 12.a és a 12.b osztályok tagjainak Nagyné Koósz Zsuzsanna tanárnő és Dósai Attila piarista atya osztályfőnökök tűzték fel a szalagokat.
– Mindannyian misszióban vagyunk. – Dósai Attila piarista atya ezekkel a szavakkal kezdte a prédikációját a végzős diákok ünnepélyes szalagtűző szentmiséjén. Majd így folytatta:
– Kedves Diákok, kedves Testvérek! A szalagtűzés egy apró kis jel, hogy a végéhez közeledik az idő, amit a nagykanizsai Piarista Iskola falai között töltöttetek. A szalagon lévő évszám, a piarista jelvény és fölötte a kereszt nem egyszerűen csak arra emlékeztet, hogy hamarosan befejezitek a középiskolai tanulmányaitokat. Ennél sokkal többre. Arra, hogy Jézus küldetéséből mindannyian részesültök. Missziós vasárnapot ünnepel ma az egyház, azt hogy küldetése van minden keresztény embernek. Nektek különösen, akik ide jártatok a Piarista Iskolába. Talán sokan nem vagytok tudatában a küldetéseteknek. Nem baj. Ahogy Jézus is nagy bizalommal tekintett tanítványaira és bízott abban, hogy előbb-utóbb mindenképp eszükbe jut majd a tanítványoknak a megfelelő tanítás, és mindenki megtalálja azt a küldetést, ami rá vár, úgy én is bízom ebben. Jézus tanításának az a lényege, hogy lehetőséget kínál. Alternatívát kínál azon túl, amit a világ nyújt nekünk. Jézus nem naív, aki nem tudja, hogy a világ milyen. Jézus mindenkinél jobban tudta, hogy milyen a bűnnek a világa, ő saját bőrén is megtapasztalta ezt. De Jézus azt mondja, nem muszáj, hogy így legyen, hogy az önzés érvényesüljön, a hatalom és az erőszakosság. Jézus azt üzeni, hogy köztetek ez lehet másképp. Erőt kaphattok ehhez. Ez Jézus küldetésének az értelme. Lehetőség van arra, hogy Isten-központúan éljünk, hogy ne a magunk érdekeit nézzük, hogy tudjunk nagylelkűen viszonyulni a másik emberhez. Azt remélem, hogy ez a szalag és a piarista jelvény a kereszttel eszetekbe juttatja ezt a megfelelő pillanatban. Lehet, hogy nem most, lehet, hogy félév múlva vagy akár évtizedekkel később, találkozni fogtok azzal a kérdéssel, hogyan viszonyultok a világhoz. Hogy ami veletek történik, arra hogyan reagáltok, és mi a ti küldetésetek. Hogy valami mást, valami alternatívát tudjatok az életetekkel felmutatni az önzésnek és hatalomnak az értékrendje mellet. A mai missziós vasárnap is ezt üzeni, hogy minden keresztyén embernek ez a küldetése. Érezhetjük úgy, hogy ez egy nagyon nagy feladat és parancs, és nem szeretjük, ha parancsolgatnak nekünk. De nem erről van szó. Jézus nem parancsol nekünk, hanem küldetést ad. Azt mondja, hogy a világon nem véletlenül vagyunk, nem sodródunk, a létünk nem esetleges, hanem helyünk, feladatunk, küldetésünk van a világban. Ha ezt a küldetésünket mi nem találjuk meg, az hiányozni fog a világból. Ennél nagyobb biztatás és útravaló az élethez – hogy feladatom van, helyem van, hogy küldetésen van – nem kell. Ez erőt adhat. Akkor is, ha ez nem fog simán menni. Nem fog áldozatok nélkül menni. Nem fog szenvedés nélkül menni. Az életünkben szenvedésekkel, nehézségekkel mindenképpen találkozunk, rajtunk áll, hogy ez értelmes nehézség lesz, vagy pedig csak magunkban kesergünk és bosszankodunk. Vegyük észre azt, hogy mindennek van értelme és minden segíthet minket abban, hogy megtaláljuk a küldetésünket. Azt kívánom, hogy ez a mai nap egy pici lépéssel segítsen titeket abban, hogy megtaláljátok a feladatotokat az életben. – Zárta prédikációját Dósai Attila atya.
a képeket Bodó Tamás készítette:
A 10. b osztály Budapestre utazott október 19-én, hogy a Vígszínházban megtekintsék Molnár Ferenc – Játék a kastélyban című darabját.
Az utazást Horváth Andrea tanárnő, osztályfőnök szervezte. A darabban olyan neves színészek játékát nézhették meg a diákok, mint pl Benedek Miklós vagy Lukács Sándor. A színvonalas előadásban szellemes, nevettető, ugyanakkor elegáns jelenetekből tanulhatták el a diákjaink a valóság és a látszat, a hazugság és az igazság megkülönböztetésének jelentőségét.
A színházi előadás után egy kis városnézés következett.
