Adassék nektek kegyelem és bölcsesség
a jócselekedetekre, hogy megtanuljátok
megkülönböztetni, mi személyes,
és mi nem az.
Legyetek vendégszeretők a kritikával szemben.
Magatokat sose helyezzétek középpontba.
Ne gőg, szolgálat vezéreljen, ha cselekszetek.
Dolgozzatok magatokon,
hogy elmétek útjait építsétek és csiszoljátok.
Tanuljátok meg ápolni a jelenlét művészetét,
hogy lekötelezzétek azokat, akik találkoznak veletek.
Ha cserben hagynak, vagy csalódást okoznak nektek,
jegyezzétek el magatokat az irgalommal,
legyen ez a megújulásotokhoz és tökéletesedésetekhez vezető lépcső.
Őrizzétek elmétek ajándékait
olvasással, kreatív gondolkodással,
hogy továbbra is a határvidék szolgái lehessetek,
ahol az új a régiből gyarapszik,
és sose váljatok hivatalnokokká.
Ismerjétek meg a mély figyelem bölcsességét,
a tápláló szavak gyógyerejét,
az elfogadó tekintet bátorítását,
a megőrzött méltósághoz illendő viselkedést,
a félénk kérdések tavaszát.
Elmétek szeresse a határvidéket,
hogy fel tudjátok idézni a csillogó mezőket,
melyek a hétköznapi szem számára láthatatlanul terülnek el.
Legyenek jóbarátaitok,
Hogy tükrözhessék hiányaitokat.
Legyen a vezetés számotokra
a növekedés igazi kalandja.