„Bele kellett néznünk a tükörbe….” drogprevenciós kiállítás

2022. 06. 07-én iskolánk 9.b osztálya Küne Edina tanárnő osztályfőnök kíséretében a Halis István Városi Könyvtárban járt a szer/tár elnevezésű prevenciós interaktív kiállításon. Az alábbiakban Kis-Berkes Beatrix és Králik Krisztina Eszter 9.b osztályos tanulók beszámolóját olvashatjuk:

Június 7.-én, kedden, ellátogattunk az osztállyal a helyi könyvtárba egy előadásra. Sokan azért örültek, mert elmaradt az első két óra, de ahogy odaértünk többek véleménye megváltozott.
Amint beléptünk az épületbe a figyelmünket egyből felkeltette a kiállítás, majd az interaktív foglalkozás. Az előadást tartó hölgy nagyon közvetlen volt, örömmel válaszolt a kérdéseinkre, ezért mi is szívesen válaszoltunk a nekünk feltett kérdésekre.
A kiállítás jól visszatükrözte a valóságot. A tér fokozatosan szűkült, így tökéletesen illusztrálta egy szerhasználó látókörét és életét. Míg az első szoba jelentősen családcentrikus és rendezett volt, teli színes képekkel, családi fotókkal és gyermekkori emlékekkel, addig egyre tovább haladva a termek fokozatosan sötétebbek, szétszórtabbak lettek és borúsabb hangulatúvá váltak. Megjelenítették a barátok fontosságát, majd az addig megtörhetetlennek hitt család széthullását, eltávolodását. Emellett a vizuális élményt növelték a bemutatott videók és a videókat kísérő aláfestő zenék, amivel együtt reálisan bemutatták a kamaszok hétköznapjait és a bennük dúló változó hangulatokat. Az utolsó szoba volt az, ami kiválóan szemléltette egy drogfogyasztó mindennapját és sorsát. Az előadás vége felé haladva kaptunk egy feladatot, ahol három szobán kellett végig mennünk. Az első helyiségben egy videót néztünk meg, majd egy ajtón keresztül beléphettünk egy koromfekete szobába. Ebben a szobában el kellett töltenünk egy kis időt, ami által elképzelhetővé vált számunkra, hogy milyen, amikor minden széthullik, a barátok és a családtagok elfordulnak, elhagynak és nem látni a kiutat a függőség miatt. A következő ajtó egy világos, hófehér szobába vezetett minket. Mivel a szemünk hozzászokott a sötétséghez, szinte vakítóan hatott ránk a nagy fehérség és előszőr nagyon furcsának találtuk. A szoba nekünk a reményt és a kiutat mutatta meg. Szimbolizálta, hogy mindenből, még a legrosszabb helyzetből is van kiút. A harmadik, egyben az utolsó ajtó után, magunk mögött hagytuk a helyiséget és tükrökkel találtuk szembe magunkat. Bele kellett néznünk, majd elmondanunk, hogy milyen életet szeretnénk magunknak a későbbiekben.
Az előadás nagyon realisztikus és tanulságos volt. Bemutatta, hogy a függőség egy mindennapi probléma és bárki belesodróthat, sajnos nagyon könnyedén. Emiatt, ez úton is szeretnénk megköszönni, hogy részt vehettünk rajta!