Lélek-emelő II.: Vers mindenkinek

Egyik gimnazista diákunk az őszi hónapokban versben fogalmazta meg gondolatait, amikor az idősebb évfolyamok digitális oktatásba kényszerültek. Most elkészült a vers folytatása, amelyben a visszatérés élményéről és öröméről olvashatunk.

Lélek-emelő II.

Továbbra sem tettem csodákat,
Váram sem építtetett,
S megköszönöm a kegyelmeket.
Esélyeket mindig csak kapom,
pedig Pétered voltam,
tagadtam,
kínlódtam,
megbántam,
s magadhoz emeltél
– megedzettél.
A négy fal között ámbár,
de fél év alatt értelmet nyert minden,
mint Simonék a csodálatos halfogás történetében a hálót,
úgy engedem el a felesleges aggodalmakat szavadra,
s ha Nálad vagyok, nem kívánok semmit sem e világon.
Visszatértünk a suliba,
sok minden változott,
de Te, Uram,
még mindig csak hívogatsz.
Reggel a szívemben örömmel,
s nem a végtelen félelemmel indulok útnak,
hanem boldogan,
csillapíthatatlanul vágok neki a napnak.
Tudom, hogy Te ott vársz mindenkiben,
a társaimban,
papjainkban,
s alig várom minden egyes nap az újabb találkozásokat.
Féltő és óvó szeretettel ölelsz magadhoz,
s meghívsz,
hogy társammá fogadjalak utamon.
Kezedben akarom tudni életem,
hiszen csak Benned van értelme élnem.
Általad akarok reggel ébredni,
aztán útra kelni,
s napközben Veled felfedezni az életet,
hazatérni Tebenned megpihenve,
a nap porát magamról lemosni estére.
Éjjel Te virrassz nyugvó testem felett,
hogy másnap ismét értelmét nyerje minden.
Mert, én Istenem,
nem érek semmit sem,
csakis Általad,
Veled,
és Benned élhetek örökre.

Timár Zselyke