Egyedül nem megy – érzékenyítő kiállításon járt a 10.a és a 10.b

Gimnáziumunk 10.a és 10.b osztályos tanulói osztályfőnökeik – Küne Edina és Törk Károlyné – kíséretében érzékenyítő kiállításon vettek részt a Halis István Városi Könyvtárban Nagykanizsán. A kiállítást a Nők Háza Egyesület rendezte. Címe, Egyedül nem megy – Párhuzamos világok az akadályozott térben, kijelölte témáját: olyan emberek életét mutatta be, akik hátrányos helyzetük révén nem átlagos, nem mindennapi életet élnek. A tablók segítségével diákjaink betekintést nyerhettek egy látás, egy hallás és egy mozgássérült ember, valamint egy mentális nehézségekkel küzdő embertársunk életébe.
A tablókon érdekes interjúkat olvashattunk az érintettekkel és fotók segítségével betekintést nyerhettünk mindennapjaikba, családjukba.
Tanulságos, nagy élményt jelentő pillanatok voltak ezek, melyekről diákjaink a következőképpen vallanak:

„Szerintem nagyon érdekes volt megismerni az ő látószögükből a világot. Így könnyebben meg tudom érteni őket.”
Krénusz Mátyás 10.a
„Számomra nagyon tanulságos volt. Főleg azért, mert felhívta a figyelmemet arra, hogy jobban figyeljünk más emberekre és ha tudunk, akkor segítsünk nekik.”
Körmendi Kata 10.b
„Sok hasznos információt kaptunk arról, hogy a jövőben hogyan is kellene viszonyulni hozzájuk.”
Takács Boróka 10.a
„Eléggé nyomasztó volt, hogy ezeket az embereket gyakran kiközösítik. Viszont jó volt látni, hogy ők is tudnak érvényesülni és a közösség tagjai lenni.”
Landek Barnabás 10.b
„Nagyon izgalmas volt belecsöppenni a hátrányos helyzetű emberek mindennapjaiba. Kiderült, hogy nem is annyira mások, mint mi.”
Balogh Jázmin 10.a
„Ez a kiállítás tele volt újdonsággal. Az emberek fotói, rajzai még jobban átláthatóvá tették. Miközben olvastam, jól át tudtam gondolni a sorsukat.”
Németh Ramóna 10.b
„Tetszett, hogy megtudtuk, hogy a hátrányos helyzetű emberek hogyan látnak minket.”
Kovács Csenge 10.a
„Érdekes volt látni, hogy más embereknek milyen nagy nehézségei vannak, de ők is ugyanúgy emberek. Nehézségekkel ugyan, de ők is tudnak boldogságban élni.”
Balassa Levente 10.b