John O’Donohue – Imádság a vezetőkért

Adassék nektek kegyelem és bölcsesség
a jócselekedetekre, hogy megtanuljátok
megkülönböztetni, mi személyes,
és mi nem az.

Legyetek vendégszeretők a kritikával szemben.
Magatokat sose helyezzétek középpontba.

Ne gőg, szolgálat vezéreljen, ha cselekszetek.

Dolgozzatok magatokon,
hogy elmétek útjait építsétek és csiszoljátok.

Tanuljátok meg ápolni a jelenlét művészetét,
hogy lekötelezzétek azokat, akik találkoznak veletek.

Ha cserben hagynak, vagy csalódást okoznak nektek,
jegyezzétek el magatokat az irgalommal,
legyen ez a megújulásotokhoz és tökéletesedésetekhez vezető lépcső.

Őrizzétek elmétek ajándékait
olvasással, kreatív gondolkodással,
hogy továbbra is a határvidék szolgái lehessetek,
ahol az új a régiből gyarapszik,
és sose váljatok hivatalnokokká.

Ismerjétek meg a mély figyelem bölcsességét,
a tápláló szavak gyógyerejét,
az elfogadó tekintet bátorítását,
a megőrzött méltósághoz illendő viselkedést,
a félénk kérdések tavaszát.

Elmétek szeresse a határvidéket,
hogy fel tudjátok idézni a csillogó mezőket,
melyek a hétköznapi szem számára láthatatlanul terülnek el.

Legyenek jóbarátaitok,
Hogy tükrözhessék hiányaitokat.

Legyen a vezetés számotokra
a növekedés igazi kalandja.