Tanár szeretnék lenni
2023-ban érettségizett tanulóink közül minden tizedik diák, vagyis öten folytatják tanulmányaikat tanári pályára készülve. Az alábbiakban az ő soraikat olvashatják arról, hogy miért döntöttek a pedagógushivatás mellett. Reméljük, hogy ehhez a Piarista Iskolában megismert tanárok vonzó példája is hozzájárult.
Írásunkkal elsősorban a pedagógushivatás szépségét szeretnénk felmutatni, semmiképp sem tagadva vagy relativizálva a köznevelési rendszerben tapasztalható problémákat.
Ráadásként a pécsi hittudományi főiskolán továbbtanuló diákunk gondolatait adjuk közre.
Egyetemi jelentkezésemben a magyar-angol tanári szakot jelöltem meg, több okból kifolyólag. Többek között a Piarista Iskola néhány tanárának hatására választottam ezt az utat, hiszen nagyon megfogott, hogy egyes tanárok mennyire motiválnak, segítenek mind az iskolában, mind az életben. Szeretném átadni másoknak azt az ajándékot, amit én is kaptam. A magyar-angol szakpárt azért választottam, mert ezek voltak a kedvenc tantárgyaim gimnáziumban, és úgy érzem, ezen a téren tudnám legjobban segíteni pár év múlva a leendő tanítványokat. Továbbá, a majd megszerzett tudásomat minden erőmmel szeretném továbbadni mások ösztönzésére, nevelésére. Remélem, hogy a jövőben sikerül annak a tanárnak lennem, akihez bármilyen problémával szívesen fordulnak a gyerekek.
Holczer Csenge (PTE, magyar-angol)
Az, hogy a katedrán fogom eltölteni az életem, a gimi utolsó évében fogalmazódott meg bennem igazán, akkor kapott ez a döntés határozott körvonalakat. Persze előtte is volt néhány erre utaló „furcsaságom”; kislányként otthon kiraktam szépen sorba az ágyamra a plüsseimet és Barbie-babáimat, akiknek aztán mutogattam és magyaráztam, de persze akkor még korántsem a 18. századi magyarországi demográfiai változásokról. Később az iskolában is szívesen segítettem az osztálytársaimnak, ha eltévedtek a történelem útvesztőiben. Hihetetlenül jóleső érzés volt látni a szemükben kigyúló lángot, amint hirtelen megvilágosodik előttük egy olyan dolog, ami addig homályban úszott, és ez mind az én jóvoltomból. Szerintem egy tanár számára nincs ennél jobb érzés.
Ezért aztán februárban történelem-angol szakos tanárnak jelentkeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre, ahova nagy örömömre fel is vettek. Remélem, sok diákkal meg tudom majd szerettetni a történelmet és az angolt, és minél többüknek sikerül megidéznem a szemükben azt a kis lángot.
Horváth Sára (PPKE, történelem-angol)
Hetedikes lehettem, mikor életem talán legmeghatározóbb tanára kezdte tanítani az osztályomnak a matematikát és a fizikát. A tanár úr olyan nagy szeretettel beszélt a tárgyairól, ahogy előtte még senkit nem hallottam. Látszott rajta, hogy mennyire imádja a munkáját. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy milyen is lehet tanárnak lenni. Rájöttem, hogy milyen csodás az, hogy valaki évekig tanul, hogy aztán az összes tudását átadhassa a következő generációknak; hogy az általa igazán kedvelt tantárgyakat megszerettethesse a diákjaival.
Az évek alatt csak nőtt bennem az elhivatottság, hogy én is tanítani szeretnék. Ezért döntöttem úgy, hogy ilyen irányban tanulok tovább.
Lőczi Hanna (ELTE, történelem – vizuális kultúra)
Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán vagyok elsőéves hallgató egységes, osztatlan tanári szakon. Egész fiatalon döntöttem el, hogy tanár szeretnék lenni, már kisgyermekkorom óta álmom, hogy egyszer a tanári hivatást válasszam. Számomra ez nem tekinthető szakmának, mivel a hivatástudat vezérel. Célom, hogy az egyetem után azonnal tanárként helyezkedhessek el, hogy minél több gyermeket taníthassak és segíthessek iskolás éveik alatt. Már itt az egyetemen is részt fogok venni a Tanítsunk Magyarországért mozgalomban, ahol egyetemisták segítenek kisebb településeken élő hátrányos helyzetű gyermekeknek abban, hogy olyan esélyekkel tanulhassanak tovább, mint a nagyobb városokban élő társaik. Mást nem is tudnék elképzelni, mivel a tanári pálya a világ legszebb hivatása.
Szabó Réka (PTE, történelem-etika)
Szeptembertől Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetemen kezdtem meg tanulmányaimat tanár szakos hallgatóként. Szakpáromnak a történelmet és a magyart jelöltem meg, hiszen iskolás éveim alatt ez a két tantárgy állt hozzám a legközelebb. A tanári pályát azért választottam, mert mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni. Bízom benne, hogy tanulmányaim végeztével sikeres és elhivatott tudok lenni a munkámban.
Takács Virág Izabella (KRE, történelem-magyar)
Teológiai tanulmányaim mozgatórugója mindenekelőtt a kíváncsiság. Különösen foglalkoztat maga a judaizmus, valamint annak a kereszténységgel való kapcsolata, hiszen maga Krisztus is zsidó volt. Ha valóban érteni akarom az Egyházat és tanítását, elengedhetetlen, hogy ezzel foglalkozzam. S mivel ennyire kedves számomra, később szeretnék egyházi munkakörben tevékenykedni, amihez jó, ha rendelkezem hitéleti végzettséggel.
Virovecz Adrienn (PPHF, katekéta – lelkipásztori munkatárs)
