Látogatás a nagykanizsai Zsinagógában

 

 

Horváth Boglárka (12.b) tanulónk beszámolója:

 

A közelmúltban osztályunk lehetőséget kapott arra, hogy ellátogasson a nagykanizsai zsinagógába. Az idegenvezetést Lévai Ibolya, a Nagykanizsai Zsidó Hitközség alelnöke tartotta, aki megismertette velünk a helyi zsidóság történelmét. Osztálytársaim többségének még soha nem volt alkalma megtekinteni a zsinagógát, ezért látogatásunk minden mozzanata maradandó nyomot hagyott bennünk.

Ahogy megérkeztünk a Fő útra néző vaskapun keresztül, megláttuk a több mint 200 éves épületet, mely egy udvaron áll eldugva a város központjában. A múlt véres korszaka megelevenedett előttünk a Holocaust-emlékmű láttán, amin több mint 2000 áldozat neve szerepel.

Megtudtuk, hogy a helyi zsidóság milyen nagy szerepet töltött be egykor a város életében. A Batthyány család támogatásával a kezdetben kis létszámú zsidó közösség folyamatosan gyarapodott és végül 1821-re megépülhetett templomuk, a nagykanizsai zsinagóga. Az épületnek történelmi jelentősége van, mivel magyarországi zsinagógában itt szólalt meg először orgona. A helyi zsidóság iskolákat alapított, biztosítva az oktatást sokak számára. Szó esett többek között a Nagykanizsai Izraelita Jótékony Nőegylet történetéről is, amely fennállása alatt rengeteg rászorulót támogatott. Megismertük a morvaországi Lőw Lipót rabbi nevét, akinek munkássága jelentős nyomokat hagyott a magyar zsidóság történelmében. Nagyon rövid idő alatt tanult meg magyarul és a prédikációit is magyarul tartotta, ami akkoriban egyáltalán nem volt megszokott. Csak néhány évig szolgálta rabbiként a nagykanizsai zsidó hitközséget, az emléke így is maradandóvá vált, ugyanis neki köszönhetően, városunkból indult el a neológia. Emlékét a
Szemenyei-Nagy Tibor szobrászművész által készített márványtábla őrzi. Hallhattunk azokról a zsidó férfiakról is, akik részt vettek az 1848-49-es szabadságharcban, továbbá a nagykanizsai zsidó temető történetéről és a zsidó temetkezési szokásokról.

Az előadás legfelkavaróbb része kétségkívül az volt, amikor a deportálásokról és a haláltáborokból visszatérők sorsáról hallottunk, akik bár túlélték a háború borzalmait, hazatérve szembesültek azzal, hogy mindenüket eltulajdonították. A Nagykanizsán élő többezres zsidó közösség létszáma a háború után jelentősen megfogyatkozott. A hitközség viszont fennmaradt, tagjai a mai napig gyakorolják hitüket, ápolják hagyományaikat és megemlékeznek őseikről.

Köszönjük a lehetőséget, hogy bepillantást nyerhettünk városunk nagy múltú zsinagógájába és hogy megismerhettük a helyi zsidóság történetét, melyhez iskolánknak is van személyes kötődése. Több zsidó származású tanuló, köztük Fejtő Ferenc is iskolánk egykori diákja volt. Az előadás talán legfontosabb üzenete az volt, hogy ne azt nézzük, mi választ el bennünket egymástól, hanem azt, ami közös, ami összeköt.