TESZI

IKSZ, AVAGY A TEVÉKENY SZERETET ISKOLÁJA

Intézményünk – keresztény jellegéből adódóan – a minőségi oktatás mellett nagy hangsúlyt fektet a ránk bízott gyermekek nevelésére, lelki életének gazdagítására. Célunk, hogy tanítványaink fejlődjenek az embertársaikkal való kapcsolataikban is, és olyan felnőttekké váljanak, akik segítőkészek, és tudásukat – dolgozzanak bármilyen területen és munkakörben – készek mások javára fordítani.

„Minden találkozás olyan változást jelent, hogy az ember annak hatására másképpen él tovább.”

Kozma Imre atya idézett sorát tovább gondolva, tanulóink személyiségének fejlesztése leginkább az emberi kapcsolatokon keresztül lehetséges. Céljaink elérése érdekében fontosnak tartjuk, hogy diákjaink megismerkedjenek a szereteten alapuló segítségnyújtással, és megtapasztalják azt, hogy már fiatalként is tudnak másokon segíteni. Mindez nagyban hozzájárul a felelősségtudatuk erősödéséhez, saját személyes fejlődésükhöz és emberi kiteljesedésükhöz.

Az állami jogszabályok alapján 2016-tól az Iskolai Közösségi Szolgálat (IKSZ) az érettségi vizsga megkezdésének feltételévé vált. A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény az érettségi bizonyítvány kiadását 50 óra közösségi szolgálat teljesítéséhez köti minden magyar középiskolai tanulónak. Szeretetszolgálati programunk alapelvei megfelelnek a törvényben meghatározottaknak.

TeSzI – a Tevékeny Szeretet Iskolája hivatalos logója

Iskolánk a törvényi rendelkezéseket megelőzve, már 2008-ban elindította az önkéntes közösségi munkát, piarista nevén a Tevékeny Szeretet Iskoláját (röviden TeSzI-t), ami azóta szerves részét képezi a tanárok és a növendékek hétköznapjainak. Pedagógiai programunkban olyan kereteket határoztunk meg, amelyek révén tanítványaink több hónapon átívelő, konkrét feladatokat kapnak – kifejezetten olyan intézményekben és területeken, ahol szociális és empatikus készségeik fejlődhetnek. Minden 10. évfolyamos tanuló számára kötelező a karitatív tevékenységben való részvétel. A TeSzI keretében nagykanizsai és város környéki intézményeket keresnek fel, ahol idős, beteg, rászoruló embereket, tanulási nehézséggel küzdő diáktársakat, óvodásokat, nagycsaládokat segítenek. A program a fiatalok számára betekintést enged idegen élethelyzetekbe. A különböző területek másfajta emberi kapcsolatok megtapasztalására adnak lehetőséget.

Minden kezdet nehéz. A feladat megkezdése előtt szeptemberben, liturgikus keretekbe ágyazva, nyitó rendezvényt szervezünk. Ennek részeként felkészítő, érzékenyítő, ráhangoló, illetve kiscsoportos foglalkozásokat tartunk az érintett osztályok tanulóinak. A programra meghívjuk a társintézmények vezetőit, kapcsolattartóit, akik bemutatják a helyszíneket. Tájékoztatják növendékeinket arról, hogy milyen módokon tudnak majd bekapcsolódni az intézmény tevékenységébe, melyek azok a feladatok, területek, amelyekkel hasznossá tudják tenni a szolgálattal náluk töltött idejüket.

A nyitó rendezvény szentmisével zárul. A prédikációban mindig szép, megszívlelendő és inspiráló gondolatokat hallhatnak a résztvevők a szeretetről, a segítségnyújtásról. Az önzetlen szolgálat és a jócselekedet szimbólumaként minden szolgálattevő diák kap emlékül egy megáldott és megszentelt gyertyát, melyen a kép alatt egy rövid ima olvasható: „Pirrotti Szent Pompiliusz piarista, a szolgáló szeretetben légy segítségünkre!”

A szeretetszolgálat elindításában és folyamatában a tanulókat támogatják a koordinátorokon kívül az intézményekkel kapcsolatot tartó tanáraink, az osztályfőnökök, a hitoktatók, a paptanárok és az a diáktárs, akivel együtt párban végzik a feladatot. Feladatainkban partnereinknek tekintjük a szülőket is. Lényeges, hogy a gyermekek az ő véleményüket, tanácsaikat meghallgatva válasszák ki a szolgálati tevékenységüket. A támogató család otthonról tudja erősíteni a fiatalok motivációját, motorrá tud válni a háttérben.

Félévkor és a szolgálat befejezésekor reflexióra kerül sor, amikor közösen visszatekintünk, és a tanulók felidézik az átélt lelki élményeket, megosztják egymással és tanáraikkal pozitív és negatív tapasztalataikat, örömeiket és nehézségeiket.

A tanulók munkájának elismerése és értékelése elengedhetetlen. Szükséges, hogy mi, felnőttek, a szolgálatban tapasztaltabbak bátorítsuk neveltjeinket. A „jó vagyok”, „hasznos vagyok” érzése szárnyakat ad mindenkinek. A diákok felismerhetik a társadalom peremére szorult személyek méltóságát, felfedezhetik, hogy mennyi örömöt tudnak adni apró figyelmességekkel, és hogy az általuk segítettek is megajándékozzák őket. Megláthatják azt, hogy az idős ember nem csak támogatásra szorul, de élettapasztalata által olyan tanácsokat tud adni, amelyek megszívlelésre érdemesek. Fiataljainkat meg kell erősítenünk abban, hogy szolgálatuk által egy kicsit jobb lehet a világ.

A program megvalósulásával kapcsolatban Goethe mondását érzem helyénvalónak: „A legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak”.  A „gyökerek” a vallás, az értékrend, a tudat, hogy tudunk jók lenni és jót tenni, a „szárnyak” pedig pozitív visszajelzések, melyek mindegyikünknek szükségesek, hogy szárnyalhassunk.

Steinhardt Tamásné, a TeSzI koordinátora