A zarándoklat egy rövid bevezető imádsággal indul, amelyre az iskoludvaron kerül sor. A gyalogúton vidám beszélgetésbe kezd a társaság. A kegyhelyre kiérve következik az ünnepi szentmise, amelyet ebéd követ. A kisebbek autóbusszal, a nagyobbak gyalogosan térnek haza.

2016-ban ünnepeltük iskolánk alapításának 250. évfordulóját. Ekkor ajánlottuk fel intézményünket Szűz Mária által Jézusnak (a teljes szertartás itt tekinthető meg). Azóta ezt a felajánlást is az iskolazarándoklat keretében újítjuk meg minden évben.

Egy édesanya beszámolója  az eseményről:

„A nagykanizsai piarista diákok minden évben március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján tartják a hagyományos zarándoklatukat Homokkomáromba. 

A gyülekező a reggeli órákban volt az iskola udvarán, ahol megkaptuk a napi útravalónkat Zsolt atyától. Közösen elmondtuk a zarándokok imáját, majd elindult a menet. Elöl a zászlóval a végzős gimnazista osztályok, mögöttük az óvodások, óvónénikkel, szüleikkel, babakocsiban, háton az egy-két éves kistestvéreikkel. Mögöttük sorban az alsó tagozatosok, felsősök, gimnazisták tanáraikkal, szülőkkel, nagyszülőkkel tarkítva. Nagyjából 650 fős tömeg kanyargott Nagykanizsa utcáin.

Az idő kegyes volt hozzánk, napsütésben, 20 °C-ban gyalogolhattuk végig a 12 km-t a homokkomáromi kegytemplomig.

Az út során van idő elgondolkodni, hogy kiért, miért ajánljuk fel ezt a zarándoklatot, elmélyedni magunkban, imádkozni vagy cipelni a keresztet. Végre nem kell rohanni sehova, csak rakni kell a lábunkat, egyiket a másik után. Olyan egyszerű minden. Valamivel dél után érkeztünk meg a templomhoz, ahol szentmisén vettünk részt. Még egy rövid pihenő, némi szendvics és indulás visszafelé. A mezőn, az erdőben eleinte frissen, vidáman halad a csapat, a kicsiknek még szaladgálni is van kedvük. Aztán ahogy fogynak a kilométerek, úgy csendesedik a csapat, kezdenek fájni a lábak, nőni a vízhólyagok. Mikor elérjük Kiskanizsa határát, a gyerekek már fáradtak, nyűgösek, páran már nyakban ülnek, a felnőttek is csendben húzzák a lábukat. De aztán minden út véget ér egyszer, amikor fáradtan, a 24 km végén boldogan hátra lehet dőlni: megcsináltuk! Aztán már csak a fiam nyaggatását hallom: »Anya, gyere le velem kosarazni a játszótérre!«”

Egy negyedik osztályos diákunk így gondolkozik:

„Mit is jelent számomra a zarándoklat?

Nekem a zarándoklat egy olyan gyerekeknek való vezeklés. De ezt nem olyan hangosan, nagy ricsaj közepette kell végigjárni, hanem csöndben, magunkban, imádkozás közben. Ilyenkor gyakoroljuk a lemondást, az elcsöndesedést, az Istennel való kapcsolatfejlesztést. Mert ez a túra mindig a nagyböjti időszakban kerül megrendezésre. Hát nekem ezt jelenti a zarándoklat.”