2024. július 15. és 20. között tartották a 11-12. évfolyamos és az egyetemista KM-csoportok számára az önkéntes nyári tábort, Sátoraljaújhelyen, ahol helyi és mikóházi fiatalok nyári táboroztatását vállalták mélyszegénységben élő családok gyerekei számára. A Nagykanizsai Piarista Iskolából két diákunk járt a Kalazancius Mozgalom önkéntes táborában: Beck Janka és Hozensteiner András (12. b osztályos tanulók). Diákjaink beszámolóit alább adjuk közre.

 

Beck Janka beszámolója:

Mi önkéntesek közös lelki ráhangolódással és beszélgetésekkel kezdtük a hetet, amely segített minket abban, hogy felkészüljünk a gyerekekkel való munkára.

Készültünk játékokkal, sportversennyel és lelki percekkel, ami segítette a gyerekeket abban, hogy egy bizalmi kapcsolatot alakítsanak ki velünk. Sok játék arra épült, hogy a közösséget építsük. Minden reggelt egy ráhangolódással kezdtünk, majd ezt követően kisétáltunk a gyerekekért a telepre. Szívmelengető élmény volt számomra, hogy engem nem is ismertek a gyerekek, mégis bizalommal és nyitottsággal fordultak felém, mintha már ezer éve ismernének. Minden nap a játék mellett próbáltunk velük beszélgetni is, meghallgatni a gondjaikat. A nap végeztével pedig visszakísértük őket otthonaikba. Szerintem ebben a táborban nem csak a gyerekek fejlődtek, hanem mi önkéntesek is. Minden este kaptunk pár elgondolkodtató kérdést, és megbeszéltük az aznapot a vezetőkkel. A tábor utolsó napját pedig kisvasutazással, fagyizással és közös imádsággal zártuk a gyerekekkel. A programot szombaton közös értékelés és reflexió, majd személyes hangvételű megosztás zárta.

 

Hozensteiner András beszámolója:

Sátoraljaújhelyen az önkéntes táborban a 24 önkéntes fiatalt 4-5 fős csapatokra osztották, így kerültem én a kiszolgáló személyzethez, azaz a konyhások csapatába. A konyha és az ebédlő rendben tartása, az elmosogatás, továbbá a reggeli és a vacsora elkészítése volt a feladatom. Ez a feladatkör teljes figyelmet igényelt, ezért nem nagyon találkoztunk a gyerekekkel, leginkább étkeztetéskor. A legnehezebb része számomra a csapatmunka, a társaimmal való együttműködés volt. Mert, ha én nem végzem jól amit csinálok, akkor az a másikra hárul. Az alázatosságot gyakoroltam ez alatt az idő alatt, hiszen ilyenkor az ember szolgál: a gyereket, a többi táborozót és a társait. Nincs középpontban az ember, de mégis fontos, amit csinál. Pozitív csalódás volt számomra, ahogy a gyerekek viselkedtek, illedelmesek voltak, mindent megköszöntek. Érződött rajtuk mennyire hálásak, szeretetre méltók.

 

A táborral kapcsolatos korábban megjelent összefoglaló itt található:

https://piarista.hu/piarista-onkentesek-a-satoraljaujhelyi-es-mikohazi-szegenytelepen-taboroztattak/