Novák Izabella 5. b osztályos tanuló beszámolója:

Osztályfőnökünk azzal az ötlettel állt elő, hogy kerékpárral tegyünk egy túrát Murakeresztúrra. Sikerült leszervezni az ottani plébános atyával, hogy használhatjuk a plébánia közösségi házát. Elindult a szülők között is a szervezés. A diákok, szülők, tesók, Dominik Árpád tanár úr mint osztályfőnökünk és Szele Imre tanár úr – Ádám atya áldását követően – nyeregbe pattant, hogy nekivágjon a közel 20 km-es távnak, és kikerekezve elérjen Murakeresztúrra.
Utunk biztonságáról odafelé a város határáig, illetve visszafelé a város határától a Nagykanizsai Rendőrkapitányság munkatársai gondoskodtak, akiknek ezúton is nagyon köszönjük a szolgálatot. A kitűnően sikerült kirándulás során a diákok és a felnőttek beszélgethettek, közben a szülők egy része közösen ebédet készített. Ebéd előtt, a kerékpárosok tettek egy közös túrát a Mura mentén. Igaz, egy kicsit eltévedtünk, de megérte, mert erdőn át, földúton haladtunk, nehezebb terepen, így a fiúk is elfáradtak. Jól esett a finom paprikás krumpli, amely, mire visszaértünk a templomhoz, már elkészült. Kora délután a diákok számháborúztak. Több osztálytársam először vett részt számháborúban, és mondhatni, nagyon tetszett nekik is ez a játék. Legtöbbször a piros csapat győzött, annak ellenére, hogy a zászlót sokáig nem találtuk meg. Volt idő focizni, tollaslabdázni, de a legjobb élmény a számháború volt. Gyorsan eltelt a délután, összepakoltunk, az ételmaradékot felajánlottuk plébános úr közvetítésével egy rászoruló családnak, majd aztán készülődtünk vissza Nagykanizsára. Valószínűleg nem voltunk fáradtak, mert hazafelé rövidebb idő alatt, és kevesebb pihenővel tettük meg ugyanazt az utat. A város határát jelző táblánál már vártak bennünket a rendőrautók, hogy hazafelé is biztosítsák a balesetmentes közlekedésünket. Szerintem mi, akik ott voltunk, mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, és ezt a kerékpártúrát még sokáig megemlegetjük majd az osztályban.