1993 szeptemberétől tanítok a Piarista Iskolában. Hivatásomban a legfontosabb, hogy a rám bízott tanítványaim fontosnak, értékesnek érezzék magukat; jó kedvvel, szívesen tanuljanak, és megszeressék a kreatív tevékenységeket. Hiszem és vallom, hogy „…a tanárnak becsületesnek, emberinek és türelmesnek kell lennie, szigorúan kell irányítania, de mégis tapintatosan kell bánnia minden gyermekkel, tehetségeket kell felismernie, pedagógiai hiányokat kell kiegyenlítenie. A tanárnak az a feladata, hogy az élsportolók és a mozgáskorlátozottak vándorcsapatát ködben, úttalan utakon észak-dél irányába vezesse úgy, hogy mindenki a legjobb hangulatban s lehetőleg egyszerre érkezzen meg három különböző célba.” (Weltwoche, 1988. június 2., idézik Jürgen van Buer és Venter György Tanárnak lenni című művükben)