III. Apa-lánya tábor a nagykanizsai Piarista Iskolában, 2021. július

Magyarországon már az ezredforduló előtti évtizedben szerveztek Apa-lány táborokat német területről kapott ötlet és tematika alapján. Párhuzamosan bontakoztak az Apa-fia táborok, többségük kezdetben egyházi közösségek keretein belül. Az országos merítésű programok alapvető jellemzője, hogy bármilyen korú gyermekkel érkezhet az apa és az ismerkedő körök után felváltva vannak a gyermekkel és az apákkal közös programok. A főszereplő természetesen az apa, aki saját gyermekéhez kerül közel a program során.

Nagykanizsán az Apa táborok résztvevőit 2013 óta a Piarista Iskola különböző tagozataira járó gyermekek és szüleik köréből szervezzük, így egyrészt a gyerekek korban nincsenek túl távol egymástól, másrészt a szülők többsége nagy eséllyel ismeri egymást és gyorsabban jön létre a tábori összhang.

Apa-lánya táborban közös kézműveskedések, lassú ünnepi étkezések, kettesben tett séták és változatos páros feladatok mélyítik el az apa-lánya kapcsolatokat. Esténként a lányok külön foglalkozása mellett (pl. virágkötés) párhuzamosan az apáknak irányított beszélgetés zajlik, amelyek során saját apa-képük letisztulása és a többi férfival való őszinte együttműködés valósulhat meg.

                                                                                                                                           Bende Krisztián

Beszámolók (képek a beszámolók alatt tekinthetők meg)

Köszönöm a szervezést és a lehetőséget, hogy Murakeresztúron részt vehettem az apa-lánya hétvégén. A hétvégi együttlétre nyugodtan, nyitottan tudtam érkezni, mert nem közvetlenül a munkából kellett beesnem. A Murakeresztúri Plébánia Közösségi Háza ideális bázis volt. Megtiszteltetés volt számomra, hogy befogadtak a kanizsai apukák. Öröm volt látni, hogy minden leányzó rajong az édesapjáért. Felismertem, hogy a lányom továbbra is szeret, s bízik bennem, ami meghatottsággal töltött el. Remélem ez az érzés kölcsönös volt. Csak az idő rövidségét sajnálom, mert mélyebb tartalmú beszélgetéseket nem tudtam lányommal folytatni. Marika tanárnő önzetlen szeretete kisugárzott a lányokra, levendulás esti programjai igen tetszettek gyermekemnek. A Mura menti kavicsbányászat és a Murán való csónakos evezés nagy élményt nyújtott mindkettőnknek, s a folyóval kapcsolatosan ismertetetett aranymosási tevékenység különösen figyelemfelkeltő volt. Apaként jó volt újra rátalálnom az én egyik drágakövemre, kincsemre, a kamasz lányomra.
F. T.

Nagyon szépen köszönjük a szervezést, az evezés és az aranymosás a lányoknak és nekem is felejthetetlen élmény volt. Legközelebb is szeretnénk eljönni, ha lesz hasonló program.
Sz. B.

Rendszeres „táborozók” vagyunk. Minden évben izgatottan várjuk az apa-lánya tábort, így volt ez idén is. Ez a tábor a többi táborral nem összehasonlítható, egész más élményt nyújt. A tábor ideje alatt sok közös élményt szereztem a kislányommal, nagyon jók voltak a programok. A táborozó apukák és kislányaik is nagyon kedves emberek, az ő jelenlétük szintén kellett ahhoz, hogy ilyen jó hangulatban töltsük el ezt a három napot. Ismét életre szóló élményeket szereztünk. Köszönet a szervezésért, az idei tábor is nagyon színvonalas és tartalmas volt, mind fizikailag, mind lelkileg.
K. M.

A táborra való készülődés során lányom listát készített az útra összekészítendőkről. Ezt a fajta önállóságot előtte soha nem tapasztaltam nála. Igaz szokásomhoz híven az utolsó pillanatban is még találtam tennivalót a ház körül és közel voltunk hozzá, hogy megkésve érkezzünk a táborba mégsem okozott semmilyen stresszt kettőnk számára az indulás. Amikor megérkeztünk hamar kiderült, hogy egyáltalán nem késtünk el és örömmel üdvözöltük az első fecskéket, Noémit és Zsoltot, akik egyedüli hősként kerékpárral érkeztek a tábor helyszínére. Aztán szép lassan befutott minden résztvevő és hamar felismertük, hogy ez a pár nap mindkettőnk számára remek pillanatokat fog hozni. Igaz Nórával nagyobb ívű beszélgetéseket nem folytattam, de komoly fejlődést értünk el a közös tollasozás területén, együtt kerestük a nem talált árnyékot a kavicsbányában és nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat a fazekasság rejtelmeibe. A lefekvéshez készülődve pedig anyai gondoskodást éreztem, mikor a zuhanyzáshoz szükséges kellékeket lányom önként adta át nekem. „Apa hoztam tusfürdőt, hogy te is meg tudjál fürödni.” Ez otthon általában fordítva működött. „Jaj kislányom, már megint törölköző nélkül indultál fürödni? Mikor leszel már kicsit önállóbb?” A nap végén az esti puszit se nekem kellett bevadászni, hanem magától érkezett. Elkényeztetve éreztem magam a tábor teljes ideje alatt és igyekeztem is többet adni a lányomnak magamból. Külön köszönet a szervezőnek, Krisztiánnak, hogy már az első este elcsípte a sör mellet kialakuló felszínes beszélgetéseket és segített az apukák közötti mélyebb kapcsolat kialakulásában. Ami nagyon fáj, hogy a hétköznapi daráló nagyon gyorsan kiemelt ebből a világból, de nem adom fel. Dolgozni fogok rajta, hogy a daráló ne őrölje fel a szülő-gyermek közötti bensőséges viszonyt.
P. B.