2024. Veni Sancte – Nagykanizsai Piarista Iskola
A Nagykanizsai Piarista Iskola 2024. szeptember 1-jén (Általános Iskola alsó tagozat) és 2-án (Általános Iskola felső tagozat és gimnázium) tartotta a tanévnyitó szent miséjét (Veni Sance).
Szabó Gábor piarista szerzetes atya az alsó tagozat Veni Sancte ünnepségen felhívta arra a diákok figyelmét, hogy három dolog miatt járnak iskolába. Önmaguk miatt, hogy tanulhassanak; a többiekhez való kapcsolódás lehetősége miatt, hogy megtanulhassanak együttműködni egymással és elfogadóbbak legyenek társaikkal; továbbá hogy találkozhassanak Istennel, hiszen vele együtt lehet igazán boldog az ember.
Dósai Attila piarista szerzetes atya a felső tagozat és a gimnázium Veni Sancte ünnepségen azzal kezdte prédikációját, hogy minden kezdet, a tanév kezdése is alkalmas lehet csodákra. Rávilágított arra, hogy a csodát ne kívülről várjuk. Csoda az, ami a jövőben történik, de nem következik a jelen állapotból, hanem váratlan, újszerű, meglepő és a szívünkben, illetve a lelkünkben történik.
Elhangzott, hogy úgy álljunk hozzá az új tanévhez, hogy higgyünk abban, hogy bármi jó történhet és ápoljuk Istennel is a kapcsolatot, hiszen nélküle nem lehet teljes az életünk.
Mindkét Veni Sancte zárásaként Varga Zsuzsanna főigazgató köszöntötte a diákokat, a szülőket és a kollégákat.
Most következzen itt az egész évre vonatkozóan Varga Zsuzsanna főigazgató szeptember 2-án elhangzott köszöntője:
„Engedjétek meg, hogy egy történettel kezdjem tanévnyitó beszédem: Egyszer egy távol-keleti hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokban vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele:” ELMÚLIK”.
Nem arra akarok utalni, hogy a nyár is milyen hamar elmúlt, nem is vigasznak szánom, hogy ne búsuljatok, ez a tanév is nagyon hamar elmúlik. Hanem hogy az új tanév kezdetén ráébresszelek Benneteket arra, hogy miért kell a jelenben, az itt és mostban élni. Mert ez is elmúlik, soha nem tér már vissza, s az ember élete ilyen soha vissza nem térő pillanatokból áll, amelyeken utólag már nem tudunk változtatni.
Mi minden múlhat el a ti diákéletetekben?
-
az óraközi szünetek anélkül, hogy barátkoznál, segítenél a másiknak, meghallgatnád őt
-
a tanórák anélkül, hogy odafigyelnél, aktív lennél, értéket adnál és kapnál
-
a délután anélkül, hogy leckét írnál vagy tanulnál, sportolnál
-
a családdal töltött idő érdemi kommunikáció, közös élmények nélkül
-
a barátokkal töltött idő értelmes szabadidős tevékenység nélkül
-
diákmisék az Istennel való találkozás nélkül
-
lelkinapok, lelkigyakorlat nyitottság és átérzés nélkül
-
hétköznapok tevékeny szeretet és jócselekedetek nélkül,
-
ünnepek hangulat, méltóság és tisztelet nélkül
-
hetek, hónapok, félév célok, motiváció nélkül
-
a tanév fejlődés és eredményesség nélkül
