Ballagás – 2026

 

Varga Zsuzsanna főigazgató ballagási beszéde:

 

Tisztelt Horváth Jácint Polgármester Úr! Kedves Végzős Diákok, Tisztelt Szülők, Nagyszülők és rokonok! Nagyrabecsült szerzetes atyák és kollégák!

 

Irodalomtanárként talán nem okoz nagy meglepetést, ha ezen a búcsúórán egy jó öreg, sokat látott toposzhoz fordulok. Ígérem, nem lesz belőle dolgozat, és definíciót sem kérek számon – de az „út” motívumát most mégsem kerülhetjük meg. Ha belegondoltok, aligha van olyan történet, amelyben a szereplők ne lennének valahol éppen úton: elindulnak, megérkeznek, eltévednek, majd újra irányt találnak. Ma ti is egy ilyen ponton álltok – és szerencsére ez az a „tétel”, amelyet már nem kell bemagolni, hanem meg kell élni.
Az ünnep pillanatai megállítanak bennünket, és lehetőséget adnak arra, hogy ne csak visszatekintsünk, hanem útravalót is adjunk. Hiszen ma nem pusztán búcsúzunk, hanem elindítunk benneteket egy úton – és talán a legfontosabb, amit adhatunk, néhány olyan gondolat, amely elkísérhet benneteket.

 

Első útravalóként vigyétek magatokkal: az életet nem túlélni, hanem megélni kell. A piarista iskola szellemisége mindig arra hívott benneteket, hogy ne sodródjatok, hanem tudatosan éljetek. Hogy ne csak teljesítsétek a rátok bízott feladatokat, hanem keressétek bennük az értelmet és az örömöt is. Az előttetek álló években sokszor lesz kísértés arra, hogy csak „átvészeljétek” a nehézségeket, de ne feledjétek: az élet ajándék, amelyet felelősséggel és hálával kell megélni. Az életidőtöket adjátok mindenhez, amit tesztek – és éppen ezért nem mindegy, mire fordítjátok.
Második útravalóként gondoljatok az iskolára úgy, mint szűrőre. A piarista nevelés egyik legfontosabb célja, hogy megtanítson különbséget tenni érték és értéktelen között. Az itt töltött évek során nemcsak tudást szereztetek, hanem belső iránytűt is kaptatok: hitet, erkölcsi tartást, igényességet önmagatokkal szemben. A világ zajos, tele van hatásokkal, véleményekkel, elvárásokkal – de nektek már van kapaszkodótok. Nem mindegy, mi az, amit befogadtok, és mi az, amit elengedtek. Ez a belső mérce lesz az, ami akkor is megtart benneteket, amikor más kapaszkodók meginognak.
Harmadik útravalóként őrizzétek a szavak erejébe vetett hitet. A keresztény hagyomány tanít bennünket arra, hogy a szó nem puszta eszköz, hanem teremtő erő. Amit kimondunk, annak következménye van: felelősség, hogy igazat mondunk-e, hogy bátorítunk-e, hogy felemelünk-e másokat. A piarista közösségben megtapasztalhattátok, milyen ereje van egy jó szónak, egy biztatásnak, egy őszinte beszélgetésnek. Vigyétek magatokkal ezt a tapasztalatot: a szavaitokkal közösséget építhettek, hidakat teremthettek emberek között.
Negyedik útravalóként vigyétek magatokkal a tisztesség kérdését. József Attila Két hexameterét idézném ide: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” Ez a gondolat különösen közel áll ahhoz az értékrendhez, amelyet itt megismerhettetek. A piarista nevelés nemcsak tudást, hanem jellemet is formál: arra hív, hogy akkor is helyesen cselekedjetek, amikor senki sem látja. A világ nem mindig jutalmazza azonnal a tisztességet, de hosszú távon csak erre lehet életet építeni. A döntéseitekben mutatkozik meg, kik vagytok – mert végső soron mi magunk vagyunk a döntéseink.
És végül, ötödik útravalóként gondoljatok arra az útra, amelyet eddig közösen jártatok. A piarista iskola közössége megtanított benneteket arra, hogy az ember nem önmagában teljes. A közöstől indultatok, és most az „én” felé léptek tovább – de az út nem ér véget itt. Az „én”-től újra a közösség felé vezet, a másokért vállalt felelősség felé. Egy kereten belül mindenki elfér – és rajtatok múlik, hogy ezt a keretet mivel töltitek meg: nyitottsággal, szolgálattal, egymás iránti figyelemmel és szeretettel.
Miközben benneteket búcsúztatunk, szeretnénk külön is megállni egy pillanatra, és köszönetet mondani azoknak, akik mindvégig csendes, mégis rendíthetetlen kísérői voltak ennek az útnak. Kedves Szülők! Hálával gondolunk arra a bizalomra, amellyel 15, 12, 8 vagy éppen 4 évvel ezelőtt ránk bízták gyermekeiket. Ez a bizalom nem egyszeri döntés volt, hanem évek során újra és újra megerősített szövetség: a nevelés, az odafigyelés, a közös felelősség vállalása.
Köszönjük az otthoni hátteret, a bátorítást a nehezebb időszakokban, a türelmet a hétköznapok apró küzdelmeihez, és azt a sok láthatatlan munkát, amely nélkül ezek a fiatalok ma nem állhatnának itt. Külön köszönettel tartozunk a szülői munkaközösség tagjainak, akik idejüket, energiájukat nem kímélve segítették az iskola közösségi életét, támogatták programjainkat, és hidat képeztek család és iskola között.
Ez a mai nap valóban az Önök ünnepe is – annak az áldozatos szeretetnek és kitartó munkának az elismerése, amely évek óta formálja, erősíti és kíséri ezeket a fiatalokat az útjukon.

 

Kedves Végzősök!
Az előttetek álló érettségi nem egy ismeretlen terep, hiszen sokan rendelkeztek már előrehozott érettségi eredménnyel, hanem inkább egy olyan helyzet, ahol végre megmutathatjátok mindazt, amit az évek során felépítettetek magatokban. Nem egyetlen pillanat dönt rólatok, hanem az a sok munka, figyelem és kitartás, amit eddig beletettetek.
Éppen ezért nem is annyira drukkolok nektek, inkább bízom bennetek: abban, hogy tudjátok, mit kell tenni, és abban, hogy meg fogjátok állni a helyeteket. A többi pedig már csak annyi, hogy éljetek a lehetőséggel.
Vigyétek magatokkal ezeket az útravalókat, és időről időre tegyétek fel magatoknak a kérdést: hol tartotok az úton? És bármerre visz is az élet, ne feledjétek: nem túlélni kell, hanem megélni.

 

Ennek tükrében újraértelmeztem a piarista szót:

 

„Piarista” akrosztichon ballagóknak

P – Párbeszéd: merjetek kérdezni, meghallgatni és megérteni – az igaz
kapcsolatok itt kezdődnek.
I – Igazság: keressétek és vállaljátok, még akkor is, ha nem a könnyebb
út.
A – Alázat: tudni, hogy mindig van mit tanulni – ez visz előre igazán.
R – Remény: ne adjátok fel, még bizonytalan helyzetekben sem – a jövő
nyitott.
I – Iránytű: legyen belső mércétek, amely segít dönteni zajos
világunkban.
S – Szolgálat: figyeljetek másokra – az élet nemcsak rólatok szól.
T – Tisztesség: akkor is a helyeset választani, amikor senki sem látja.
A – Állhatatosság: kitartani a céljaitok mellett, akkor is, ha az út nehéz.
Ez a nyolc szó legyen egyfajta belső térkép – ha néha
elbizonytalanodtok, érdemes visszatérni hozzá.

 

Isten áldja meg utatokat! Hiányozni fogtok!

 

 

A Kanizsa MédiaHáz tudósítása:

Egy korszak vége…

 

Kisfilm a ballagásról: